BH 2015.3.70 A megelőző távoltartás elrendeléséhez nem elegendő a bántalmazás valószínűsítése, hanem az szükséges, hogy az eset összes körülményéből a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehessen következtetni.

Válófélben lévő házastársak közötti konfliktushelyzetben, amelynek kialakulásában mindkét fél magatartása közrehatott, a kérelmezett által tanúsított egyszeri, kifogásolható magatartás nem ad alapot a személyi szabadságot súlyosan korlátozó, azzal az adott esetben arányban nem álló távoltartás elrendelésére [2009. évi LXXII. tv. (Hketv.) 1. §, 16. § (1) bek., Pp. 206. § (1) bek.].

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmező és a kérelmezett házastársak, két közös gyermekük van. A felek házassága az együttélés során megromlott, az intim viszonyuk már korábban megszakadt. A kérelmező 2014. április 28-án a gyermekekkel együtt édesapjához költözött a család közös lakóhelyéül szolgáló ingatlanból, április 30-án azonban visszatértek. A kérelmezett 2014. április 30-án keresetet nyújtott be a házasság felbontása és a szülői felügyeleti jog gyakorlása iránt, kérte továbbá ideiglenes intézkedés meghozatalát annak érdekében, hogy a per jogerős befejezéséig kizárólagosan ő gyakorolhassa a szülői felügyeleti jogot. A kérelmező 2014. május 30-án a gyermekekkel együtt ismételten elköltözött a család közös lakóhelyéül szolgáló ingatlanból, ahová azóta sem tértek vissza.

[2] A kérelmező megelőző távoltartás elrendelését kérte a kérelmezettel szemben a maga és a kiskorú gyermekek vonatkozásában. Kérte továbbá a megelőző távoltartás elrendelését a saját és a kiskorú gyermekek életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlan tekintetében is. Előadta, hogy a kérelmezett az együttélés során többször tettleg bántalmazta, valamint rendszeresen az emberi méltóságát és szabadságát sértő viselkedést tanúsított. A gyermekek a bántalmazásnak több alkalommal szemtanúi voltak. A kérelmezett dühkitörései, indulatossága félelemben tartja a kérelmezőt és a gyermekeket. Utalt rá, hogy a kérelmezett rendszeresen alkoholt fogyaszt, amely befolyásolja a magatartását. A kérelem előterjesztésének közvetlen előzményeként a 2014. április 27. napján történt veszekedést, majd a 2014. május 29-én történt veszekedést és az annak nyomán kialakult tettleges bántalmazást jelölte meg. Ennek hatására költözött el a gyermekekkel a közös otthonból, ahová nem is mernek visszatérni.

[3] A kérelmezett vitatta az erőszak megvalósítását. Állítása szerint a kérelmező labilis idegzetű, instabil személyiség, aki kiprovokálja a veszekedéseket, és magát állítja be áldozatként. Nem vitatta, hogy évekkel korábban sor került dulakodásba torkolló veszekedésre, vitatta ugyanakkor a 2014. április 27-én és 2014. május 29-én történtekkel kapcsolatos kérelmezői előadást annak elismerése mellett, hogy 2014. május 29-én valóban történt a házasfelek között szóváltás és dulakodás. Tagadta, hogy ezt megelőzően, 2014. április 27-én fenyegetően, félelemkeltően viselkedett volna, a 2014. május 29-i nap eseményeit pedig - néhány részlet kivételével - a kérelmező előadásától eltérően adta elő.

[4] Az elsőfokú bíróság végzésével a megelőző távoltartás elrendelése iránti kérelmet elutasította. A bizonyítékok összességét mérlegelve nem találta kétséget kizáróan megállapíthatónak a kérelmezett által a kérelmező és a felek kiskorú gyermekei sérelmére hozzátartozók közötti erőszakot megvalósító cselekmények elkövetését.

[5] A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és előírta a kérelmezettnek, hogy a határozat kézhezvételét követő 15 napig tartsa távol magát a kérelmezőtől, a közös kiskorú gyermekektől, valamint az életvitelszerű tartózkodásukra szolgáló lakástól.

[6] A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, többórás meghallgatást tartott, azonban a tényeket tévesen mérlegelte, ezért a végzés megváltoztatása volt indokolt.

[7] A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.

[8] A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az elsőfokú bírósággal szemben a másodfokú bíróság nem fordított kellő figyelmet az eljárás során keletkezett iratokra, így a kérelmezett ellenkérelmében foglaltakra sem, ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, azaz a bizonyítékok okszerű és következetes értékelésének szempontjait. Ez pedig jogszabálysértő módon kihatott a döntésére is, amikor megalapozatlan távoltartó végzést hozott.

[9] A másodfokú bíróság - végzésének indokolása szerint - a kérelmezőtől nem várta el előadása bizonyítását, elegendőnek tekintette az események valószínűsítését. Ez azonban sérti a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (Hketv.) 16. § (1) bekezdésében foglaltakat, ami a rendelkezésre álló bizonyítékok összességében való értékelését követeli meg, összhangban a Pp. előírásaival. A másodfokú bíróság a valószínűség szintjén sem támasztotta alá a végzését, olyan megállapításokat tett, amelyek alapvetően ellentmondanak az ügyben keletkezett iratok tartalmának, de még a kérelmező előadásainak is.

[10] A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

[11] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.

[12] A Hketv. miniszteri indokolásának általános része kimondja, a törvény arra irányul, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, a sokszor helyrehozhatatlan következményekkel járó bűncselekmény bekövetkezne. Az a célja, hogy hatékony és megfelelő jogszabályi védelmet nyújtson az ártatlan áldozatoknak. A törvény 1. §-a határozza meg azt, hogy milyen magatartás tekinthető hozzátartozók közötti erőszaknak. Az (1) bekezdés a) pontja értelmében ennek minősül a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység. A 16. § (1) bekezdése értelmében megelőző távoltartást a bíróság akkor rendel el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából, a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. Ezen rendelkezést azonban az értelmező rendelkezések között elhelyezkedő - korábban idézett - 1. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban kell értelmezni, illetve alkalmazni.

[13] A fentiekkel szemben a másodfokú bíróság kizárólag a Hketv. 16. § (1) bekezdésének szövegét elemezve jutott arra a következtetésre, hogy a távoltartás elrendeléséhez - ami átmenetileg korlátozza a kérelmezett tartózkodási szabadságát, szülői felügyeleti jogát, illetve a gyermekével való kapcsolattartási jogát - elegendő a hozzátartozók közötti erőszak megtörténtének valószínűsítése. A Hketv. 16. § (1) bekezdésében foglaltakat azonban - a korábban kifejtettek szerint - a törvény egyéb rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni, tekintettel arra is, hogy a megelőző távoltartás elrendeléséről való döntéshez az eset összes körülményének figyelembevétele szükséges. Ilyenek többek között az érintettek által elő­adott tények, illetve a felek magatartása és viszonya.