BH 2010.6.152 A kiskorú gyermektől a vele együtt élő szülő magatartására hivatkozással az ajándékot súlyos jogsértés címén nem lehet visszakövetelni [Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdés, Csjt. 70. és 75. § (2) bekezdés].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék P.23419/2006/39., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21043/2008/7., Kúria Pfv.21182/2009/4. (*BH 2010.6.152*)

***********

A felperesek az alperesek anyai nagyszülei. A kiskorú alperesek törvényes képviselői az ő szüleik: a felperesek leánya és a felperesek veje. A három generációs család az Ü., F. út 12/a. szám alatt kétszintes családi házban él. A házasingatlan a felperesek és a kiskorú alperesek szüleinek a közös tulajdona. Az alsó szinten a nagyszülők, a felső szinten a szülők és a gyermekek laknak.

Az akkor még harmonikusan élő nagy családban a felperesek által - hitel igénybevételével - biztosított 13 300 000 forint vételárért a kiskorú alperesek (szüleik törvényes képviseletével) egymás között egyenlő arányban megvásárolták a lakhelyük melletti Ü., F. út 12. szám alatti és az ingatlan-nyilvántartásban Ü. belterület 67/2. hrsz-on nyilvántartott lakóház és udvar megjelölésű ingatlant. A kiskorú alperesek tulajdonjoga vétel jogcímén fejenként 1/4 arányban bejegyzést nyert. A felperesek által felvett 67 592 svájci frank hitel biztosítékául a nagyszülők és a szülők közös tulajdonát képező lakóingatlan szolgál. A hitel havi 200 000 forintot is meghaladó törlesztő részleteit a felperesek fizetik.

A felperesek és a leányuk valamint vejük között utóbb a viszony nagyon megromlott, rendszeressé váltak a viták, a veszekedések. Mind a felperesek, mind a törvényes képviselők (az alperesek szülei) feljelentést tettek egymás ellen és több alkalommal kérték a rendőrség intézkedését. 2005. március 11-én a II. r. felperes veszélyes fenyegetés miatt tett feljelentést leánya és veje ellen. A bíróság határozataiban meg is állapította, hogy 2004 decembere és 2005 márciusa között a közös tulajdonú ingatlanban több alkalommal, bár pontosan meg nem határozható időpon­tokban, a II. r. felperest a leánya és a veje megöléssel, illetőleg feldarabolással fenyegette. A szülők felelősségre vonását azonban - mivel a II. r. felperes az eljárás alá vont személyek megbüntetését nem kérte - mellőzte. 2006-ban a felperesek leánya tett büntető feljelentést a felperesek ellen a megvásárolt ingatlanon lévő lakóház felperesek általi lebontása miatt, amely tényt a felperesek nem is tagadtak. A rongálás büntette miatt indult büntetőeljárást az ügyészség megszüntette. Megállapította, hogy a ház lebontásával károkozás nem történt, sőt a felperesek új kerítést is létesítettek, bár az sem változtatott az ingatlan értékén. A közös tulajdonú és közösen használt ingatlannak - a felperesek fogyasztókkénti feltüntetésével - közös közszolgáltatási mérőórái vannak. A közszolgáltatókkal kötött szerződésnek megfelelően a közös fogyasztás díjainak kiegyenlítéséért a felperesek felelnek. 2006 óta az alperesek a közös fogyasztás díjaihoz nem járulnak hozzá, bár védekezésük szerint ők azt megkísérelték.

A megajándékozott alperesekkel - az unokáikkal - a felperesek a kapcsolatot tartják, bár értelemszerűen ez a szülőkkel való viszony megromlása miatt nem teljesen zavartalan.

A felperesek keresetükben az ingatlan ajándékukat az alperesektől visszakövetelték. Keresetüket elsődlegesen a Ptk. 582. § (2) bekezdése szerint arra alapozták, hogy a gyermekekkel együttélő szüleik, tehát közeli hozzátartozóik súlyos jogsértést követtek el a felperes ajándékozók terhére. Ezt egyrészt a szabálysértési eljárásban hozott határozattal, másrészt a gyermekek szüleinek folyamatosan tanúsított összeférhetetlen, agresszív magatartásával, az adott esetben elvárható magatartási követelményeket súlyosan sértő magatartásukkal indokolták (egyebek mellett a közszolgáltatások díja fizetésének az elmulasztásával is). Másodlagosan a Ptk. 582. § (3) bekezdésére is hivatkoztak: miszerint az a feltevésük, amelyre tekintettel az unokáikat megajándékozták - nevezetesen, hogy majd a szülőkkel változatlanul jó viszonyban élnek, akik őket szükség esetén segítik, támogatják - a gyermekük és vejük magatartása miatt meghiúsult.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A szüleik és a nagyszüleik között a rossz viszony meglé­tét elismerték, de a szüleiknek a felperesek sérelmére elkövetett súlyos jogsértését vitatták. A másodlagos kérelemmel kapcsolatban pedig tagadták, hogy a megajándékozásuk a felperesek által hivatkozott feltevésre tekintettel történt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetének helyt adva az Ü. belterület 67/2. hrsz. alatti ingatlan tekintetében a négy alperesnek adásvétel jogcímén történt egymás közt, fejenként 1/4 arányú tulajdonjoga bejegyzését a földhivatal által törölni rendelte és elrendelte ezen ingatlanra - az ajándék visszakövetelésének a jogcímén - az I. r. és a II. r. felperesek, egymás között egyenlő arányú 1/2-1/2 tulajdonjogának a bejegyzését. Ennek foganatosítására, a jogerőre emelkedés függvényében a földhivatalt megkeresni rendelte. Úgy határozott, hogy az állam által előlegezett 900 000 forint eljárási illetéket az állam viseli és az alpereseket - egyetemlegesen - a felperesek javára 700 000 forint perköltségben marasztalta. Megállapította a törvényes képviselők pártfogó ügyvédjének a díját és rendelkezett annak viseléséről is.

Az ítélet indokolásának a lényege, hogy a törvényes képviselők, a megajándékozott gyermekekkel együttélő hozzátartozók, az életveszélyes fenyegetés szabálysértésének az elkövetésével, amelyet a szabálysértési hatóság megállapított, csak a felelősségre vonást mellőzte, a rezsiköltségekhez való hozzájárulás megtagadásával a szülők és a nagyszülők között igen megromlott viszonyban súlyos jogsértést követtek el. Ez az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. § (2) bekezdése szerinti feltételét megvalósítja. A Ptk. 4. §-ában foglalt és az alkalmazás során erkölcsi tartalommal kitöltendő alapelvek szerint a szülők a nagyszülőknek az ajándékozás miatt a közfelfogásnak megfelelően hálával tartoznak, hiszen őket mentesítették a felperesek a gyermekek jövőjének anyagi biztosítása alól. Ráadásul a szülő-gyermek kapcsolat vonatkozásában ajándékozás nélkül is általános társadalmi elvárás a szülők iránti megbecsülés, a velük való jó viszony ápolása, amelyet a törvényes képviselők szintén megsértettek. Az általánosan megkívánt erkölcsi normákat az alperesek szülei súlyos kötelezettségszegéssel és tevőleges magatartásukkal - azokat összességében és a kialakult rossz viszony keretei között mérlegelve - olyan módon sértették meg, ami a felperesek keresetét megalapozza.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek fellebbeztek. Elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérték. Ez utóbbi körben a Csjt. 87. § (1) bekezdése szerinti - a szülők törvényes képviseletének az érdekellentét miatti - kizártságára hivatkoztak. Érdemi kérelmükkel összefüggésben tagadták a veszélyes fenyegetés szüleik általi elkövetelésének a tényét, hivatkozva arra, hogy a szabálysértési hatóság azt kizárólag a felperesek vallomása alapján állapította meg, és fellebbezési jog hiányában e megállapítás ellen a szüleik jogorvoslattal nem élhettek. Állították, hogy a rezsihez a szüleik hozzájárulnának, de azt a felperesek nem fogadják el, mint ahogyan azt sem, hogy a kölcsön visszafizetésében a szüleik részt vállaljanak. Érveik szerint a súlyos jogsértést csak bűncselekmény valósíthatja meg, hálálatlanság önmagában nem.