BH 2003.4.141 I. Az emberölés aljas indokból elkövetetettként minősül, ha az elkövető az ölési cselekményt a felelősségre vonás elkerülése végett valósítja meg;

ennek a minősítésnek a megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a büntetőeljárás később a terhelt felelősségének a mellőzésével, avagy korlátozottabb felelőssége megállapításával zárulhat [Btk. 166. § (2) bek. c) pont].

II. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál nincs jelentősége annak, hogy a sértett szubjektíve érzett-e fájdalmat, vagy pedig a cselekmény véghezvitelének már a kezdetén eszméletlen állapotban volt;

a súlyosabb jogi értékelés alapja a véghezvitel módjához kapcsolódó, kiemelkedően magas fokú társadalomra veszélyesség [Btk. 166. § (2) bek. d) pont].

III. Az ölési cselekmény helyszínén tűz okozása nem vonható a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítés alá, kizárólag a cselekmény nyomai eltüntetésére irányuló magatartásnak tekinthető, ha a tűzgyújtás az ölési cselekmény befejezése után történik [Btk. 166. § (2) bek. d) pont].

A megyei bíróság az 1998, február 13. napján kelt ítéletével a terheltet különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és rongálás vétsége miatt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre, és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját 15 évben határozta meg.

A Legfelsőbb Bíróság az 1999. március 16-án kelt végzésével a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

A megyei bíróság a megismételt eljárás eredményeként hozott 1999. november 11. napján kelt ítéletével a terheltet aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és rongálás vétsége miatt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre, és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját 15 évben határozta meg.

A tényállás szerint 1996. július 10. napján 19 óra körüli időben a ház padlásán kialakult vita során a sértett - aki a terhelt felesége volt -, 40 cm hosszúságú deszkadarabbal a terhelt hátára ütött, aki ettől az ütéstől nem szenvedett sérülést. A terhelt a feleségének az újabb ütését a bal kezével kivédte, majd két kézzel a mellrészénél meglökte a padlás belső részében a nyitott padlásajtó előtt tartózkodó házastársát. A sértett a lökés hatására hátralépett, a padlástér szintjétől 5 cm-re kimagasodó ajtóküszöbben megbotlott, és kb. 2,7 m magasságból kizuhant az udvarra. A sértett az esés közben fordulatot véve homlokrésszel ért földet. A zuhanás következményeként a sértett homloküregének külső lemeze darabosan törött, nyakának hátrafeszülése következtében a fejbiccentő izmok kulcscsonti tapadásának síkjában, a nyaki gerinc és háti gerincszakasz középső harmadának síkjában bevérzéseket, a gyomor - hasnyálmirigy - és a lép környezetében lágyrész-bevérzéseket szenvedett. A sérülések életveszélyes állapotot eredményeztek, eszméletvesztéssel és vérzéssel jártak.

A terhelt a lezuhant sértettet a hátára fordította, ekkor észlelte, hogy a sértett eszméletlen, de az életjelenséget mutató sértett száján vér csordult ki, amit a lakásból kihozott ruhaneművel letörölgetett.

A terhelt ezt követően a még élő, és életjelenségeket mutató sértettet az apósa tulajdonában levő személygépkocsi jobb első ülésére tette oly módon, hogy a sértett a kívül álló számára nem volt látható.

A terhelt 19 óra 30 és 45 perc közötti időben indult el a gépkocsival és az eszméletlen sértettel, majd kb. félórai autózást követően az út melletti erdős-bokros területen megállt. A gépkocsi csomagteréből kivett benzineskannából kb. 20 liter benzint szétlocsolt a gépkocsi utasterében, azt meggyújtotta, a gépkocsi ajtajait bezárta, majd a helyszínről eltávozott.

A sértett a tűz meggyújtásakor is eszméletlen volt, de életjelenségeket mutatott, és ezzel a terhelt is tisztában volt.

A terhelt által okozott tűz a gépkocsi teljes utasterére kiterjedt. Az üzemanyag, valamint a jármű belső részének az égése következtében a sértett a felismerhetetlenségig összeégett. A halálát a még élő állapotában elszenvedett füstmérgezés okozta. Az égési sérülései olyan súlyosak voltak, hogy a sértett élete megmentésére nem volt remény.

A terhelt a sértett elégetésével azt a látszatot kívánta kelteni, hogy a felesége véletlen baleset folytán szenvedett tűzhalált, ezáltal mentesülni kívánt a sérelmére elkövetett cselekményének következményei alól.

A terhelt apósának tulajdonában levő személygépkocsi teljesen kiégett, a gépkocsiban 131 000 forint kár keletkezett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a terhelt feltételes szabadságra bocsátása legkorábbi időpontjának későbbre történő meghatározása érdekében; a vádlott és a védője a tényállás részbeni téves megállapítása, téves jogi minősítés és enyhébb büntetés alkalmazása végett jelentettek be fellebbezéseket.