A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20647/2019/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 83. §, 164. §, 228. §, 256/A. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A Fővárosi Törvényszék a felperesi jogi képviselő neve, címe képviselt felperes neve (felperes címe felperesnek, a alperesi jogi kévpsielő neve, címe) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen, kártérítés iránt indított perében - mely perbe alperesi beavatkozó jogi képviselőjének neve, címe.) által képviselt alperesi beavatkozó neve, címe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2019. február 7. napján kelt 4.P.20.825/2017/51. számú ítélete ellen az alperes részéről 53. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az alperest fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint fellebbezési eljárási perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében kártérítés jogcímén 49.043.047 forint és 2015. szeptember 10. napjától számított késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva a kereset jogalapját és összegszerűségét. Hivatkozott a felperes kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségének elmulasztására.

A beavatkozó csatlakozott az alperes ellenkérelméhez, jogi álláspontjához.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 3.388.800 forintot és 2015. szeptember 10. napjától számított késedelmi kamatait, valamint 150.000 forint rész-perköltséget; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 203.350 forint kereseti illeték állam javára való megtérítésére, míg az ezt meghaladó kereseti illeték és előlegezett szakértői költség tekintetében megállapította, hogy az az állam terhén marad.

Az ítélet indokolása szerint a felperes fogaskerék gyártással, értékesítéssel foglalkozott. A cím szám alatti alagsori helyiségben a szerszámait tárolta. 2015. szeptember 10. napján a helyiséget az ablakon keresztül víz árasztotta el, mert mintegy 3 méterre egy csőrepedés történt az alperes hálózatán. A vízbetörés folytán a felperes műszereiben, szerszámaiban kár keletkezett. A lefolytatott bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 6:519. § alapján megállapította, azon károkozó magatartás alapján, hogy a csőtörés folyamán lezúduló víz, sárral együtt a felperes bérleményének ablakán befolyt, és az ott lévő ingóságokat károsította. Rögzítette, hogy a bérlemény megfelelően szigetelt, száraz állapotú volt, az ott tárolt műszerek a káreseményig semmilyen károsodást nem szenvedtek. Ilyen mértékű vízmennyiség bezúdulására nem kellett számítani. Nem látta megállapíthatónak a felperes kármegelőzési kötelezettségének megszegését, a Ptk. 6:525. § (1) bekezdése alapján. A felperes a kárenyhítési kötelezettségének eleget tett, a károsodott tárgyakat megtisztította, száraz helyre szállította. Az elsőfokú bíróság a felperes tulajdonjogát megkérdőjelező tényeket, körülményeket nem látott fennállónak. Kiemelte, hogy a felperes évtizedek alatt vásárolta meg ezeket az ingóságokat, így életszerű, hogy konkrét dokumentumok, számlák már nem állnak rendelkezésére. A szakértő megtekintette a tárgyakat, tehát a tárgyak léte nem kérdés, azok a felperes bérleményében voltak, a felperes fizette a bérleti díjat, ezért sem látott alapos okot a tulajdonjog vitatására. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:522. § (1) és (2) bekezdés a)-c) pontja alapján szakértői bizonyítást folytatott le a kárösszeg megállapítására. Utalt a szakértői aggályokra, azonban a kárösszeg pontosabb meghatározásához árszakértői értékelést nem tartott indokoltnak, ezért újabb szakértő kirendelését mellőzte. Általános kártérítés megállapítására nem látott indokot. A kirendelt szakértői vélemény alapján a szerszámok, illetőleg a műszerek helyreállíthatósága, illetőleg károsodása, és így a helyreállítási költség és az értékcsökkenés összeadódásából eredő kárösszeg megállapítható volt 3.388.800 forintban. Ezért a kártérítés módjáról a Ptk. 6:527. § (1) bekezdés alapján határozott, a 6:532. §-ra is figyelemmel, míg a késedelmi kamatról a Ptk. 6:48. § szerint. Miután a felperes a jogalap tekintetében teljesen, az összegszerűségben kisebb mértékben lett pernyertes, a Pp. 81. § (2) bekezdés alapján határozott a perköltség viseléséről.

Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet megváltoztatását akként kérte, hogy a kárt a felek között egyenlő arányban kérte meghatározni, és ennek megfelelően marasztalni perköltségben a felperest. Vitatta azt az ítéleti megállapítást, mely szerint a bérlemény, amelyben a felperes a károsodott eszközöket tartotta, megfelelően szigetelt és száraz állapotú volt. Hivatkozott a társszakértő által készített szakvéleményben foglaltakra a pincehelyiség légállapotával kapcsolatban és arra, hogy a helyiség nyílászárója a káresemény időpontjában nyitva volt. Álláspontja szerint a károsodott eszközök nedvességre, porra érzékenyebbek és a pincehelyiség párás, poros levegője tárolásukra nem ideális. Ezért megítélése szerint a felperes nem tett eleget kármegelőzési kötelezettségének, a károsodott eszközöket olyan helyiségben tartotta, mely azok tárolására nem volt alkalmas, illetőleg az utca szinttel egy szintben lévő nyitott ablak sem nyújtott védelmet a helyiség számára, akár az esőzésből származó vízmennyiség is bejuthatott a helyiségbe. Megítélése szerint a törvényszék alaptalanul és indok nélkül döntött a szakértői vélemény megállapításaival ellentétesen. A rendelkezésre álló szakvélemény megállapításait figyelembe kellett volna venni, amelynek alapján a kármegelőzési kötelezettség elmulasztását megállapíthatónak tartotta. Abban az esetben, ha a felperes kármegelőzési kötelezettségének akként tesz eleget, hogy az eszközöket megfelelő helyiségben tárolja, a káresemény nem következett volna be, ezért a felperesi közrehatás arányát 100%-ban kérte megállapítani. Másodlagosan arra az esetre, ha a kármegelőzési kötelezettség megsértése csak részben okozója a kárnak, figyelemmel arra, hogy a felek felróhatóságának, valamint közrehatásának arányát nem lehet megállapítani, a kárt a felek között egyenlő arányban kérte megosztani.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, hogy az alperes nem vitatta, miszerint a per tárgyát képező kárt vízcsőtörés okozta, illetve az ellenkező bizonyítására bizonyítási indítványt nem tett, és semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a helyiség nem volt megfelelően szigetelve és nedves volt. A helyiségben korábban működött cégek tevékenység kizárja, hogy a helyiség nedves lett volna. Hangsúlyozta, hogy a főút és a pincehelyiség között kb. 50 méteres távolság, zöld terület van, ezért alaptalannak minősítette a méréssel alá nem támasztott levegő szennyezettséggel kapcsolatos állítást. Azt nem vitatta, hogy a pincehelyiség járda szint felett található ablaka állandóan nyitva volt a légcsere biztosítása miatt. Ugyanakkor a kifele lejtő járda miatt víz nem került be, a beázásnak kizárólagos oka az, hogy a csőtörés miatt a víz olyan nagy nyomással árasztotta el a környező területeket és így a pincét is, amire mint rendkívüli eseményre nem kellett előre felkészülni. Ennélfogva a kár megelőzésre való hivatkozást is alaptalannak minősítette. Előadta, hogy a beázás után kb. két héttel volt lehetséges megkezdeni a műszerek szállítását, tisztítását, rozsdátlanítását, mert addig folyt a helyiség víztelenítése.