A Fővárosi Ítélőtábla Bf.165/2015/19. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 164. §, 221. §, 365. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 279. §, 301. §, 351. §, 352. §, 372. §, 373. §] Bírók: Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna, Nehrer Péter, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.165/2015/19. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. év június hó 23. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2015. év február hó 27. napján kelt 15.B.47/2014/46. számú ítéletét I. r. és II. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

I. r. vádlott cselekményét testi sértés bűntette kísérletének (Btk. 164. § (1) és (8) bekezdés), 2 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettének (Btk. 365. § (1) és (3) bekezdés b./ és g./ pontjai, és Btk. 365. § (1), (3) bekezdés g./ pont), társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettének (Btk. 221. § (1), (2) bekezdés a./ és c./ pont és (4) bekezdés), minősíti.

I. r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

II. r. vádlott bűncselekményeinek minősítésénél az 1978. évi IV. törvényt is megjelöli, az 1 rendbeliségre utalást mellőzi, a rablás bűntettét 2 rendbelinek jelöli meg.

II. r. vádlott fegyházbüntetését 15 (tizenöt) évre súlyosítja.

A magánfelek részére megítélt polgári jogi igények kapcsán a vádlottak kamatfizetésre kötelezését mellőzi és a kártérítés és az eljárási illeték megfizetésére őket egyetemlegesen kötelezi.

A vádlottak által lerovandó eljárási illeték összegét 3.000 (háromezer) forintra mérsékli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottal szemben helybenhagyja.

A vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli az I. r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig, II. r. vádlottal szemben pedig a 2015. év február hó 27. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárásban felmerült 13.580 (tizenháromezer-ötszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget II. r. vádlott köteles megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Budapest Környéki Törvényszék a 2015. február 27. napján kihirdetett 15.B.47/2014/46. számú ítéletével I.r. vádlottat 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 170.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérlete, 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV törvény 321.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntette, 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 176.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontjaira tekintettel a (4) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette, valamint 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 321.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 10 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 321.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntettében, 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 176.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontjaira tekintettel a (4) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében, 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 321.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntettében, valamint 1 rendbeli a Btk. 282.§ (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségében. Ezért őt - halmazati büntetésül - a 2 rendbeli rablás bűntettében, mint erőszakos többszörös visszaesőt, a magánlaksértés és a kábítószerrel visszaélés vétsége esetében mint többszörös visszaesőt, 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy a II.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. A vádlottakat kötelezte arra, hogy az 1. számú magánfél részére fizessenek meg 106.800.- Ft, a 2. számú magánfél részére pedig 230.000,- forint kártérítést és ezen összegeknek 1. számú magánfél esetében 2013. május 18. napjától, 2. számú magánfél esetében 2013. május 08. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező kamatát. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, I.r. vádlott vonatkozásában részben téves minősítés miatt is, a vádlottak és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2015. május 29. napján kelt BF.682/2014/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva, azt az I.r. terhelt vonatkozásában is kizárólag a büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat alapvetően megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Mérlegelést kizárólag a vádlottak 1. és 2. tényállási pont kapcsán rögzített bűncselekményekben betöltött szerepe igényelt, az azokban való részvételt, a rablási szándékot, illetve a sértettek kiválasztásának módját a terheltek nem vitatták. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok teljes körű mérlegelése alapján a tényállást helyesen állapította meg, azonban olyan körülményeket is rögzített (pl. ítélet 7.o. szemle adatai, bűnjel sorsa), melyeket az indokolásban kellett volna szerepeltetnie. Ettől függetlenül azonban a tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól. A törvényszék indokolási kötelezettségének eleget tett, részletesen ismertette a terheltek felelősséget hárítani igyekvő védekezését és számot adott arról is, hogy az egyes tényállásokat illetően megállapításait mire alapozta. Okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, cselekményeiket helyesen minősítette az elkövetéskor hatályos büntető törvény szerint, a rendelkező részben azonban ennek kapcsán az 1978. évi IV. törvényre kellett volna hivatkoznia. Tévesnek tartotta ugyanakkor az indokolásban annak rögzítését, hogy az 1. tényállási pontban rögzített cselekménynél a II.r. vádlott a sértett I.r. vádlott általi bántalmazásból semmit nem látott, a lakás mérete és az ott kifejtett tevékenysége során inkább a tettlegesség mértékével nem lehetett tisztában. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba, azonban azokat nem súlyuknak megfelelően értékelte és nem vette figyelembe, hogy mind a vagyon elleni, mind az erőszakos jellegű bűncselekmények elszaporodottak. A 2. tényállási pontban rögzített bűncselekmény elkövetése során az I.r. vádlott a sértett bizalmával élt vissza, olyan személy ellen intézett támadást, aki őt korábban többször is kisegítette. Az elsőfokú bíróság által is felsorolt jelentős számú terhelő körülmény alapján mindkét terheltnél súlyosabb főbüntetés kiszabását, az I.r. vádlott esetében a végrehajtási fokozat fegyház fokozatban történő meghatározását tartotta indokoltnak. Az ítélet járulékos rendelkezéseit törvényesnek ítélte. Mindezek alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék 15.B.47/2014/46. számú ítéletét a Be. 361.§ (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen - melyen az ügyész részt venni nem kíván - a Be. 372.§ (1) bekezdése alapján változtassa meg, a tényállást és a minősítés kapcsán felhívott jogszabályhelyeket pontosítsa, a kiszabott büntetést mindkét vádlottal szemben súlyosítsa, az Ir. vádlott esetében a végrehajtási fokozatot fegyházban állapítsa meg, a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket egészítse ki, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.