A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20887/2008/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23637/2007/5., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20887/2008/6.*, Kúria Pfv.20809/2009/5. (BH+ 2010.1.13)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.887/2008/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Deák Bernadette ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, személyesen eljáró I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008. január 28. napján meghozott, 26.P.23.637/2007/5. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt 60.000 (hatvanezer) forint fellebbezési illetéket a felperes személyes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében a személyhez fűződő jogai megsértésének megállapítását kérte, megítélése szerint az alperesek megsértették a becsülethez, emberi méltósághoz és jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kérte az alperesek eltiltását a további jogsértéstől és nyilvános elégtételadásra kötelezésüket, valamint 500-500.000 Ft nem vagyoni kártérítés iránti igényt is előterjesztett. Előadta, hogy az I. rendű alperes olyan látszatot keltett, mintha nem lett volna ok a társasház közgyűlésének összehívására és téves jogértelmezése a tulajdonostársak lejáratta. A felperes által sérelmezett levelek egyikét a II. rendű alperes is aláírta, és kézzel írt szövege szerint a felperes beavatkozik az 53. szám ügyeibe és terrorizálja a tulajdonostársakat.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Arra hivatkoztak, hogy leveleik a felperesnek sem emberi méltóságát, sem becsületét, sem jóhírnevét nem sértette, azokban sértő kijelentések nem szerepeltek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a le nem rótt 60.000 Ft kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet indokolásában hivatkozott a Ptk. 75. § (1) bekezdésére, ismertette a Ptk. 76. §-át és a 78. § (1)-(2) bekezdését.

Kitért arra, hogy a társasház közösség egy sajátos csoportosulás, mely esetén a közös tulajdonnal kapcsolatos tennivalókat a társasházi közös képviselő intézi. E körben tehát egyfajta közszereplőnek minősül, így a véleménynyilvánítás tekintetében lényegesen többet kell elviselnie.

Kiemelte, hogy az alperesi közléseket nem lehet a szövegkörnyezetből kiragadva értékelni, a leveleket egyenként és összefüggésükben, továbbá teljes egészükben kell megítélni.

A felek közötti ellentét abból fakad, hogy a lépcsőházak önálló társasházzá alakíthatók lennének, azonban ehhez az illetékes önkormányzat nem járult hozzá, ezért egyes részek kénytelenek együttműködni.

Megállapította, hogy az I. rendű alperesi közlés nem minősíthető sértőnek, a felperes személyének értékelését nem érinti negatívan, s mivel kizárólag a társasházi ügyekkel kapcsolatosak a közlések, ezért objektíve alkalmatlanok a jogsérelem okozására, figyelemmel arra, hogy megfogalmazásuk sem megalázó tartalmú. Azt is megállapította, hogy a "terrorizál, illetve beavatkozik egyes ügyekbe" nyilatkozat kizárólag a társasház ügyeivel állt kapcsolatban, a II. rendű alperes csak rosszallásának adott hangot, azonban szóhasználatával nem lépte túl véleménynyilvánítás alkotmányos kereteit.

Tekintettel arra, hogy jogellenesség nem került megállapításra, így kártérítés sem volt megítélhető a felperes javára, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében elutasította.

Az alperesek perköltségigényt nem terjesztettek elő, jogi képviselőt nem vettek igénybe, ezért az elsőfokú bíróság csak a felperes személyes költségmentességére tekintettel le nem rótt kereseti illeték állam általi viseléséről rendelkezett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte a határozat megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.

Elsődlegesen arra tért ki, hogy nem tekinthető közszereplőnek és ezért a véleménynyilvánítás körében sem kell többet elviselnie. A társasház közös képviselője 2005. novemberében lett megválasztva, mégpedig jogszabálysértően, azonban, amíg a bíróság ezt nem állapította meg, addig nem volt az Intéző Bizottság elnöke, így közszereplőnek sem tekinthető. Ezen túl kiemelte, hogy az I. rendű alperes nem tulajdonos a társasházban, így a közös ügyek intézésével kapcsolatban kifejtett tevékenységéről sem jogosult a tulajdonostársakkal olyan valótlan tényt közölni, olyan véleményt nyilvánítani, amely sérti személyiségi jogait.

Előadta, hogy soha nem állította, hogy az önkormányzat hozzájárulásától függ a társasház két lépcsőházának a különválása. A társasházi törvény 8. § (2) bekezdésére hivatkozással kitért arra is, hogy több épületből álló társasház esetén az egy vagy több épületben levő lakások tulajdonosainak többsége kérheti a bíróságtól önálló társasház alapítását. Az I. rendű alperes foglalkozásánál és megbízatásánál fogva tudhatott arról, hogy a társasházi törvény hogyan szabályozza a tulajdonjogi különválást. Ennek ellenére levelében azt a látszatot keltette, mintha a különválás jogilag lehetetlen lenne, s amely törvénytelen helyzet felszámolására nem tenne semmit.

Ezt követően ismertette a Ptk. 76. §-ában és 78. §-ában foglaltakat, az Alkotmány rendelkezéseit, valamint az Alkotmánybíróság határozatait és a 2003. évi III. törvény 1. § (2) bekezdésének 13. pontját, mely a közszereplő fogalmát határozza meg. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem tekinthető közszereplőnek, és nincs olyan egyéb jogszabály, amely alapján a társasházi közös képviselő a közös ügyek intézésében ilyennek minősülne. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire, arra, hogy közös képviselői tevékenységét az alperesek indokolatlanul bántó módon minősítették, amely a közgyűlési jegyzőkönyvben is rögzítésre került. Olyan kifejezéseket használtak, amely sérti becsületét és emberi méltóságát. Kiemelte, hogy objektíve valótlan az, hogy a beleavatkozik az 53. szám ügyeibe és az a kifejezés is indokolatlanul bántó, hogy "semmi köze semmihez, ami itt nálunk történik".

A "beleavatkozik" és a "terrorizál" kifejezések nem függetlenek attól, hogy a társasház két részének külön működése engedélyezhető-e, illetve azt a jogszabály lehetővé teszi-e, ugyanis a II. rendű alperest erről az illetékes önkormányzat tájékoztatta, mégis a társasházközösségnek címzett levelében indokolatlanul bántó kifejezések használt. Ez a szóhasználat túllépi a véleménynyilvánítás alkotmányos kereteit.

A sérelmezett levelekben szereplő tényállítások azt a látszatot is keltik a tulajdonosok előtt, mintha az I. rendű alperesnek joga lett volna a közgyűlési jegyzőkönyvről másolatot kérni, illetve azt a látszatot kelti, mintha köteles lenne neki jegyzőkönyvet küldeni és ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Olyan látszatot is kelt, mintha jogszabályi felhatalmazás nélkül kérte volna el a társasház iratanyagát és az iratokat a tulajdontársak elől jogosulatlanul "elzárta, elraktározta" volna.