A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20797/2016/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. Bírók: Hercsik Zita, Istenes Attila, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.797/2016/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Czeglédy Csaba ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek az SBGK Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Bajkai István ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogsértés miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. április 27. napján kelt 68.P.22.289/2015/18. számú ítéletével szemben az alperes részéről 19. és 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45.000 (negyvenötezer) forint + áfa együttes első-, és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 84.000 (nyolcvannégyezer) forint együttes kereseti-, és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy ... napján az Európai Parlament plenáris ülését követő sajtótájékoztatón valótlanul állította, hogy az Európai Uniótól kapott pénzt a felperes egyértelműen pártcélokra is használja, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő jogát.

Eltiltotta az alperest attól, hogy a felperesről azt a valótlan tényt állítsa, hogy ....

Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a saját költségén a Duna Média Szolgáltató Nonprofit Zrt. Országos Sajtószolgálaton keresztül jelentesse meg az alábbi közleményt: "Sajnálkozásomat fejezem ki, hogy azon valótlan tényt állítottam, hogy az felperes neve az Európai Uniótól kapott pénzt egyértelműen pártcélokra is használja."

Megállapította, hogy az alperes azzal, hogy ... napján az Európai Parlament plenáris ülését követő sajtótájékoztatón azt a való tényt, hogy a felperes az Európai Bizottságtól a szabályoknak megfelelő nyílt tenderen megbízási szerződést nyert el, abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperes a megbízást ... vezérelve nyerte el, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő jogát.

Eltiltotta az alperest attól, hogy a felperesről azt a való tényt, hogy a felperes az Európai Bizottságtól a szabályoknak megfelelő nyílt tenderen megbízási szerződést nyert el, abban a hamis színben tüntesse fel, hogy a felperes a ... vezérelve nyerte el.

Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül saját költségén, a Duna Média Szolgáltató Nonprofit Zrt. Országos Sajtószolgálaton keresztül jelentesse meg az alábbi közleményt: "Sajnálkozásomat fejezem ki, hogy azon való tényt, hogy az felperes neve az Európai Bizottságtól a szabályoknak megfelelő nyílt tenderen megbízási szerződést nyert el, abban a hamis színben tüntettem fel, hogy az felperes neve a megbízást ..."

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 270.000 forint perköltséget, továbbá az államnak külön felhívására 36.000 forint eljárási illetéket.

Határozatának indokolásában hivatkozott Magyarország Alaptörvénye VI. cikk (1) bekezdésére, IX. cikk (1) bekezdésére, a Ptk. 3:1. § (2) bekezdésére, (3) bekezdésére, 2:42. § (1) bekezdésére, (2) bekezdésére, 2:45. § (1) és (2) bekezdésére, a PK 13. számú állásfoglalás I. pontjára, a Ptk. 2:43. § d.) pontjára, a PK 12. számú állásfoglalás II. pontjára, a Ptk. 1:3. § (12) bekezdésére, a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatra.

Az elsőfokú bíróság elsőként a felperes érintettségét, perbeli legitimációját vizsgálta és ennek körében arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi kijelentést teljes szövegösszefüggésében kell vizsgálni, figyelembe véve azt az újságírói kérdést is, amelyre mintegy válaszként hangzottak el az érintett alperesi kijelentések. Az újságírói kérdés pedig név szerint nevezte meg a felperesi gazdasági társaságot, illetve egyértelműen meghatározta, hogy a kérdés arra a megbízási szerződésre vonatkozik, amely a felperes és az Európai Bizottság között az uniós pályázati rendszerek átvilágítása tárgyában jött létre. Az alperes erre az újságírói kérdésre válaszolt, amikor a kereset tárgyává tett sérelmezett kijelentéseket elmondta. Ugyanakkor - megállapítása szerint - maga a sérelmezett alperesi közlés is egyértelműen arról a cégről beszél, amely szerződéses kapcsolat eredményeképpen uniós pénzekhez, uniós bevételhez jutott, majd a nyilatkozat tovább szűkíti a lehetséges cégek körét azzal, hogy meghatározza, hogy ez a cég az alperes, a kormányzó politikai párt politikai ellenfelével hozható kapcsolatba. Így a felperesi gazdasági társaság egyértelműen beazonosítható.

Rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy a jóhírnév védelméhez fűződő jog olyan személyiségi jog, melynek védelme nem kizárólag a magánszemélyeket illetheti meg. A jogi személy hírnevét pedig az olyan, gazdasági tevékenységével, működésével, fizetőképességével, hitelképességével, üzleti kapcsolataival, személyével összefüggésbe hozható közlés sérti, amely valamilyen valótlan tényt állít nyíltan, vagy burkoltan, célozgatások, vagy utalások formájában. Rámutatott arra, hogy a hírnév a személy társadalomban betöltött szerepének értékelését befolyásoló ismereteket jelenti, és a személy híre csak akkor lehet a társadalmi értékelés reális alapja, ha az alapul szolgáló értesülések az objektív valóságot fejezik ki.

Utalt arra, hogy minden jog csak a társadalmi rendeltetésével összhangban gyakorolható. Nem elégíti ki ezt az elvárást a személyre vonatkozó értékítélet, és ezzel túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait, ha az önkényes, nem felel meg az emberi gondolkodás, ítéletalkotás elemi szabályainak. A hírnévrontás a közlés ténybeli, és nem értékbeli valóságához kapcsolódik. Az értékelő jellegű közlés önmagában nem jogsértő, azonban az az értékelés, bírálat, amely közvetetten valótlan tényállítást fejez ki, illetve részben, vagy egészben valótlan adatokon alapszik, már hírnévrontást valósíthat meg.

Az elsőfokú bíróság a nyilatkozat egészét vizsgálta, s abban a sérelmezett kijelentéseket valóságos tartalmuknak megfelelően értékelte, és összefüggésükben vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes újságírói kérdésre adott válasza az Európai Bizottság döntésének kritikája, az alperes véleményének is tekinthető, ugyanakkor annak kijelentése, hogy a felperesi cég pártcélokra is felhasználja az uniós forrásokat, tényállítás.

Rögzítette, hogy az alperesnek valóban joga volt ahhoz, hogy az uniós szervek pályázati rendszerét bírálja, arra is jogosult volt, hogy kifejezze kritikai véleményét azzal összefüggésben, hogy az Európai Bizottság a felperesi céget választotta ki az adott pályázat győzteseként. A politikai vélemény, bírálat, a kritika valóban szabad és megengedett, az alperes azonban továbbment, ennél a bírálatnál többet közölt, azt állította, hogy a felperesi cég jogszerűtlenül, álcázott módon jutott a megbízáshoz, ennek folytán uniós forrásokhoz, amit pártcélokra is felhasznált, így pedig a sérelmezett közlés egyrészt a valóságot hamis színben tüntette fel, másrészt valótlan tényt állított.