A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.34092/2016/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 21. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 79. §] Bíró: Garáné dr. Horváth Diána

íööáóÉőÉőá

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1.K.34092/2016/5.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Germus és Társai Ügyvédi Iroda ( eljáró ügyvéd: dr. Kékúti Ákos, cím által képviselt felperescím ) a ... elnök által képviselt Egyenlő Bánásmód Hatóság ( cím ) alperes ellen esélyegyenlőségi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A bíróság az alperes 2016. október 12. napján kelt EBH/415/12/2016. számú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000.- ( Húszezer ) forint perköltséget.

Az eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

személy 1 (a továbbiakban: kérelmező) panasszal fordult az alpereshez. Ebben előadta, hogy 2016. február 15. napján létesített munkaviszonyt a felperessel, R2R specialista munkakörben. A felek a munkaszerződés 9.1. pontjában három hónap próbaidőt kötöttek ki. Panaszában arra hivatkozott, hogy a felperes a várandóssága miatt szüntette meg a munkaviszonyát a próbaidő alatt. Előadta, hogy 2016. április 11. napján tájékoztatta közvetlen felettesét, személy2 a várandósságáról, aki ekkor még arról biztosította, hogy emiatt hátrány nem fogja érni, mert a munkájával maximálisan elégedett. A kérelmező 2016. április 22. napjától betegállományban volt, a munkáltató felé ez idő alatt jelezte, hogy előre láthatólag két hétig nem fog dolgozni. A táppénz időtartama alatt, 2016. május 5-én tájékoztatta a felettese, hogy a kérelmező munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntetik, erről egyeztetett a HR igazgatóval, személy 3sal is. A felmondás indokaként a felperes a kérelmező nem megfelelő munkavégzését jelölte meg és kifogásolta, hogy az állásinterjún nem tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy lombikprogramban vesz részt, "bár nem ez volt a felmondás oka".

Az alperes 2016. június 3. napján hivatalból eljárást indított a felperessel szemben. A lefolytatott bizonyítási eljárás során a felperest nyilatkozattételre hívta fel, és személyesen meghallgatta a kérelmezőt, a felperest, valamint személy2 tanút.

Az eljárás eredményeként az alperes 2016. október 12. napján kelt EBH/415/12/2016. számú határozatával megállapította, hogy a felperes a kérelmező anyaságával összefüggésben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a kérelmező munkaviszonyát a próbaidő letelte előtt azonnali hatállyal megszüntette. Ezzel a felperes közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a kérelmezővel szemben várandóssága miatt. Megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, továbbá elrendelte a jogsértést megállapító jogerős határozatnak 30 napra történő nyilvános közzétételét a felperes és a hatóság honlapján. Továbbá a felperessel szemben 500.000.- Ft bírságot szabott ki. A hatóság a határozatát az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. § d) pontjára, a 8. § l) pontjára, a 7. § (1) bekezdésére és (2) bekezdésének b) pontjára, a 21. § c) pontjára, a 19. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint az Alkotmánybíróság 17/2014. (V.30.) számú határozatára alapította.

Hivatkozott arra, hogy a kérelmező igazolta, hogy a munkaviszony megszüntetésének időpontjában az Ebktv. 8. § l) pontjában meghatározott védett tulajdonsággal rendelkezett. A felperes az Ebktv. 19. § (2) bekezdése alapján nem bizonyította, hogy megtartotta a kérelmezővel szemben az egyenlő bánásmód követelményét illetőleg, hogy nem volt oksági kapcsolat a kérelmező anyasága és a munkáltatói intézkedés között. Az alperes szerint a felmondás valós indoka nem a kérelmező munkavégzésével, illetve nem a munkakör megszüntetésével függött össze. Nem nyert bizonyítást, hogy már a terhesség közlését megelőzően a felperes jelezte volna a kérelmező felé a munkavégzésével kapcsolatos kifogásait. személy 2 tanúvallomását sem találta alkalmasnak a felperesi előadás alátámasztására, mert a tanú csupán "két apróbb dolgot" tudott kifogásként felhozni. Az egyik az volt, hogy a kérelmező egy hiányzó bizonylatról nem kért másolatot, hanem arról a tanút kérdezte. Egy másik alkalommal szintén egy kollégájától kért segítséget egy rendszerrel kapcsolatos probléma miatt. Az alperes megítélése szerint ezek nem minősülnek olyan súlyos kötelezettségszegésnek, amelyek indokolják a munkavállaló munkaviszonyának azonnali hatályú megszüntetését. A hatóság szerint a tanú vallomása nem volt elég konkrét sem a kérelmező által vétett hibák, sem a vele szemben támasztott elvárás szintjét illetően.

Az alperes nem fogadta el a munkakör megszüntetésére vonatkozó felperes kimentést sem. A hatóság álláspontja szerint a felperes e körben előadott érvelése "indoka lehetett volna a felmondásnak, azonban jelen esetben mindez azért nem bír relevanciával, mivel a tanú maga nyilatkozott úgy, hogy fel sem merült, hogy a kérelmezőt tovább foglalkoztatná egy nem specialista munkakörben".

A döntés során figyelemmel volt a hatóság arra, hogy a kérelmező terhességéből kifolyólag táppénzes állományban volt és ennek ismeretében döntött a felperes a munkaviszony megszüntetése mellett. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kérelmezőt terhességéből eredő egészségi állapota miatt érte hátrányos megkülönböztetés. Az Európai Unió Bíróságának esetjoga, valamint az Európai Közösségek Tanácsának 92/85/EK. Irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) 10. cikke a várandós munkavállalók védelmében tiltja elbocsátásukat, függetlenül attól, hogy arra a próbaidő alatt kerül sor, vagy sem. Az Irányelv a munkaviszony megszüntetését csak nagyon szűk körben, az állapotukkal összefüggésbe nem hozott és különleges esetekben teszi lehetővé. Kifejtette az alperes, hogy a Munka törvénykönyvének 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 66. §-a a rendes felmondás indokolását írja elő a munkáltató részére, a 65. §-a pedig a felmondási tilalmak között nevesíti kifejezetten a várandósságot. Az Mt. X. fejezetének egészét tekintve a várandósság ebben a rendszerben olyan helyet foglal el, ahol a jogalkotó a várandós nő részére magasabb szintű védelem biztosítását írja elő a munkáltatók számára. Ez a hatóság szerint azt jelenti, hogy amennyiben a munkáltató a felmondás indokát nem megfelelő munkavégzésre alapítja, az kizárólag akkor tekinthető jogszerűnek, ha az Mt. 78. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelel. Miután a hatóság ilyen kötelezettségszegést jelen ügyben nem tárt fel, a felperes kimentése sikerre nem vezetett. A szankció alkalmazásának jogalapjaként az Ebktv. 17/A. § (1) bekezdés a), b), c) és d) pontját jelölte meg. A jövőbeni hasonló jogsértések megakadályozása érdekében szükségesnek tartotta a határozat nyilvánosságra hozatalát és bírság kiszabását, melynek mértékének meghatározásakor figyelemmel volt a jogsértés súlyára, a jogsértő állapot folyamatos, jelenleg is fennálló voltára és arra, hogy a kérelmező munkaerőpaci elhelyezkedése korlátozott.