A Kúria Kfv.35572/2018/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. §, 4. §, 28. §] Bírók: Hajnal Péter, Huszárné dr. Oláh Éva, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

A gazdasági társaság számlájáról pénzt felvevő személyt terheli annak bizonyítása, hogy az összeggel a társaság felé elszámolt vagy azt a társaság érdekében használta fel.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.572/2018/8.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, dr. Sisák Péter előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Kises Éva Ügyvédi Iroda (Ügyintéző: dr. Kises Éva ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Szabó Erzsébet kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes (31. sorszám alatt)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.811/2017/28. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.811/2017/28. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 389.700 (háromszáznyolcvankilencezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Adó-, és Vámhivatal Pest Megyei Adóigazgatósága (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2013-2014 adóévekre vonatkozóan személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. Az ellenőrzés megállapította, hogy a vizsgált időszakban a felperes egyedüli ügyvezetője és Sz-né D. É-val együtt tulajdonosa volt a 2014. szeptember 10. napjától felszámolás alatt állt SZ. Kft. "f.a." (továbbiakban: Társaság) társaságnak. A társaságnak különböző pénzintézeteknél vezetett bankszámlái felett a felperes volt a rendelkezésre jogosult személy. A bankszámlákról a vizsgált időszakban különböző összegeket készpénzben felvett, illetve arra befizetéseket teljesített, de számlákra és azokról utalásokat is teljesített. A felperes, mint magánszemély más pénzforgalmi számláira is történtek (jogi és természetes) személyek részéről olyan átutalások, amelyek a Társaságot illették meg. A revízió megkísérelte beszerezni a felszámolás alá került társaság iratanyagát, de a felszámoló a 2014. január 1. és szeptember 9. közötti időszakra vonatkozó tevékenységet záró egyszerűsített éves beszámoló, a 2013-2014 évi főkönyvi kivonatok, és a 2013 évi egyszerűsített éves beszámoló kivételével egyéb iratot nem tudott átadni, nyilatkozata szerint iratot a cég felszámolásakor nem kapott, csatolta ellenben a felperes 2015. július 22-én kelt nyilatkozatát, mely szerint a társaság tevékenységet nem végez, vagyona, készpénzállománya nincs.

[2] A vizsgálat megállapította azt is, hogy a felperes bankszámlájára B-né H. Sz. magánszemély által 2014 éven átutalt 1.881.386.-forint a felperes bevételének minősül. A vizsgálat adatai alapján a felperes által a Társaság pénzforgalmi számláiról felvett és arra befizetett, illetőleg átutalt összegek különbségét 2013 éven 8.386.500.-forintot, 2014 évben 7.449.590.-forintot, illetve a B-né H. Sz. által átutalt 1.888.386.-forintot a felperes adóköteles egyéb jövedelmének minősítette. A 2126655758 számú határozatában személyi jövedelemadó adónemben 2013 évre 1.046.635.-forint, 2014 évre 1.262.731.-forint, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben 2013 évre 1.766.197.-forint, 2014 évre 2.130.859.-forint adókülönbözetet állapított meg, összesen 3.8907.056.-forintot melyet adóhiánynak minősített. Kiszabott 6.206.422.-forint adóbírságot, és felszámított 288.962.-forint késedelmi pótlékot.

[3] A fellebbezés folytán eljáró alperes a 2017. március 22. napján kelt 2233875067 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 2.239.224.-forint adókülönbözetet, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben 3.778.690.-forint adókülönbözetet állapított meg, melyeket teljes egészében adóhiánynak minősített. Az adóhiány után összesen 12.035.828.-forint adóbírságot szabott ki, és felszámított 283.625.-forint késedelmi pótlékot is. Megállapította, hogy a felperes a tényállást a döntéshez szükséges mértékig feltárta, a bizonyítékokat összegyűjtötte és mérlegelte, a jogszabályokat helyesen alkalmazta. A felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem bizonyította, hogy a Társaság bankszámlájáról felvett összegekkel a Társaság felé bármilyen módon elszámolt, volna. A B-né H. Sz. által átutalt összeg ugyan nem vitásan a Társaságot illette meg, a felperes azonban nem igazolta, hogy azzal a Társaság felé elszámolt volna, vagy azt a Társaság érdekében használta volna fel. A felperes által az elsőfokú határozat elleni fellebbezéshez fénymásolatban csatolt 6 db pénztárbizonylat kapcsán kifejtette, hogy azokat a felperes javára szóló bizonyítékként értékelni nem lehetett. A Társaság iratanyaga, könyvviteli nyilvántartása nem áll rendelkezésre, ezek hiányában a bankszámláról felvett pénzösszegek sorsa nem igazolt, önmagukban a pénztárbizonylatok más, a tartalmukat alátámasztó bizonyíték hiányában nem alkalmasak a társasággal történő elszámolás megállapítására. Külön kiemelte, hogy a felperes az adóhatóság felhívása ellenére korábban rendelkezésre álló iratait becsatolta, azok között a fellebbezéshez csatolt bizonylatok nem szerepelnek, és a felperes kérdésre is úgy nyilatkozott, hogy más irattal nem rendelkezik.

[4] Elfogadta ugyanakkor a másodfokú adóhatóság a 2014. július 10-én a M. Kft. részére teljesített 562.040.-forint összegű átutalást a társaság érdekében történt pénzfelhasználásnak, ezért összegével a felperesi bevételt csökkentette, és az elszámolást ennek megfelelően pontosította.

[5] Határozatának indokolásában alperes hivatkozott a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja.tv.) 1.§, 4.§, §, 28. §, 29. § (1), (3), (4) bekezdés, 30-31. §, az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.tv.) 3. § (1) bekezdés, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 3.) és 18.) pontjára, 170. § (1)-(2) bekezdés, 189. §-ára, az Art. 170. §, 171. §-ára.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes elsődleges kereseti kérelmében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan az alperesi határozat megváltoztatását, a joghátrányok törlését kérte. Arra hivatkozott, hogy az Art. 97. § (4) bekezdésében foglaltak szerint az adóhatóság a tényállást nem tárta fel teljes körűen, a felperes és a közös háztartásban élők jövedelmeit, kiadásait, életkörülményeit nem vizsgálta. Az elsőfokú határozat elleni fellebbezéséhez csatolt bizonylatok mellőzése kapcsán az Art. 137. § (1) bekezdésére hivatkozással azok kérte figyelembe venni előadva, hogy azok nem a társaság iratanyaga, hanem a saját példányai.