A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10529/2010/17. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 87. §, 100. §] Bírók: Földényi Gyuláné, Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.II.10.529/2010/16.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kiss Zoltán pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Mayer Erika ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és elmaradt járandóságok iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 24.M.78/2003. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.636.151/2009/20. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes és az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán - a 2011. június 8-án megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.636.151/2009/20. számú ítéletének azon rendelkezését - a perköltségre és illetékre is kiterjedően - mellyel a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperesi marasztalás összegét az 1999. évre járó elmaradt munkabér vonatkozásában - a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját és mértékét nem érintve - 307.717 /háromszázhétezer-hétszáztizenhét/ forintra leszállította, hatályában fenntartja. Ezt meghaladóan hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.78/2003/181. számú ítéletét - a további kamatra, szabadságmegváltásra, 1999. augusztus havi munkabér különbözetre és állásidőre vonatkozó rendelkezéseit nem érintve - helybenhagyja.

A felperes alperesnél fennálló munkaviszonya 2010. január 14-én megszűnt.

Kötelezi az alperest, hogy - tizenöt nap alatt - fizessen meg a felperes pártfogó ügyvédje, dr. Kiss Zoltán részére 35.000 /harmincötezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az alperes köteles - felhívásra - 47.260 /negyvenhétezer-kettőszázhatvan/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam javára megfizetni. A fennmaradó, le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati eljárás tekintetében irányadó tényállás szerint a felperes 1999. június 14-én létesített az alperessel munkaviszonyt, vasbetonszerelő munkakör ellátására. Ugyanezen napon kelt munkaszerződés-módosítás és kiegészítés 1.1. pontjában külföldi munkavégzésben állapodtak meg, és az alperes egy év időtartamra, de ezen belül a munkáltató által meghatározott időpontig Németországba rendelte ki. A külföldi tartózkodás időtartamára a felperest a munkaszerződésben megállapított havi minimálbéren felül ellátmány illette meg. A kiküldetési rendelvény besorolási bérként Németországban a mindenkori német bértarifa megállapodás szerinti német minimálbért rögzítette, amely tartalmazta a német-magyar államközi egyezmény értelmében Magyarországon kifizetett forintrészt is.

A felperes 1999. június 14-től 1999. december 22-éig végzett munkát Németországban. Ezalatt 1999. június 30-ig vasbetonszerelő munkakörben dolgozott, 1999. július 1-től ettől eltérő, előmunkás munkakört, felperes perbeli állítása szerint művezető munkakört látott el. A munkavállalási engedélye 1999. december végéig volt érvényes, abban vasbetonszerelő munkakör került feltüntetésre.

A felperes Magyarországra történő visszaérkezését követően szabadságon volt, majd az alperes olyan tartalmú iratot küldött részére, amely szerint fizetés nélküli szabadságot igényelt. A felperes az iratot aláírta, és az alpereshez visszaküldte. Ezt követően az alperes megküldte részére a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolásokat, melyek tartalma szerint a munkaviszonya 2000. március 16-ai hatállyal szűnt volna meg közös megegyezéssel. A felperes kifejezett kérésére az alperes a munkaviszony megszűnésének időpontját 2000. április 28-ra módosította, és az ennek megfelelő tartalmú munkaviszony megszűnésével összefüggő igazolásokat a felperes részére ismételten megküldte.

A felperes hónapokkal később 2000. december 29-én fordult levélben az alpereshez elmaradt munkabére rendezése érdekében, illetve az alperes hozzájárulását kérte mellékfoglalkozás, vagy másodállás létesítéséhez. Az alperes 2001. január 3-án kelt válaszlevelében tájékoztatta, hogy 1999. decemberére még milyen elmaradt járandóságot fog kifizetni kamatokkal, valamint, hogy 2000. januártól igényelt fizetés nélküli szabadság iránti kérelme miatt az azon töltött időre járandóság őt nem illeti meg, továbbá, hogy a munkaviszonya megszűnése miatt nem kell munkáltatói engedély a másodállás és mellékfoglalkozás létesítéséhez.

A felperes további két év elteltét követően 2003. január 6-án terjesztette elő keresetét, melyben az alperes kft.-vel "1999. és 2000. évben fennállott munkaviszonya alapján járó" "a N. Kft. részéről ez idáig részére ki nem fizetett munkabére és járulékai" megfizetését kérte. Kérte munkaviszonya időtartama meghatározását is annak érdekében, hogy a részére járó minimálbér összegét pontosan meg tudja határozni. Utalt arra is, miszerint a munkaviszonya "vitatható körülmények között szűnt meg".

A felperes a per folyamán különböző jogcímeken terjesztett elő igényt. Többek között annak megállapítását kérte, hogy az alperes a munkaviszonyát - közös megegyezésre vonatkozó megállapodás hiányában - jogellenesen szüntette meg, és annak Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezményei, így elmaradt munkabére, végkielégítés, valamint Mt. 100. § (4) bekezdése szerinti átlagkereset megfizetését kérte. Keresete kiterjedt 1999. évre művezető munkaköre figyelembevételével - a német minimálbérrel számolva - munkabér-különbözet megfizetésére.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.78/2003/181. számú ítéletével a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező körben megállapította, hogy a felperes munkaviszonya jogellenesen került megszüntetésre, és a munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest, a "felmondás hatályon kívül helyezésére tekintettel elmaradt munkabérként" 3.919.318 forint, és annak 2004. június 1-től kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata, "végkielégítésként" 66.500 forint, "átlagkeresetként" 131.000 forint, valamint 1999. évre "elmaradt munkabérként" 1.043.860 forint és annak 2000. április 28-től kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére.

A munkaügyi bíróság ítélete továbbá alperes által 2003. júniusban kifizetett munkabér után járó késedelmi kamatra, szabadságmegváltásra, 1999. augusztus havi munkabér különbözetre, állásidőre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, melyek a jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezik. A munkaügyi bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint az alperes - írásbeli megállapodás hiányában - az Mt. 87. § (2) bekezdésébe ütközően jogellenesen szüntette meg a munkáltatói igazolások megküldésével a felperes munkaviszonyát. Ezért a munkaügyi bíróság 2000. április 28-től 2007. február végéig (az elsőfokú ítélet meghozatala napjáig) jogkövetkezményként - a Magyarországon járó minimálbérrel számolva és arra is figyelemmel, hogy a felperesnek az eltelt időben máshonnan megtérült jövedelme nem volt - elmaradt munkabért (3.919.318 forint) -, valamint egyhavi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést (66.500 forint), és kéthavi átlagkeresetnek megfelelő Mt. 100. § (4) bekezdése alapján járó térítést (131.000 forint) állapított meg.