A Kúria Mfv.10340/2012/4. számú precedensképes határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 117. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a 15 percet meghaladó tartalmú kiállási idővel - amennyiben az arra eső idők nem kerültek átalányidőként számításba vett munkaidőként elszámolásra - a munkavállaló lényegében szabadon rendelkezhetett, munkavégzési kötelezettsége nem volt, a menetrend és a fordabeosztás adatai alapján ezen időszakok előtte előre is ismertek voltak. Jóllehet a munkavégzési képességét meg kellett őriznie és a munkavégzés megkezdésére készen kellett állnia, ez a körülmény azonban ezen teljes időszakok munkaidővé minősítésére kellő alapul nem szolgál. Ez nem következik az 1992. évi XXII. tv. 117. § (1) bekezdés a) pontjából, mert ezen időszakok során az utazó munkavállaló az idejével szabadon rendelkezik. 561/2006/EK rendelet 3820/85/EGK rendelet 2002/15/EK Irányelv 1992. XXII. Tv. 117. § (1), 1992. XXII. Tv. 129. § (1), 1988. I. Tv. 18/A. §, 1988. I. Tv. 18/K. §

***********

Mfv.II.10.340/2012/4.szám

A Kúria a dr. Tóth Edina ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Lengyel Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon 1.M.29/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.378/2011/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.378/2011/6. számú ítéletét abban a részében, melyben helybenhagyta a munkaügyi bíróságnak a felperes elsődleges keresetét elutasító elsőfokú rendelkezését és a jogcím pontosításával az alperesnek a másodlagos kereset szerinti marasztalását, hatályában fenntartja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érinti.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000,- Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 1999. augusztus 23-tól állt az alperessel munkaviszonyban, autóbuszvezető munkakörben. A munkaköre szerint 50 km útvonalat meg nem haladó menettávolságon közlekedő helyközi járatokat vezetett.

A felperes módosított elsődleges keresetében a napi jelentkezéstől a távozásig eltelt teljes idő (JELTA idő) munkaidőként való elismerésével 2004. június 1-től 2007. december 31-ig terjedő időszakra 707.072,- Ft elmaradt munkabér és 396.106,- Ft túlórapótlék, valamint késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan - a kiállási idők munkaidőként való elismerése hiányában - 78.124,- Ft elmaradt munkabér, 261.051,- Ft ügyeleti díj és 40.983,- Ft túlmunkadíj címén kérte az alperest marasztalni.

A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban meghozott 1.M.29/2011/11. számú ítéletével a felperes másodlagos keresete szerint marasztalta az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A megállapított tényállás szerint 2004. június 1-től a Kollektív Szerződés (KSZ) alapján az alperes munkaidőként ismerte el és számolta el a vezetési időt - melybe a menetrendbe beépített várakozási idő nem tartozik bele - , a fordában ténylegesen előírt, vagy átalányidőben meghatározott, a jármű előkészítésére és átadására fordított időt, a fordában ténylegesen előírt, vagy átalányidőben meghatározott utaskiszolgálásra fordított időt, a fordába épített, vagy átalánnyal elszámolt bevételelszámolás időtartamát, a fordába épített, tételesen előírt, vagy átalány formában megállapított gépjármű napi karbantartására fordított időt, a nem közvetlen vonali, forgalmi feladatra vezényelt (tartalékszolgálat) időtartamot, vezetési idő megszakításokat és egyéb, elrendelt tényleges munkára fordított időt.

Azokban a fordákban, amelyekben a munkaidőelemek nem kerültek megállapításra, napi átalányidő minimum értékeként a gépjármű előkészítésére és átadására 2 x 15 percet, gépjármű napi karbantartási feladatokra 15 percet, a napi bevétel elszámolására fordított időre tételes elszámolás esetén 15 percet, egyéb esetekben 5 percet, járatonkénti átalányidő minimum értékeként utaskiszolgálásra fordított időre 5 percet számolt el.

Az alperes a perbeli időszakban a járatok közötti időt munkaidőnek akkor ismerte el és munkabért akkor fizetett, ha tartalékszolgálatot rendelt el, amennyiben a járatok közötti idő egy részét rendelkezésre állási időnek minősítette, arra a munkabér meghatározott %-át fizette. A járatok közötti idő nagyobb hányadát az alperes 2007. május 31-ig nem számolta el, arra sem munkabért, sem pedig egyéb díjazást nem fizetett. Az alperes Kollektív Szerződése 2007. június 1-től a járatok közötti kiállási időket rendelkezésre állási időnek minősítette és erre az időszakra a KSZ rendelkezése szerint a személyi alapbér 40 %-át fizette meg.

A munkaügyi bíróság a teljes perbeli időszakra a felperes keresetét az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) rendelkezései, továbbá az ÁKSZ és a KSZ előírásai alapján bírálta el. Kifejtette, hogy az egyes járatok között eltérő hosszúságú idők merültek fel a néhány perces várakozási időtől a hosszabb, 15 percet meghaladó, vagy annál hosszabb egybefüggő időtartamig. E körben mérlegeléssel akként foglalt állást, hogy az utaskiszolgálásra fordított 5 perces időszakon túlmenően a 10 percet el nem érő kiállási idők (a perbeli esetben igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján 170 óra) munkaidőnek minősülnek tartalmuk és rendeltetésük szerint. A szakértői vélemény figyelembevételével így a felperes mindösszesen 119 óra túlmunkát teljesített.

A munkaügyi bíróság a kiállási idők munkaidőként figyelembe nem vett részét az Mt. 129. § (1) bekezdése alapján ügyeletnek minősítette, melyre nézve álláspontja szerint az ÁKSZ-nek és a KSZ-nek a rendelkezésre állásra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett.

A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával - a kiállási idők minősítését vitatva - az alperes elsődleges keresete szerinti marasztalását kérte.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a munkabérre vonatkozó marasztalási összeg leszállítását, a felperes részére járó 261.051,- Ft ügyeleti díj helyett készenléti díj jogcím alkalmazását kérte.

A Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.378/2011/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyát illetően helybenhagyta azzal, hogy a bruttó 261.051,- Ft-ot az alperesnek készenléti díj jogcímén kell megfizetnie a felperes részére.

A másodfokú bíróság ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy a 2004. június 1-től 2007. december 31-ig terjedő időszakra előterjesztett igényét a felperesnek az 50 km-t meg nem haladó útvonalon történő munkavégzése miatt az Mt. szabályai szerint kell elbírálni.

A peres felek között a perben vita tárgyát képezte az egyéb munkavégzésekre fordított idő hossza és az úgynevezett kiállási idők minősítése, mivel az utóbbi időre az alperes azon az alapon, hogy ezek nem minősülnek az Mt. 117. § (1) bekezdés a) pontja szerinti munkaidőnek a perbeli időszak egy részében semmilyen díjazást nem fizetett, majd 2007 júniusától kezdődően a munkabér 40 %-ának megfelelő mértékű rendelkezésre állási bért fizetett.