9/2001. (III. 23.) AB határozat

a növényfajták állami elismeréséről szóló 88/1997. (XI. 28.) FM rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a növényfajták állami elismeréséről szóló 88/1997. (XI. 28.) FM rendelet 3. §-a és 7. §-a alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó beadványában a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló 1996. évi CXXXI. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtására kiadott, a növényfajták állami elismeréséről szóló 88/1997. (XI. 28.) FM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. és 7. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az R. kifogásolt előírásai ellentétesek a Tv. rendelkezéseivel, ezért sértik az Alkotmány 7. § (2) bekezdését azáltal, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdése kimondja, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.

Az indítvány szerint az R. 3. §-a az állami elismerhetőség körét a Tv. hatályát megállapító 2. § b) pontjában meghatározott fajtákon kívül kiterjesztette a fajra és a nemzetségre is, ezáltal bővítette a fajtajogosultak, s ebből következően a fajtahasználati díjra jogosultak körét is. Megállapítása szerint "a fajtánál tágabb kör védelme elvezet oda, hogy bárki állami elismertetésben részesíthet természetes rendszertani egység szaporításából származó, nem az ember által alkotott, hanem a természetben szabadon megtermő fajokat is, miután csupán a fajta az ember által nemesített mesterséges rendszertani egység."

Az indítványozó szerint az R. 7. §-a ellentétes a Tv. 3. § 10. pontjában meghatározott értelmező szabállyal. A Tv. e rendelkezése alapján ugyanis a fajtajogosult a fajtával kizárólag rendelkező személy vagy szervezet, az R. kifogásolt 7. §-a pedig ezzel ellentétben kimondja, hogy az ellenkező bizonyításáig fajtajogosultnak kell tekinteni azt is, aki a növényfajtát állami elismerésre bejelentette. Álláspontja alapján az R. 7. §-ából az következik, hogy a nemzetközi forgalomban széleskörűen és megkötöttség nélkül felhasználható, szabadalmi oltalommal nem védett fajták hazai bejelentői fajtajogosultként léphetnek fel. A hazai fajtajogosultak ebben az esetben a fajtahasználati díj ellenében semmiféle szolgáltatást nem nyújtanak.

II.

1. Az Alkotmány 7. § (2) bekezdése szerint: "A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése alapján: "A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeletet adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek."

2. A Jat. 1. §-a a következő előírásokat tartalmazza:

"(1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:

a) az Országgyűlés törvényt,

b)

c) a Kormány rendeletet,

d) a miniszterelnök és a Kormány tagjai (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,

e) f) az önkormányzat rendeletet.

(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

3. A Tv. indítvánnyal kapcsolatos rendelkezései:

"2. § A törvény hatálya kiterjed

a) a genetikai anyagok megőrzésére,

b) a szántóföldi, kertészeti, erdészeti, gyógy-, fűszer- és dísznövény-fajták állami elismerésére, fajtafenntartására, ezek vetőmagjának és vegetatív szaporítóanyagának továbbszaporítására, minősítésére, forgalmazására és felhasználására,

c) az a)-b) pontokban meghatározott tevékenységet folytató jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra (a továbbiakban együtt: szervezet) és természetes személyekre."

"3. § E tőrvény alkalmazásában

2. Fajta: azonos rendszertani egységhez tartozó, egy genotípus vagy genotípusok kombinációja által meghatározott tulajdonságokkal jellemezhető, más populációtól megkülönböztethető, egynemű és tulajdonságaiban állandó növények összessége.

3. Állami elismerés: hivatalos vizsgálatok és eljárások rendszere, amelynek eredményeként a növényfajta a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzésre kerül.

4. Nemzeti Fajtajegyzék: az állami elismerésben részesített fajták lényeges adatait tartalmazó közhitelű nyilvántartás.

10. Fajtajogosult: a fajtával kizárólagosan rendelkező természetes személy vagy szervezet."

"6. § (1) Állami elismerésben az a növényfajta részesíthető, amely

a) más növényfajtától megkülönböztethető, egynemű, állandó,

b) bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik, továbbá

c) jogszabályban meghatározott növényfajok fajtái esetében megfelelő gazdasági értéke is van.

(2) A növényfajta

a) megkülönböztethető, ha egy vagy több alaktani vagy egyéb mérhető tulajdonsága tekintetében határozottan eltér a közismert növényfajtáktól,

b) egynemű, ha egyedeinek lényeges fajtajellemzői azonosak,

c) állandó, ha az egymást követő szaporítások után vagy a szaporítási ciklusok végén a lényeges fajtajellemzők változatlanok."

"14. § (4) A fajta használatáért a fajtajogosultat a felhasználóval kötött szerződésben meghatározott mértékű díjazás illeti meg. A fajta használatáért fizetett díjból a fajta nemesítőjét, illetve annak örökösét és fenntartóját a fajtajogosulttal kötött külön megállapodás szerinti fajtajutalék illeti meg."

"29. § (5) E törvény felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy rendeletben állapítsa meg:

a) az állami elismerés eljárási rendjét - különösen a kísérleti vizsgálatokat -, a növényfajták ideiglenes engedély alapján való szaporításának, továbbá a fajtafenntartás eredményessége ellenőrzésének feltételeit,

b) a vetőmag- és szaporítóanyag-minősítés eljárási rendjét, a mintavétel szabályait,

c) a vetőmag-előállítók által végzett saját jogú vetőmagminősítés személyi és tárgyi feltételeit,

d) a továbbszaporítás és az árutermelés céljára szolgáló szántóföldi, kertészeti, szőlő-, gyümölcs-, dísznövény-erdészeti növényfajták vetőmagja és szaporítóanyaga előállításának, feldolgozásának, kiszerelésének és forgalmazásának személyi és tárgyi feltételeit,

e) a vetőmag-szaporítási zárt körzetek kialakításának feltételeit,

f) a törzsültetvények és a faiskolák létesítésének feltételeit,

g) a génmegőrzési feladatokat, a genetikai anyagok védelme szempontjából jelentős növényfajokat, továbbá azok átadásának feltételeit és díjait; kijelölje a genetikai anyagok megőrzéséért felelős intézményeket, valamint ezek eljárási rendjét,

h) az állami elismerés, a vetőmag- és szaporítóanyag-minősítés díjtételeit,

i) a minőségvédelmi bírság mértékét és kiszabásának rendjét."

4. Az R. vizsgált szabályai:

"3. § Állami elismerésben részesíthető az a szabadelvirágzású fajta, faj- és fajtahibrid, szintetikus fajta, vonal, beltenyésztett vonalak hibridje, klón, szubklón, klóntípus, klóncsoport, klónkeverék, magtermő klón összeállítás, faj és nemzetség, valamint minden, ami cultivarnak elfogadható (a továbbiakban: fajta), és amely megfelel az előírt feltételeknek."

"7. § Az ellenkező bizonyításáig fajtajogosultnak kell tekinteni azt, aki a növényfajtát állami elismerésre bejelenti."

III.

Az indítvány megalapozott.

A földművelésügyi miniszter az R.-t a Tv. 29. § (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján adta ki. A Tv. e rendelkezése - a Jat. 15. § (1) bekezdésének megfelelően - meghatározza a felhatalmazás tárgyát és kereteit is. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a jogalkotónak az R. kifogásolt előírásai megalkotására volt-e törvényi felhatalmazása, s azok összhangban állnak-e a Tv. irányadó rendelkezéseivel.

1. Az R. 3. §-a meghatározza az állami elismerésben részesíthető növények körét. E rendelkezés értelmében az állami elismerésben részesíthető növényfajták körébe tartozik a faj és a nemzetség is. Az indítványozó az R. e rendelkezésével összefüggésben azt kifogásolja, hogy az az állami elismerhetőség körét törvényellenesen kiterjesztette a Tv. hatályában meghatározott növényfajtákon kívül a fajra és nemzetségre is, ezáltal bővítette a fajtajogosultak és a fajtahasználati díjra jogosultak körét.

A Tv. idézett 2. §-a állapítja meg a törvény hatályát. A Tv. 2. § b) pontja alapján a törvény hatálya a szántóföldi, kertészeti, erdészeti, gyógy-, fűszer-, dísznövény-fajták állami elismerésére terjed ki. A Tv. e rendelkezése értelmében tehát csak a növényfajták tartoznak a törvény hatálya alá. Ez következik a Tv. idézett értelmező rendelkezéseiből is. A Tv. 3. §-a a törvény hatályának megfelelően a fajta fogalmát határozza meg, a fajról, valamint a nemzetségről nem szól. Az állami elismerés eljárásának tárgya is csak növényfajta lehet, s az kerülhet bejegyzésre a Nemzeti Fajtajegyzékbe is.

A Tv. ismertetett 6. §-a pedig részletesen meghatározza, hogy mely növényfajták részesíthetők állami elismerésben. Az R. 3. §-a tehát bővítette a Tv.-ben meghatározott

állami elismerhetőség körét, s ezáltal - az R. 7. §-ában is foglaltakra figyelemmel - bővült a fajtajogosultak és a fajtahasználati díjra jogosultak köre is.

A Tv. nem hatalmazta fel a földművelésügyi minisztert az állami elismerhetőség körének meghatározására. A Tv. idézett 29. § (5) bekezdésének a) pontja az állami elismerés eljárási rendjének szabályozására, a h) pontja pedig az állami elismerés díjtételeinek megállapításaira adott csak felhatalmazást.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó az R. 3. §-át felhatalmazás nélkül, a Tv. 2. §-ával, 6. §-ával és 29. § (5) bekezdésével ellentétesen állapította meg. Ezért az R. e rendelkezése ellentétes a Jat. l. § (2) bekezdésével és sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését.

2. Az R. kifogásolt 7. §-a szerint az ellenkező bizonyításáig fajtajogosultnak kell tekinteni azt is, aki a növényfajtát állami elismerésre bejelenti.

A Tv. 3. § 10. pontja az értelmező rendelkezések körében meghatározza a fajtajogosult fogalmát, amely szerint az a fajtával kizárólagosan rendelkező személy vagy szervezet.

Az R. 7. §-a alapján tehát - az ellenkező bizonyításáig - már a bejelentő személy vagy szervezet is fajtajogosultnak minősül az állami elismerés és a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzés előtt, és gyakorolhatja az e jogosultsághoz fűződő, a Tv.-ben megállapított jogokat. Az R. e kifogásolt rendelkezése tehát a fajtajogosultak Tv.-ben meghatározott körét bővítette.

A Tv. 29. § (5) bekezdés a) pontja a földművelésügyi minisztert csak az állami elismerés eljárási rendje szabályainak megállapítására hatalmazta fel. A fajtajogosultak meghatározása, körének bővítése nem az állami elismerés eljárási rendje tárgykörébe tartozó szabályozás.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó az R. 7. §-át felhatalmazás nélkül, a Tv. 3. § 10. pontjával és 29. § (5) bekezdésével ellentétesen határozta meg. Ezért az R. e rendelkezése ellentétes a Jat. 1. § (2) bekezdésével és sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 5298/1998.