A Debreceni Ítélőtábla Gf.30372/2015/4. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 13. §, 78. §, 82. §, 213. §, 228. §, 229. §, 239. §, 252. §, 253. §, 260. §] Bírók: Cogoiné dr. Boros Ágnes, Madarász Anna, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf. III. 30.372/2015/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Papp László jogtanácsos (NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adóigazgatósága - címe) által képviselt felperes neve (felperes címe szám felperesnek-, a Dr. Zudor Mónika Csilla ügyvéd (ügyvéd címe) és a Dr. Kozma Zoltán ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) I. r. és a Dr. Hódi Anikó ügyvéd (ügyvéd címe), valamint Dr. Márton Árpád ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve ( alperes címe) II. r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Nyíregyházi Törvényszék 2014. november 26. napján kelt, 8.G.15-14-040178/7. számú ítélete ellen az I. r. alperes részéről 10. sorszám alatt előterjesztett és 11. sorszámon kiegészített, a II. r. alperes részéről 15. sorszámon előterjesztett fellebbezések alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - a 2015. november 10. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 330 000 (Háromszázharmincezer) Ft másodfokú perköltséget, és az államnak - az illetékhatóság külön felhívására - egyetemlegesen 2 500 000 (Kettőmillió-ötszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A fellebbezéssel támadott ítéletében az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen 180 napon belül fizessenek meg a felperesnek 66 057 951 Ft-ot, és 990 000 Ft elsőfokú perköltséget, az államnak pedig - az illetékhatóság külön felhívására - 1 500 000 Ft feljegyzett kereseti és 96 000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. alperes a Sz. Korlátolt Felelősségű Társaságnak (a továbbiakban: adós társaság) megalakulásától önálló, majd 2006. február 10-től 2008. július 2-ig a II. r. alperessel együttes képviseleti joggal felruházott vezető tisztségviselője volt. Mindketten 2006. február 10-től az adós társaság 2012. október 12-én bekövetkezett megszűnéséig annak tagjai is voltak.

2008. július 2-ai kezdő időponttal a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság elrendelte az adós társaság felszámolását, amely a felszámolási eljárás befejeztével, 2012. október 12. napjával a cégnyilvántartásból törlésre került.

A felszámolási eljárásban összesen 65 720 267 Ft összegű adó- és járuléktartozásból álló követeléssel az adós társaság hitelezőjeként nyilvántartott felperes 2012. május 18-án benyújtott keresete alapján indult 7.G.15-12-040071 számú perben az elsőfokú bíróság a 2013. január 14-én meghozott 27. sorszámú ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 180 napon belül 66 057 184 Ft-ot, 661 000 Ft perköltséget, az államnak pedig 1 536 000 Ft le nem rótt kereseti eljárási illetéket.

Az alperesek fellebbezése alapján a Debreceni Ítélőtábla a 2013. október 4. napján kelt Gf.III.30.107/2013/9. számú közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy I. és II. r. alperes, mint az adós gazdasági társaság ügyvezetői a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal az adós gazdálkodó szervezet vagyona 99 118 732 Ft-tal csökkent, amely összeg erejéig az adós társaság hitelezői ki nem elégített követeléseik miatt keletkezett káruk arányos mértékű megtérítéséért egyetemleges felelősséggel tartoznak.

Az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezéseit pedig hatályon kívül helyezte, és a felperes által igényelhető kártérítés mértékének megállapítása és annak megfizetése tárgyában az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.

A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a felperes a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésén alapuló vezetői felelősség megállapítása iránti pert indított az alperesek ellen, amelynek során - az adós társaság felszámolási eljárásának a hitelezői igények kielégítése nélküli befejeződésére tekintettel - a keresetét módosította, 66 057 951 Ft felszámolási eljárásban meg nem térült hitelezői követelésének kártérítésként és annak járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.

A jogvita eldöntése során alkalmazandó Gt. 30. § (3) bekezdésén alapuló, a Cstv. 33/A. §-ában meghatározott igények érvényesítésekor külön pert kell indítani a felelősség megállapítása, és külön pert a vezetőt terhelő marasztalás iránt.

A megállapítási perben a felelősség megállapításához szükséges tényállást kell tisztázni mind a jogalap, mind a hitelezői érdekeket sértő vezetői magatartással okozati összefüggésben, és a társaság vagyonában bekövetkezett csökkenés mértéke tekintetében.

A vezető tisztségviselő marasztalására pedig csak akkor kerülhet sor, ha a felszámolási eljárás úgy fejeződött be, hogy a vezető tisztségviselő felróható magatartása miatt bekövetkezett fedezethiány a hitelezői igények kielégítését ténylegesen nem tette lehetővé.

Az elsőfokú bíróság úgy hozott kártérítés megfizetésére az alpereseket kötelező rendelkezést, hogy annak feltétele nem állt fent.

Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a 2014. szeptember 2-án meghozott Gf.VII.30.004/2014/5. számú közbenső ítéletében a jogerős közbenső ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartotta.

A folytatódó eljárásban a felperes a keresetében az alpereseket a Debreceni Ítélőtábla jogerős közbenső ítéletében megállapított felelősségükre tekintettel a Cstv. 33/A. §-a alapján 66 057 951 Ft összegű hitelezői veszteségből eredő kárának egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni.

Előadta, hogy - az időközben megszűnt és a cégjegyzékből törölt - adós gazdasági társasággal szemben a felszámolási eljárás során a felszámolóhoz 32 hitelező, összesen 111 090 108 Ft összegben jelentett be hitelezői igényt, amelyből 89 656 Ft összegű követelést határidőn túl, 259 974 Ft összegű követelést 40 napon túl, de egy éven belül bejelentett, míg 110 740 478 Ft összegű követelést határidőben bejelentett hitelezői igényként vett nyilvántartásba a felszámoló.

A Cstv. 37. §-a alapján határidőben bejelentett 111 000 452 Ft összegű követelésből 30 669 218 Ft-ról 13 hitelező kérelmére a felszámoló behajthatatlansági nyilatkozatot állított ki.

A felszámolási eljárás lezárásakor tehát 80 331 234 Ft volt azon hitelezői követelések összege, amelyek vonatkozásában a hitelezők a Cstv. 33/A. §-a alapján követelést terjeszthetnek elő az alperesekkel szemben.

Miután a jogerős közbenső ítéletben megállapítottak szerint az alperesek ezt meghaladóan, 99 118 732 Ft összeggel csökkentették az adós társaság vagyonát, kötelesek egyetemlegesen megtéríteni a felperesnek az adós gazdasági társasággal szemben fennállt 66 057 951 Ft tőkeösszegű hitelezői követelése felszámolási eljárásban történt megtérítésének meghiúsulásából eredően keletkezett teljes kárát.