A Kúria Mfv.10340/2012/4. számú precedensképes határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 117. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a 15 percet meghaladó tartalmú kiállási idővel - amennyiben az arra eső idők nem kerültek átalányidőként számításba vett munkaidőként elszámolásra - a munkavállaló lényegében szabadon rendelkezhetett, munkavégzési kötelezettsége nem volt, a menetrend és a fordabeosztás adatai alapján ezen időszakok előtte előre is ismertek voltak. Jóllehet a munkavégzési képességét meg kellett őriznie és a munkavégzés megkezdésére készen kellett állnia, ez a körülmény azonban ezen teljes időszakok munkaidővé minősítésére kellő alapul nem szolgál. Ez nem következik az 1992. évi XXII. tv. 117. § (1) bekezdés a) pontjából, mert ezen időszakok során az utazó munkavállaló az idejével szabadon rendelkezik. 561/2006/EK rendelet 3820/85/EGK rendelet 2002/15/EK Irányelv 1992. XXII. Tv. 117. § (1), 1992. XXII. Tv. 129. § (1), 1988. I. Tv. 18/A. §, 1988. I. Tv. 18/K. §

***********

Mfv.II.10.340/2012/4.szám

A Kúria a dr. Tóth Edina ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Lengyel Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon 1.M.29/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.378/2011/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.378/2011/6. számú ítéletét abban a részében, melyben helybenhagyta a munkaügyi bíróságnak a felperes elsődleges keresetét elutasító elsőfokú rendelkezését és a jogcím pontosításával az alperesnek a másodlagos kereset szerinti marasztalását, hatályában fenntartja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érinti.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000,- Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 1999. augusztus 23-tól állt az alperessel munkaviszonyban, autóbuszvezető munkakörben. A munkaköre szerint 50 km útvonalat meg nem haladó menettávolságon közlekedő helyközi járatokat vezetett.

A felperes módosított elsődleges keresetében a napi jelentkezéstől a távozásig eltelt teljes idő (JELTA idő) munkaidőként való elismerésével 2004. június 1-től 2007. december 31-ig terjedő időszakra 707.072,- Ft elmaradt munkabér és 396.106,- Ft túlórapótlék, valamint késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan - a kiállási idők munkaidőként való elismerése hiányában - 78.124,- Ft elmaradt munkabér, 261.051,- Ft ügyeleti díj és 40.983,- Ft túlmunkadíj címén kérte az alperest marasztalni.

A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban meghozott 1.M.29/2011/11. számú ítéletével a felperes másodlagos keresete szerint marasztalta az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A megállapított tényállás szerint 2004. június 1-től a Kollektív Szerződés (KSZ) alapján az alperes munkaidőként ismerte el és számolta el a vezetési időt - melybe a menetrendbe beépített várakozási idő nem tartozik bele - , a fordában ténylegesen előírt, vagy átalányidőben meghatározott, a jármű előkészítésére és átadására fordított időt, a fordában ténylegesen előírt, vagy átalányidőben meghatározott utaskiszolgálásra fordított időt, a fordába épített, vagy átalánnyal elszámolt bevételelszámolás időtartamát, a fordába épített, tételesen előírt, vagy átalány formában megállapított gépjármű napi karbantartására fordított időt, a nem közvetlen vonali, forgalmi feladatra vezényelt (tartalékszolgálat) időtartamot, vezetési idő megszakításokat és egyéb, elrendelt tényleges munkára fordított időt.

Azokban a fordákban, amelyekben a munkaidőelemek nem kerültek megállapításra, napi átalányidő minimum értékeként a gépjármű előkészítésére és átadására 2 x 15 percet, gépjármű napi karbantartási feladatokra 15 percet, a napi bevétel elszámolására fordított időre tételes elszámolás esetén 15 percet, egyéb esetekben 5 percet, járatonkénti átalányidő minimum értékeként utaskiszolgálásra fordított időre 5 percet számolt el.

Az alperes a perbeli időszakban a járatok közötti időt munkaidőnek akkor ismerte el és munkabért akkor fizetett, ha tartalékszolgálatot rendelt el, amennyiben a járatok közötti idő egy részét rendelkezésre állási időnek minősítette, arra a munkabér meghatározott %-át fizette. A járatok közötti idő nagyobb hányadát az alperes 2007. május 31-ig nem számolta el, arra sem munkabért, sem pedig egyéb díjazást nem fizetett. Az alperes Kollektív Szerződése 2007. június 1-től a járatok közötti kiállási időket rendelkezésre állási időnek minősítette és erre az időszakra a KSZ rendelkezése szerint a személyi alapbér 40 %-át fizette meg.

A munkaügyi bíróság a teljes perbeli időszakra a felperes keresetét az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) rendelkezései, továbbá az ÁKSZ és a KSZ előírásai alapján bírálta el. Kifejtette, hogy az egyes járatok között eltérő hosszúságú idők merültek fel a néhány perces várakozási időtől a hosszabb, 15 percet meghaladó, vagy annál hosszabb egybefüggő időtartamig. E körben mérlegeléssel akként foglalt állást, hogy az utaskiszolgálásra fordított 5 perces időszakon túlmenően a 10 percet el nem érő kiállási idők (a perbeli esetben igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján 170 óra) munkaidőnek minősülnek tartalmuk és rendeltetésük szerint. A szakértői vélemény figyelembevételével így a felperes mindösszesen 119 óra túlmunkát teljesített.

A munkaügyi bíróság a kiállási idők munkaidőként figyelembe nem vett részét az Mt. 129. § (1) bekezdése alapján ügyeletnek minősítette, melyre nézve álláspontja szerint az ÁKSZ-nek és a KSZ-nek a rendelkezésre állásra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett.

A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával - a kiállási idők minősítését vitatva - az alperes elsődleges keresete szerinti marasztalását kérte.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a munkabérre vonatkozó marasztalási összeg leszállítását, a felperes részére járó 261.051,- Ft ügyeleti díj helyett készenléti díj jogcím alkalmazását kérte.

A Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.378/2011/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyát illetően helybenhagyta azzal, hogy a bruttó 261.051,- Ft-ot az alperesnek készenléti díj jogcímén kell megfizetnie a felperes részére.

A másodfokú bíróság ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy a 2004. június 1-től 2007. december 31-ig terjedő időszakra előterjesztett igényét a felperesnek az 50 km-t meg nem haladó útvonalon történő munkavégzése miatt az Mt. szabályai szerint kell elbírálni.