BH 1979.12.411 I. A kulturális, művészi cél elérésére csak akkor jöhet létre polgári jogi társaság, ha a cél elérése gazdasági tevékenységet (rendezvények szervezése, elszámolása, a szükséges tárgyak beszerzése stb.) kíván. Valamely művészegyüttes személyi összetételének megváltozása egymagában nem jelenti az együttes megszűnését és új együttes alakulását. A művészegyüttes az eredetileg felvett nevét a tagok személyében bekövetkezett változás után is viselheti [Ptk. 77. §, 573. §].

II. A művészegyüttesből kivált tag számára az okozhat sérelmet, ha az együttes személyi összetételének megváltozása olyan művészi karakter- és színvonalváltozással járna, amely a kivált tagnak - mint az együttes korábbi tagjának - művészi hírnevét is veszélyeztetné [Ptk. 78. §].

III. Nem tekinthető jogellenesnek az, ha a művészegyüttes tagjai nem kívánják művészi tevékenységüket valamely taggal közösen tovább folytatni [Ptk. 339. §].

IV. A művészegyüttes tagjainak jó hírnevét sérti az együttesből kivált tag részéről másoknak olyan levelek küldése, amelyeknek a tartalma alkalmas arra, hogy a címzettekben a művészegyüttesre hátrányos véleményt alakítson ki [Ptk. 78. § (2) bek., 84. § (1) bek.].

I. A Legfelsőbb Bíróság tényként állapította meg, hogy az alperesek 1957-ben alapították meg azt a vonósnégyest, amely eredetileg "K.-vonósnégyes" néven működött. Ebből az együttesből 1960-ban M. L. IV. r. alperes kivált, mert pályáját szólistaként kívánta folytatni. Helyét B. K. felperes foglalta el. Ez az együttes 1963-ban felvette a B.-vonósnégyes művészi elnevezést és sikerei elismeréseként előbb Liszt-díjban (1964.), majd Kossuth-díjban (1970) részesült. Az együttes az idők folyamán kiemelkedő sikereket ért el, világhírnévre tett szert. Játékukról nagyszámú hangfelvétel is készült.

Az együttes tagjai 1963-tól kezdődően az Országos Filharmónia másodállású alkalmazottai voltak. Belföldi hangversenyeiket az Országos Filharmónia, külföldi hangversenykörútjaikat pedig a Nemzetközi Koncertigazgatóság szervezte. Főleg a kezdeti időkben a tagok maguk is végeztek a fellépésekkel kapcsolatos adminisztratív, technikai jellegű teendőket, kottáik egy részét maguk szerezték be. Sikereik nyomán nagy értékű hangszereket is kapták használatra.

1976. november 2. napján az I-III. r. alperesek közölték a felperessel, hogy a vonósnégyesben való további közreműködésére nem tartanak igényt. Már elvállalt kötelezettségei egy részének 1977 nyaráig az együttes jórészt eredeti összeállításában mégis eleget tett. 1977 nyarán megszűnt a felperes és az Országos Filharmónia között fennállott munkaviszony is. 1977 közepétől a felperes helyét M. L. IV. r. alperes végleg átvette. Az együttes azóta új összetételében hangversenyez; ilyen módon tett eleget néhány olyan hangverseny-kötelezettségének is, amelyekre vonatkozó szerződéseket még a felperessel fennállt együttműködés ideje alatt készítették elő, illetőleg kötötték meg.

Azt követően, hogy az I-III. r. alperesek közölték a felperessel a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, a felperes több személyhez intézett leveleket. Ezekben a címzettek segítségét kérte annak eléréséhez, hogy egyes külföldi impresszáriók ragaszkodjanak a vonósnégyesnek az eredeti összetételben, tehát a felperes részvételével történő fellépéséhez.

A felperes többször módosított keresetében azt kérte: a bíróság tiltsa el az alpereseket a "B. Vonósnégyes" művészi név használatától, kötelezze őket megfelelő elégtétel adására és kártérítés megfizetésére, valamint a perköltségek viselésére. Másodlagos kereseti kérelme - a névhasználattól eltiltás iránti kérelme sikertelensége esetére - az együttes (tagjai) számára adott díjak és kitüntetések használatától eltiltásra, illetőleg kártérítés megfizetésére irányult. Az alperesek a felperes keresetének teljes elutasítását kérték.

Az alperesek a felperessel szemben viszontkeresetet támasztottak. Kérték, hogy a bíróság tiltsa el a felperest minden, az alperesek művészi jó hírnevét veszélyeztető hírveréstől. Kérelmük indokául előadták: a felperes a fentebb már említett leveleivel a rádióban 1976. december 25-én elhangzott K.-féle recenziót, valamint P. M. zenekritikusnak egy, a "Magyar Nemzet" c. napilapban 1977. március 5-én megjelent kritikáját német, illetőleg angol nyelven külföldön olyan módon terjeszti, hogy ezzel a felperes az alperesek művészi hitelét rontja. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.

Az első fokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az alperesek a "B.-vonósnégyes" felvett művészi nevet változatlan szöveggel jogosulatlanul használják. Ettől őket eltiltotta és kötelezte őket, hogy előadóművészi tevékenységük során ezt a nevet megfelelő megkülönböztető toldattal használják. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy a felperesnek 15 nap alatt fejenként 10 000 Ft-ot kamataival együtt fizessenek meg, míg a felperesnek ezt meghaladó keresetét elutasította.

A viszontkereset folytán az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes az I-III. r. alperesekkel szemben személyes jó hírnevük sérelmére jogsértést követett el. A bíróság a felperest a jogsértés abbahagyására kötelezte és a további jogsértéstől eltiltotta. Az I-III. r. alperes ezt meghaladó viszontkeresetét, valamint a IV. r. alperes viszontkeresetét teljes egészében elutasította.

Az első fokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében a felperes az alpereseknek a kereseti kérelem szerinti marasztalását kérte. Az alperesek fellebbezésükben a kereset teljes elutasítását, valamint azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság teljes egészében adjon helyt viszontkeresetüknek.

II. A felperes fellebbezése alaptalan, az alperesek fellebbezése alapos.

A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az első fokú bíróságnak azzal az álláspontjávai, amely szerint a felperes és az I-III. r. alperesek művészi tevékenységüket polgári jogi társaságként folytatták.