A Budapest Környéki Törvényszék Bf.93/2012/17. számú határozata hivatalos személy elleni erőszak bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 172. §, 186. §, 229. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 296. §, 348. §, 351. §, 352. §, 360. §, 371. §, 372. §]

Kapcsolódó határozatok:

Nagykátai Járásbíróság B.104/2011/8., *Budapest Környéki Törvényszék Bf.93/2012/17.*, Kúria Bfv.1541/2014/8. (BH 2015.11.298)

***********

A Törvényszék, mint másodfokú bíróság székhelyén tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt indított büntető ügyben az elsőfokú bíróság év hó napján kihirdetett ítéletét minősítő és büntetést kiszabó részében részben megváltoztatja:

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettét a Btk. 229.§ (1) bekezdés I. fordulat és a (8) bekezdés szerint minősíti.

A vádlott bűnösségének megállapítását segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében (Btk.172.§ (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulat) mellőzi.

A vádlottal szemben halmazati büntetésül kiszabott főbüntetés tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 (három) évre, a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát 2 (kettő) évre enyhíti.

Az első fokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit helybenhagyja azzal, hogy a vádlott születési helyét és személyi igazolványának száma helyesen feltünteti.

I N D O K O L Á S

Az első fokú bíróság vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében (Btk. 229.§ (1) bekezdés), közúti veszélyeztetés bűntettében (Btk. 186.§ (1) bekezdés) és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében (Btk. 172.§ (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulat). Ezért őt, mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 3 év börtönre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra és a közúti gépjárművekre vonatkozóan 3 év járművezetéstől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Kötelezte a vádlottat 17.019 Ft bűnügyi költségnek az állam részére történő megfizetésére.

Az első fokú bíróság ítélete ellen vádlott és védője felmentésért, illetőleg enyhítésért jelentett be fellebbezést.

Az ügyészség átiratában észrevételezte, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntette és a közúti veszélyeztetés bűntette tekintetében a cselekményeket az első fokú bíróság helyesen minősítette. Ugyanakkor a segítségnyújtás elmulasztása csak szándékosan követhető el. Ebből következően az elkövetőnek fel kell ismernie azt, hogy cselekménye eredményeként más megsérült, illetve az életét, testi épségét közvetlenül veszélyeztető helyzetben van. Nincs helye a bűncselekmény megállapításának, ha az elkövetőt a sértett veszélyhelyzetbe került állapotának felismerésében gondatlanság terheli (BH. 1990. 203.). Segítségnyújtás elmulasztásának - a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett - bűntette miatti büntethetőséget ténybeli tévedés zárja ki, ha a terhelt tévesen úgy véli, hogy a balesettel érintett személy nem sérült meg, nem szorul segítségre és e feltételezésre alapos oka volt (BH. 2005. 274.)

Jelen esetben a sértett nem esett el, jobb kezének visszapillantó tükör általi megütése eredményeként pedig olyan csekély mértékű zúzódása keletkezett, hogy azt a helyszínen maga sem ismerte fel és a zúzódásának az orvosi látlelet szerint nem volt látható külsérelmi nyoma. Ezért - a vádlott tagadására is figyelemmel - nem vonható egyértelmű következtetés arra, hogy a vádlottnak a helyszínen fel kellett ismernie a sértett megsérülését, illetve azt, hogy a testi épségét veszélyeztető helyzetbe került. Ezt a vád sem tartalmazta és az első fokú bíróság sem tett ezt megalapozó ténymegállapítást. Ennek hiányában pedig a segítségnyújtás elmulasztásának veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettének a megállapítására tévesen került sor.

Utalt az ügyészség arra is, hogy az első fokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket döntően helyesen ismerte fel, azonban - az átiratban kifejtettek miatt - a többszörös halmazat nem képez súlyosító körülményt. Ugyanakkor a vádlott több rendőr testi épségét veszélyeztette és az egyik rendőrnek - még ha csekély mértékűt is, de - zúzódással járó sérülést okozott, melyek szintén súlyosító körülményt képeznek.

Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a segítségnyújtás elmulasztásának veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette megállapítását mellőzze, egyebekben az ítéletet tanácsülésen hagyja helyben.

A másodfokú bíróság a Be. 360.§ (4) bekezdése alapján tájékoztatta vádlottat és védőjét az ügy tanácsülésen történő elbírálásáról.

Vádlott védője tárgyalás kitűzését kérte.

A másodfokú bíróság az ügyben nyilvános ülést tűzött ki.

A nyilvános ülésen vádlott védője a fellebbezését fenntartotta. Előadta, hogy a vádlott mind a nyomozás, mind a bírósági eljárás során tagadta a cselekmények elkövetését. Erre alapos oka volt, mivel a hivatalos személy elleni erőszak tényállási elemei hiányoznak. A bűncselekményhez szükséges a hivatalos személy jogszerű eljárása, intézkedése. Jelen ügyben a rendőrök azért érkeztek a helyszínre, mert az ügyeletre bejelentés érkezett, hogy a liba telepen gyanús tevékenység folyik. A kapitányságvezető megjegyzi, hogy korábban a vádlottal és barátnőjével szemben már volt intézkedés, amikor a vádlott magát más néven igazolta, ez ügyben a Bíróságon jogerős ítélet is született a vádlottal szemben. A korábbi igazoltatás miatt a vádlottnak semmi oka nem volt arra, hogy megtagadja az igazolást. A rendőrök tehát tájékozódó jelleggel érkeztek a helyszínre azzal, hogy érdeklődni szeretnének, az intézkedésre okot adott cselekményt nem tudták megjelölni.

A tényállás szerint a vádlott nem nyitott kaput, a rendőr behatolt a más által erőszakkal felnyitott résen. Nem lehetett kilátni, addig az egyenruhás társát nem láthatta a vádlott, amíg az be nem lépett. Ugyancsak a tényállás szerint a rendőr a járó jármű motorját le akarta állítani, mire a vádlott tolatásba kezdett, mely során a rendőr jobb keze megsérült, majd kolléganőjének félre kellett ugrania. Kérdésként merül fel, hogy ha a rendőr bal kezével nyúlt be a járműbe, hogyan sérülhetett meg a jobb keze a visszapillantó tükörtől. A cselekmény kora reggel történt, a rendőrről késő délután - 10 órával később - készült látlelet, mely szerint sérülés nem látható, de a jobb kézfej zúzódását szenvedte el. Ennyi idő elteltével legalább elkékül a sérülés az általános emberi tapasztalat szerint. Tisztázatlan maradt tehát a sérülés keletkezése, esetlegesen bizonyítási kísérlettel lehetett volna tisztázni azt.

Az ítélet megállapításával szemben akkor, amikor a vádlott elindult kifelé, nem ellenállt, hanem menekült, mert tudta, hogy körözik. Nem volt olyanról szó, hogy a rendőrre ráhúzta volna a kormányt. Egyébként is a rendőrtanúk nem nyilatkoztak következetesen, ezt a bíróság ítélete is megállapította, más volt a jelentésben, és mást nyilatkoztak a tárgyaláson tett vallomásukban.