EH 2000.214 Eljárási szabadalom bitorlása miatt kért ideiglenes intézkedés meghozatalának előfeltétele a jogsértés valószínűsítése is [Pp. 156. § (1) bek., 1995. évi XXXIII. tv. (Szt.) 19. § (7) bek., 24. § (2) bek., 35. § (1) bek., 104. § (3) bek.].

A felperes, mint a 196962. lajstromszámú eljárási szabadalom jogosultja keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes szabadalombitorlást követett el azáltal, hogy előállítja és forgalmazza a Normodipine nevű termékét. Egyben ideiglenes intézkedéssel kérte az alperes kötelezését a szabadalombitorlás abbahagyására és eltiltását a további jogsértéstől. Álláspontja szerint valószínűsítette, hogy az alperes szabadalombitorlást követett el, és a különös méltánylást érdemlő jogvédelmének indokoltsága jogszabályi vélelem alapján fennáll.

Az alperes a kereset és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását kérte. Védekezése szerint nem követett el szabadalombitorlást, mert nem a szabadalommal védett találmány szerinti eljárással állítja elő a termékét.

Az elsőfokú bíróság a felperes ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmét végzésével elutasította. Az elsőfokú bíróság a Pp. 156. §-a, továbbá az Szt. 19. §-ának (7) bekezdése alapján vizsgálta, hogy fennállnak-e az ideiglenes intézkedés meghozatalának a jogszabályban megkívánt feltételei.

Elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy az ideiglenes intézkedés alapját is képező szabadalombitorlás a valószínűsítettség szintjén megállapítható-e. A csatolt iratok alapján megállapította, hogy a szabadalom tárgya szerinti eljárásban az amlodipin-bezilát-sót úgy állítják elő, hogy az amlodipin bázist benzolszulfonsav, vagy ammónium sója inert oldószerben készült oldatával reagáltatják. Ezzel szemben az ellentartott termék gyártási eljárása más, amelyet az alperes okiratokkal támasztott alá.

Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az Szt. 19. §-ának (7) bekezdése szerint ugyan vélelmezni kell, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állítják elő, ha a termék új - amit az alperes nem vitatott - azonban az alperes által alkalmazott gyártási eljárást .bemutató iratok alkalmasak az "ellenkező bizonyítására", pontosabban az ideiglenes intézkedés tárgyában való döntéshez szükséges "ellenkező eljárás valószínűsítésére". A per érdemi kérdése az, hogy az alperes eljárása megvalósít-e szabadalombitorlást. Ennek eldöntése azonban további szakértői bizonyítást igényel. Miután a felperes a szabadalombitorlást eddig nem valószínűsítette, mert az alperes az Szt. 19. §-ának (7) bekezdése által felállított vélelem alól a valószínűsítettség szintjén kimentette magát, mellőzte az elsőfokú bíróság az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez szükséges egyéb feltételek vizsgálatát és a kérelmet elutasította.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. Álláspontja szerint a Pp. 156. §-a, az Szt. 104. §-a és az Szt. 19. §-ának (7) bekezdése alapján az ideiglenes intézkedés meghozatalának feltételeit valószínűsítette. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az Szt. 19. §-ának (7) bekezdése által felállított és a bitorlást valószínűsítő vélelem alól az alperes kimentette magát, mert e törvényi vélelem alól csak a bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményeként, az ügy érdemében hozott döntés mentheti ki az alperest. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által nem vizsgált, az ideiglenes intézkedés meghozatalának egyéb törvényi feltételei is fennállnak.

Az alperes az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Bejelentette ugyanakkor azt is, hogy az általa alkalmazott eljárásra, a "Helyettesített díhidró-piridin ftálamidsav származéka és eljárás előállítására" című találmányra 1994. szeptember 20-ával 217345 lajstromszám alatt, az "Eljárás amlodipin-bezilát előállítására" ugyanilyen elsőbbséggel 217346 lajstromszám alatt az MSZH szabadalmat adott.

A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.

A Pp. 156. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a kereseti kérelemben, illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása, vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell.

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. (Szt.) 104. §-ának (3) bekezdése értelmében szabadalom bitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt áll, valamint hogy ő a szabadalmas, vagy olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben.

A fentiekből következik, hogy a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelhető ideiglenes intézkedés meghozatalának - egyebek mellett - az az alapvető feltétele, hogy a kereseti kérelemben, illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltakat a kérelmező valószínűsítse. Valószínűsíteni kell tehát, hogy az alperes szabadalombitorlást követ el, mert a valószínűsített jogsértés alapozza meg az Szt. 104. §-ának (3) bekezdésében foglalt egyéb feltételek mellett a felperes különös méltánylást érdemlő jogvédelmének indokoltságát.

Az Szt. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében szabadalombitorlást az követ e1, aki az oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja, az Szt. 24. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a szabadalmi oltalom az olyan termékre, vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósult. Az Szt. 19. §-ának (7) bekezdése szerint a terméket - az ellenkező bizonyításáig - a szabadalmazott eljárással előállítottnak kell tekinteni, ha a termék új, vagy nagymértékben valószínűsíthető, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, és a szabadalmas az adott helyzetben általában elvárható intézkedések megtétele után sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. Különösen akkor valószínűsíthető nagymértékben, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, ha a szabadalmazott eljárás az egyetlen ismeretessé vált eljárás.

Ahhoz tehát, hogy eljárási szabadalom esetén az ellentartott termék vonatkozásában a szabadalombitorlás vélelmezhető legyen, több feltételnek is meg kell valósulnia. Ezek között kiemelkedő jelentőségű, ha az ellentartott termék gyártásával kapcsolatos eljárás nem határozható meg.

A nem vitás tényállás szerint a felperes szabadalma eljárási szabadalom, amelynek eredményeként új termék - amlodipin bezilát só - jön létre. Az sem kétséges, hogy az alperes ugyanezt a terméket mint hatóanyagot gyártja és hasznosítja Normodipine név alatt.

A perben az alperes kifejezetten feltárta, hogy milyen eljárás eredményeként hozza létre a bitorlónak állított Normo-dipine nevű gyógyszer hatóanyagát és szabadalmi okiratokat csatolt saját eljárása jogi védettségének igazolására. Az alperes védekezése alapján tehát valószínűsíthető, hogy más eljárás eredményeként állítja elő azt a terméket, amelyre vonatkozóan a felperes a szabadalombitorlás megtörténtét állítja. Ilyen körülmények között - az eddig rendelkezésre álló adatok szerint - nem vélelmezhető az Szt. 19. §-ának (7) bekezdése alapján a szabadalombitorlás. A jogsértés megvalósulására vonatkozó vélelem hiányában pedig nem állapítható meg a valószínűsítettség szintjén, hogy az ideiglenes intézkedés meghozatalának egyik feltétele, a felperes különös méltánylást érdemlő jogvédelmének szükségessége önmagában az Szt. 104: §-ának (3) bekezdése értelmében fennáll.

Amint arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, az alperes védekezése miatt az ügy érdemére tartozó és bizonyítás lefolytatását igénylő kérdés annak eldöntése, hogy az alperes elkövetett-e szabadalombitorlást.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Pp. 259. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 24 621/2000. sz.)