BH 2006.8.239 I. A másodfokú eljárásban az ítéleti tényállás - számos elemét érintő, nagy számú - kiegészítésére, illetve helyesbítésére is lehetőség van, ha a helyes és hiánytalan tényállás az elsőfokú bíróság által valósnak elfogadott bizonyítékok egyező adatai alapján aggálytalanul megállapítható [Be. 351. § (2) bekezdés a) és c) pontjai, Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja].

II. A jogos védelmi helyzet ún. időbeli túllépésével elkövetett emberölés esetén nem kerülhet sor a Btk. 29. § (2)-(3) bekezdéseinek alkalmazására; vizsgálni kell azonban, hogy erre figyelemmel a cselekmény nem minősíthető-e erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének [Btk. 29. § (2)-(3) bekezdései, Btk. 166. § (1) bekezdése, Btk. 167. §].

III. Az emberöléshez nyújtott pszichikai bűnsegély és a segítségnyújtás elmulasztásának elhatárolása [Btk. 21. § (2) bek., Btk. 166. § (1) bek., Btk. 172. § (1) bek.].

IV. Az önhibából eredő ittasság megítélése segítségnyújtás elmulasztása esetén [Btk. 172. § (1) bek.].

A megyei bíróság D. J. I. r. vádlott bűnösségét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében és - próbára bocsátás megszüntetése folytán - hatóság félrevezetésének vétségében, Sz.-né. R. A. II. r. vádlott bűnösségét pedig segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának bűntettében állapította meg. Ezért az I. r. vádlottat halmazati büntetésül 7 évi és 6 hónapi fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat pedig 1 évi börtönre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság által megállapított tényállás a következő:

Az I. r. vádlott negyvenkét éves, ipari iskolát végzett, tetőfedőként havi 70 000 forint jövedelemmel rendelkezett. Nőtlen családi állapotú, eltartásra szoruló hozzátartozója nincsen. Vagyontalan. Büntetve nem volt, 2004. július 15-én jogerőre emelkedett határozatával a P.-i Városi Bíróság hatóság félrevezetésének vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta.

A II. r. vádlott ötvennégy éves, érettségivel rendelkezik, műszaki rajzoló szakképzettségű, nyugdíjas. Férjezett, de különváltan él. Vagyontalan. Büntetve nem volt.

A II. r. vádlott 2004-ben ismerkedett meg a sértettel. Rövid idő múlva élettársi kapcsolatot létesítettek, együttélésük helye a II. r. vádlott bérletében álló, negyedik emeleti, két szoba összkomfortos önkormányzati lakás volt. Az élettársak viszonylag kis összegű nyugdíjukat azzal egészítették ki, hogy a környék szeméttároló edényeiben kerestek hasznosítható vagy értékesíthető tárgyakat. A sértett alkoholizáló életvitelt folytatott, ebbe bevonta II. r. vádlottat is.

Az élettársak ittas állapotban gyakran veszekedtek. A sértett mind a II. r. vádlottal, mind a házban lakókkal szemben agresszív, durva magatartást tanúsított, ezért többen féltek tőle. A II. r. vádlottat több esetben bántalmazta, az általa ráerőszakolt életvitel annak testi és szellemi romlásához vezetett. A közüzemi számlák kiegyenlítésének elmulasztása miatt 2004 nyarán a lakásban megszűnt az áramszolgáltatás.

Az I. r. vádlott egy általuk közösen látogatott sörözőből kb. kilenc éve ismerte a II. r. vádlottat és a sértettet. Esetenként egy-egy italra kölcsönösen meghívták egymást, közelebbi kapcsolat azonban nem alakult ki közöttük.

2004. július 14-én az I. r. vádlott horgászni volt, 21 óra tájban ért haza, majd a sörözőhöz indult. A sörözőben kis idő múlva a II. r. vádlottal találkozott, aki sántított és elpanaszolta, hogy élettársa a délután folyamán újra bántalmazta. Sérülései is keletkeztek, ezért megkérte az I. r. vádlottat, hogy kísérje haza és védelmezze meg, ha a sértett ismét megtámadná.

Ennek megfelelően a II. r. vádlott az I. r. vádlottba kapaszkodva 22 óra 30 és 22 óra 45 perc közötti időben érkezett a lakásához. A lakás ajtaját a kopogtatásra a sértett nyitotta ki, majd visszahúzódott az általa használt kisszobába. A II. r. vádlott a nagyszobába kísérte az I. r. vádlottat, és egy földre terített paplanra lefeküdt. A sötét lakásba csak az ablakon szűrődött az utcai világítástól némi fény.

Ez alatt a sértett az általa használt kisszobában feküdt és rádiót hallgatott, majd kb. fél óra múlva átkiabált a II. r. vádlottnak, hogy menjen át hozzá. A II. r. vádlott ennek eleget is tett, távozásakor maga mögött behajtotta a nagyszoba ajtaját.

Kb. három-négy perc múlva a nagyszobába belépett a sértett, és "most megöllek" kiáltással az ekkor már a paplanon fekvő I. r. vádlott felé lépett és fölé hajolt. Kezében egy kb. 30 cm pengehosszúságú konyhakés volt, amelyet a jobb kezében tartva felülről lefelé döfött.

Az I. r. vádlott eközben igyekezett felülni a fekvő helyzetéből és kevésbé kiszolgáltatott pozíciót felvenni. Az első szúrás a melle közepén érte, amit a bal kéz élével részben sikerült hárítania. Utána balra fordult, hogy az újabb támadást kivédje. Így a második szúrás az I. r. vádlottnak a szabaddá váló jobb oldalát találta el, a harmadik szúrás pedig a jobb comb külső-felső részén érte.

Ezután az I. r. vádlott összeesett a paplanon. Halottnak tettetve magát hanyatt feküdt és nem mozdult. Ezt látva a sértett felhagyott a bántalmazással és felegyenesedve elhagyta a szobát, majd közölte a II. r. vádlottal, hogy "meghalt".

Kis idő elteltével az I. r. vádlott felkelt és a nagyszobába visszatérő II. r. vádlottnak már álló helyzetben intett, hogy maradjon csendben. Ezután egy lepedővel megpróbálta a sebeit ellátni, a vérzést csillapítani. Rövid idő múlva hallotta, hogy a sértett ismét a nagyszoba felé közeledik; felkészült arra, hogy amennyiben belép a szobába azonnal megtámadja.

Ennek megfelelően - miután a sértett belépett a félhomályos, inkább sötét nagyszobába - az I. r. vádlott nagy erejű ütést mért a sértett gyomrára - aki ettől összegörnyedt -, majd nagyot taszított rajta. Ennek következtében a sértett kizuhant az előszobába, egészen a kisszoba ajtajáig, ahol a talajra esett és fejét jól hallhatóan a padlózatba ütötte.

Az I. r. vádlott a fekvő sértetthez ment és tovább bántalmazta, fejét mindkét öklével felváltva ütötte és több alkalommal meg is rúgta. A pontosan meg nem állapítható számú ütés és rúgás hatására a sértett az eszméletét is elveszítette.

Az I. r. vádlott ekkor szemből a sértett hasára és bordáira térdelt, csuklóit összefogta a teste előtt, és a közelében heverő szövetből csíkokat hasítva megkötözte. Ezután a bokáit kötötte össze, majd a nyakára is külön hurkot kötött. A térde behajlításával felhúzta a magatehetetlen sértett lábait, a nyakán újabb hurkot képezve a bokájához kötötte, a teste előtt vezetve el a lepedőcsíkot. Utána oldalára fordította a sértettet, és egy hurkot ismét a nyakára téve - a test hátvonalán elvezetve - a bokájával kötötte össze. Így a görnyedt testtartásban gúzsba kötött sértett bármerre mozdult: a nyakán átvetett hurok szorosabbra zárult.

A kötözés végeztével a sértett magához tért, a hozzá beszélő I. r. vádlottra nézett, szólni azonban nem volt képes. Ezt követően az I. r. vádlott visszament a nagyszobába és közölte a II. r. vádlottal, hogy kórházba megy, mert a sérülései ellátást igényelnek. A II. r. vádlott azonban kérlelni kezdte, hogy ne hagyja egyedül, mert a sértett meg fogja verni. Az I. r. vádlott a nagyszobában talált gyertyát meggyújtotta, és a nagyszoba ajtajában talált kést magához véve a sértetthez lépett, hogy kötelékeit elvágja. A II. r. vádlott azonban újra kérlelni kezdte, hogy ne szabadítsa ki, mert akkor indulatában bántalmazni fogja. Az I. r. vádlott ennek hatására szándékától elállva a kezében lévő kést ledobta, és "akkor szabadítsd meg te" kijelentéssel eltávozott.