BH 2001.1.15 I. A nem vagyoni kártérítés címén megállapított marasztalás összege után a károkozó a baleset napjától köteles kamatot fizetni [Ptk. 360. § (1) bek., 301. § (1) bek.].

II. Az önmaga ellátására képtelen baleseti sérült ápolásával és gondozásával felmerülő többletköltségek járadékként való megítélésének feltételei [Ptk. 345. § (1) bek., 355. § (4) bek., 359. § (1) bek.].

III. A keresetveszteséget pótló járadék összegének megállapítása céljából hasonló munkakörben dolgozók átlagjövedelmének vizsgálata [Ptk. 356. § (1)-(2) bek., 357. § (1) és (4) bek.].

A Legfelsőbb Bíróság korábban hozott közbenső ítéletében az alperes kártérítési felelősségét 80%-ban állapította meg az 1990. július 14-én bekövetkezett balesettel a felpereseknek okozott károkért. A jogerős közbenső ítélet az indokolásában megállapította, hogy az I. r. felperes 1990. július 14-én az általa vezetett Lada típusú személygépkocsival összeütközött egy német állampolgár által vezetett VW Golf típusú autóval. A baleset Érd és Törökbálint között történt a főútvonalon a Fortuna Camping bejárata előtt, ahová a német autó balra kanyarodva akart behajtani. Az Érd irányából közlekedő és egyenesen haladó I. r. felperes a kanyarodni szándékozó autóval ütközött össze, mert az az úttest képzeletbeli felezővonalát átlépte. Az I. r. felperes a baleset során agyzúzódást, agyállományvérzést, nyaki csigolya eltolódásos többszöri törését, ezek következtében agykárosodást és gerincvelő-károsodást szenvedett, amelyek miatt mozgásképtelen, magatehetetlen, mások teljes napot kitevő segítésére szorul, és beszélni sem tud.

A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a baleset azért következett be, mert a kanyarodó német autó vezetője a jogszabályban előírt elsőbbséget nem adta meg az egyenesen haladó I. r. felperesnek. A balesetet a német jármű vezetője okozta, mert a balra történő kanyarodását megkezdve átlépte az úttest képzeletbeli felezővonalát. Az I. r. felperes az adott úton megengedett sebességet túllépte, s ennek szerepe volt abban, hogy a bekövetkezett baleset súlyosabb következménnyel járt. Az I. r. felperes terhére a kárenyhítés körében [Ptk. 340. § (1) bekezdés] ennek a felróható magatartásnak a következményei esnek, s ezt mérlegelve az alperes a felperesek bekövetkezett kárainak 20%-át nem köteles megtéríteni.

A követelés összegére folytatott tárgyalás eredményeként az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 5 760 920 forintot. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 1996. március 1-től havonta, előre 42 400 forint járadékot, 15 440 forint keresetveszteséget pótló járadékot és havi 512 ATS-nek megfelelő forintellenértéket járadékként. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 3 200 000 forint után 1990. július 14-től a II. és III. r. felperesnek 480 000-480 000 forint után 1990. július 14-től, 3 096 800 forint után 1993. augusztus 1-jétől, 708 379 forint után 1993. október 1-jétől, 2 266 563 forint után 1993. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatot. "Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 1996. március 1-jétől kezdődően - annak felmerülésekor - a pumpa feltöltésével, ellenőrzésével kapcsolatban felmerülő közlekedési, gyógyszer-, orvosi ellátás és szállásköltség 80%-át azzal, hogy a felek minden egyes utazás vonatkozásában elszámolni kötelesek egymással". Kimondta, hogy az ítéletnek a járadékra vonatkozó része előzetesen végrehajtható. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítélet az indokolásában megállapította, hogy az 1970-ben született I. r. felperes a baleset idején sorkatonai szolgálatát töltötte, ezt megelőzően 1987. október 1-jétől kezdődően a B. Szerviz és Kereskedelmi Kft.-nél autószerelőként dolgozott. Az I. r. felperes szülei a II. és III. r. felperesek, akik egy másik gyermek (1979) tartásáról is gondoskodnak. A baleset idején a III. r. felperes szíjgyártó és kulacskészítő kisiparos volt, s nála dolgozott kisegítő családtagként a II. r. felperes, aki főállásban a Népművészeti Vállalatnál dolgozott. A baleset miatt a szülők a munkájukkal felhagytak, illetőleg a II. r. felperes munkaviszonya átszervezés folytán megszűnt. 1989-ben a II. r. felperes 133 937 forint, a III. r. felperes pedig 133 736 forint jövedelmet ért el.

Az I. r. felperes 1991. május 31-ig táppénzes állományban volt, majd azt követően nyugdíjazták. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1991-ben 33 250 forintot, 1992-ben 67 100 forintot, 1993-ban 80 300 forintot, 1994-ben 99 560 forintot, 1995-ben 122 316 forintot fizetett ki nyugdíjként.

A baleset óta a II. és III. r. felperes életvitele alapvetően megváltozott, az I. r. felperest ápolják és gondozzák.

A baleset után, 1990. július 14-én vette fel az I. r. felperest az Országos Traumatológiai Intézet kómás állapotban, ahol négy hétig kezelték. Ezt követően augusztus 16-án átszállították az Innsbrucki Neurológiai Klinika intenzív osztályára. A kezelések eredményeként a tudata négy hónap után visszatért. A fokozatosan erősödő végtagi tónusfokozódás miatt - a szájon át szedhető gyógyszeres kezelés eredménytelensége miatt - úgynevezett intratecális Baclofen-terápiát kezdtek, amelyhez gyógyszerpumpát ültettek be, amelynek utántöltése Magyarországon nem oldható meg. Ezért a szülők kezdetben havonta, majd később két havonta Bécsbe, illetőleg Innsbruckba szállították ki az I. r. felperest kontrollvizsgálatokra, illetőleg a gyógyszerpumpa feltöltése végett. Az I. r. felperest 1991. május 31-ig kezelték az innsbrucki klinikán, s intenzív fizikoterápiát, logopédus és ergoterápia alkalmazását írták elő. Ettől az időtől kezdődően a szülők otthonukban ápolják és gondozzák az I. r. felperest. Az 1992. szeptemberben végzett vizsgálaton (SOTE Neurológiai Klinika) megállapították, hogy az I. r. felperes szervi idegrendszeri státusában nincs változás, vigil nonverbális kontaktus teremthető vele, beszéd és járásképtelen, saját reflexek tónusfokozódás miatt nem válthatók ki, érzőkör nem megítélhető, széklet-, vizeletinkontinencia. 1994-ben lólábtartás miatt elvégezték az Achilles-inak átmetszését. Az 1995-ben készített szakvélemény alapján az elsőfokú orvosi bizottság 100%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg, véglegesen I. csoportú rokkanttá minősítették az I. r. felperest.

Az I. r. felperes a jövőben is folyamatos és állandó ápolásra, gondozásra szorul, állapota kialakult, abban javulás nem várható. A felperes többféle gyógyszert szed, köztük olyan gyógyszert is, amely csak külföldön szerezhető be. Az I. r. felperes különböző ortopéd segédeszközökre szorul (kerekes szék, felfekvés elleni védelem eszközei stb.), gyógytornász, gyógymasszőr és logopédus alkalmazása folyamatosan, a jövőben is szükséges. Az I. r. felperes víz alatti kezelése is indokolt. Szállítása erre alkalmas gépkocsival és kísérővel történhet.

Az I. r. felperest budapesti kórházi kezelése alatt a szülei naponta látogatták, majd a külföldi klinikai kezelés idején (1990. VI. 16.-1991. V. 31.) a III. r. felperes mindvégig az I. r. felperes mellett volt. A II. r. felperes havonta két-három hetet tartózkodott a fia mellett, egy-két hetet itthon. Távollétük alatt az akkor még kiskorú gyermekük felügyeletét ismerősük látta el díjazás ellenében. A II-III. r. felperes tulajdonában lévő érdi családi házuk épületének átalakítása vált szükségessé (fürdőszoba-átalakítás, küszöbök, kapaszkodók stb.) annak érdekében, hogy az I. r. felperes a lakást használni tudja tolókocsival is. E munkák költsége költségvetés szerint 276 769 forint.