BH+ 2007.3.135 Ha az áruház nyitvatartási ideje lényegesen meghaladta a munkavállalók munkaidejét és ezért munkájukat egymást követő időben, egymást váltva is végezték úgy, hogy műszakbeosztásuk hetenként változott, a műszakpótlék megilleti őket attól függetlenül, hogy az egyes műszakok munkaideje egymással részben egybeesett [Mt. 146. §].

A felperesek módosított keresetükben 2002. február 10-étől 2004. március 30-áig terjedő időszakban, 25 hónapra minden második hetet figyelembe véve délután 14 óra és 19 óra közötti időtartamra délutáni műszakpótlék megfizetésére kérték az alperest kötelezni.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Az ítéleti tényállás szerint a felperesek az alperes áruházában álltak alkalmazásban többségében napi 6 vagy 7 órás részmunkaidőben, illetve 8 órás munkaidőben dolgoztak. Az áruház nyitvatartási ideje hétfőtől péntekig 9 órától 19 óráig, szombaton 9 órától 17 óráig, míg vasárnap 10-től 17 óráig tartott. A napi hat órás munkaidőben foglalkoztatottak egyik héten délelőtt 9 órától délután 15 óra 30 percig, a másik héten délután 12 óra 30 perctől 19 óráig, a napi hét órás munkaidővel alkalmazottak egyik héten délelőtt 9 órától 17 óráig, a másik héten 11 óra 30 perctől 19 óráig, a napi nyolc órás munkaidőben foglalkoztatottak az egyik héten délelőtt 9 órától 17 óra 30 percig, míg a másik héten délelőtt 10 órától 19 óráig dolgoztak.

Az alperes vezérigazgatója és a szakszervezeti titkár 2004. március 19-én megállapodást kötött, amelyben rögzítették, hogy, ha a munkavállaló beosztása rendszeresen (naponta vagy hetente) változik, akkor megvalósul a többműszakos munkavégzés; ha a második műszakjának legalább a fele részét 14 óra után dolgozza le, a 14 óra utáni rész délutáni műszaknak minősül. A felpereseknek e megállapodást követően az alperes 2004. április 1-jétől délutános műszakpótlékot fizetett. A 2004. július 1-jén kötött kollektív szerződés 2.2.1. pontja az előbbiekkel egyező rendelkezést tartalmaz a délutáni műszakról.

A munkaügyi bíróság megítélése szerint az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a felperesek munkavégzése nem minősült többműszakos munkavégzésnek. A felperesek heti váltásban a lépcsőzetes munkakezdésre tekintettel eltérő időszakban teljesítették napi munkaidejüket, azonban az nem volt megállapítható, hogy egy napon belül egymást váltva végezték azonos tevékenységüket; ún. "ölelkezési idő" volt megállapítható, mialatt a munkaidejük egy részében együtt végezték tevékenységüket, nem egy napon belül egymást váltva.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a felperesek javára meghatározott összegű műszakpótlék, valamint ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a jogi következtetéssel azonban nem értett egyet. Az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontjában szereplő feltételeket a másodfokú bíróság a 93/104. EK irányelv 2. cikkének 5. pontja alapján értelmezte. Megállapította, hogy megvalósult az a feltétel, hogy a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét. A másik feltétel, hogy a munkavállalók időszakonként rendszeresen végezzék azonos tevékenységüket, szintén megvalósult, a felperesek hetenként váltott műszakban dolgoztak, egyik héten délelőttös, másik héten délutános beosztással végezték munkájukat. A harmadik törvényi feltétel fennállását is megállapította, mivel a munkavállalók egy bizonyos időbeosztás szerint ugyanazon a munkahelyen akként váltották egymást, hogy az alperes a két műszakot ún. ölelkező műszak módjára váltotta. A felpereseknek így hetente különböző időkben kellett munkát végezniük, egyik héten délelőtt, a másik héten pedig délutáni időben. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a harmadik feltételt nem az irányelvvel összhangban, hanem leszűkítve értelmezte. Minthogy az alperes a felperesenként kimunkált műszakpótlék összegét elfogadta, így a megyei bíróság azt a felperesek részére a középarányos időponttól járó törvényes kamatokkal együtt megfizetni rendelte.