A Fővárosi Ítélőtábla Bf.83/2010/30. számú határozata emberrablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 20. §, 42. §, 83. §, 99. §, 137. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 261. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Miszlayné dr. Lányi Éva, Nehrer Péter

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.83/2010/30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2011. év április hó 21. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és 2011. év április hó 27. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

Az emberrablás bűntette miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2009. év november hó 30. napján kelt 9.B.503/2009/49. számú ítéletét I. r. és II. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

II. r. vádlott főbüntetését 3 (három) évi fegyházbüntetésre súlyosítja.

A bűnjelek kiadásával kapcsolatos rendelkezést annyiban változtatja meg a I. r. vádlottnak kiadni rendelt, a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által Bj.28/2010. számú bűnjeljegyzék 1. tétele alatt bevételezett XXX-000 forgalmi rendszámú, kék színű Opel Omega típusú személygépkocsi és indítókulcs kiadását mellőzi és megállapítja, hogy ezek az állam tulajdonába kerülnek.

VI. r. vádlott anyja neve helyesen: xy.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

I. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe.

A másodfokú eljárásban felmerült 695.799 (hatszázkilencvenötezer-hétszázkilencvenkilenc) forint gépkocsi tárolási díjat, és a tolmácsolással, fordítással felmerült 324.056 (háromszázhuszonnégyezer-ötvenhat) forintot az állam viseli.

Kötelezi, hogy fizessen meg az államnak I. r. vádlott 17.000 (tizenhétezer) forint, II. r. vádlott 20.750 (húszezer-hétszázötven) forint, III. r. vádlott 20.750 (húszezer-hétszázötven) forint, IV. r. vádlott 20.750 (húszezer-hétszázötven) forint, V. r. vádlott 20.750 (húszezer-hétszázötven) forint, VI. r. vádlott 45.000 (negyvenötezer) forint bűnügyi költséget.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 2009. év november hó 30. napján kelt 9.B.503/2009/49. számú ítéletében I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r. és VI. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki a Btk.175/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b./ pontja szerint minősülő emberrablás bűntettében mint társtetteseket. Ezért I. r. vádlottat 8 év fegyházbüntetésre, 10 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra; II. r. vádlottat 2 év fegyházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra; III. r. vádlottat 7 év fegyházbüntetésre, 10 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra; IV. r. vádlottat 6 év fegyházbüntetésre, 10 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra; V. r. vádlottat 6 év 8 hónapi fegyházbüntetésre, 10 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra; VI. r. vádlottat 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre, 8 év közügyektől eltiltásra ítélte a vádlottak előzetes fogvatartásban töltött idejének a beszámításával. Rendelkezett egyes bűnjelek elkobzásáról, illetve lefoglalásának megszüntetéséről és I. r., II. r. vádlottaknak történő kiadásáról, valamint a magyar külügyi hatóság útján a kiállító hatóságnak való megküldéséről. Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerülő bűnügyi költség megfizetésére azzal, hogy a tolmácsolással, fordítással felmerült 1.379.006 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, II. r. vádlott és védője kivételével valamennyi vádlott a védőikkel enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Főügyészség a jogorvoslatát utóbb azzal indokolta, hogy bár az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás megalapozott, ebből törvényesen következtetett a vádlottak bűnösségére és a büntetések belső aránya is megfelelő, azonban a cselekmény súlyára és a súlyosító körülményekre figyelemmel a kiszabott büntetések valamennyi vádlott tekintetében eltúlzottan enyhék. A bíróság ugyanis "a törvény szerint kiszabható büntetési kereten belül úgy állapította meg a büntetéseket, hogy a legsúlyosabb büntetés tartama sem közelítette meg a középmértéket". A súlyosító körülmények körében figyelembe vett tényezők - a társas elkövetés, a váltságdíj nagysága, a fogvatartás körülményei - alapján ezért mindegyik vádlott tekintetében súlyosabb büntetés kiszabása indokolt. Nem hagyható figyelmen kívül e mellett a sértett elektromos sokkolóval történő fenyegetése, sanyargatása sem.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.916/2009/5-I. számú átiratában a súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. A súlyosító körülményeket azzal indítványozta kiegészíteni, hogy a vádlottak által megvalósított elkövetési mód megközelítette a különösen súlyos hátrányt okozva minősítést. Az enyhítő körülmények körében ugyanakkor megemlítendőnek tartotta, hogy a vádlottak egyike sem volt Magyarországon büntetve. A cselekmény jelentős tárgyi súlyára figyelemmel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés súlyosítása indokolt az ítélet belső arányainak megtartása mellett.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratában írtakat fenntartva indítványozta, hogy a bíróság térjen át tárgyalásra, ezen olvassa fel az igazságügyi fegyverszakértői véleményt, melynek ismertetése az elsőfokú eljárás során elmaradt. Az indítvány elutasítását követően a bejelentett fellebbezését fenntartotta, az egyes ítéleti rendelkezések, megállapítások korrekciójával valamennyi vádlott büntetésének a súlyosítását kérte.

I. r. vádlott védője perbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a bírósági eljárásban a terhelti vallomások "nem olyan terhelőek, amelyek kétséget kizáróan alátámasztanák az I. r. vádlott társtettesi minőségét és azt, hogy oroszlánrészt vállalt volna a cselekmény elkövetésében". Az elsőfokú bíróság által megállapítottakkal szemben az I. r. vádlott passzív magatartást tanúsított, amely kimerítette az előkészületet, a bűnsegédi magatartást, avagy a feljelentés elmulasztását, azonban a társtettesi elkövetést nem. Indítványozta ezért felmentését, másodlagosan büntetése enyhítését.

I. r. vádlott felszólalásában kifogásolta az ítélet rá vonatkozó megállapításait. A sértett ugyanis nem tett ellene terhelő vallomást, nem mondott olyat, hogy fogvatartásakor jelen lett volna a házban. Ugyanakkor a bérlemény tulajdonosát január 15. napjára, a fogvatartás időpontjára hívta a lakáshoz, amit tanúvallomásában el is ismert. Tagadta, hogy bármiféle szervező tevékenységet kifejtett volna, külön is nevesítve IV. r. és VI. r. vádlottakat. A magyar zárkatársakkal kapcsolatban előadta, hogy már csak azért sem mondhatta nekik a vallomásukban szereplőket, mert a magyar tudása akkor még igen gyenge volt, társai pedig - őket hamis tanúzásuk eredményeként kiengedték a börtönből - nem tudtak kínaiul.