2/2011. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2011/1.)
Kapcsolódó határozatok:
Budapest Környéki Törvényszék K.27000/2009/3. (*2/2011. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2011/1.)*), Kúria Kfv.35124/2010/4. (*2/2011. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2011/1.)*)
***********
I. A fizetési könnyítés, illetve az adómérséklés iránti kérelemről az adóhatóság mérlegelés alapján dönt, amelynek során méltányos eljárásra köteles. Ugyanakkor a fizetési könnyítés, illetve az adómérsékelés a kérelem benyújtásával nem jár együtt automatikusan, mivel a kérelmezőnek kell bizonyítania a feltételek fennállását, így a magánszemély esetében különösen azt, hogy a tartozás egyösszegű megfizetése súlyosan veszélyeztetné a saját és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését. II. A bíróság a közigazgatási perben a mérlegelési jogkörben hozott határozat felülvizsgálata során az eljárási szabályok érvényesítését, a tényállás kellő feltárását, a bizonyítékok okszerű mérlegelését, és ezeknek a határozat indokolásában történő megjelenítését értékeli. A bíróság tehát e körben nem jogosult méltányossági jogkört gyakorolni. [2003. évi XCII. törvény 1. § (2), (5), (6) bekezdései, 120. § (3) bekezdése, 133-134. §-ai; 2004. évi CXL. törvény 50. § (1) bekezdése, 51. § (2) bekezdése; 1952. évi III. törvény 339/B. §-a]
Az alapul szolgáló tényállás szerint az illetékes elsőfokú adóhatóság 2008. február 7-én megkereste a földhivatalt, hogy az adózó tulajdonában lévő, az ingatlan-nyilvántartásban nyilvántartott ingatlanra a végrehajtási jogot 3 354 145 Ft adótartozás erejéig az adóhatóság javára jegyezze be.
Az adózó e megkeresésre hivatkozással 2008. február 21-én méltányossági kérelmet terjesztett elő az elsőfokú adóhatósághoz, amelyben részletfizetés engedélyezését, valamint tartozásának elengedését kérte. Előadta, hogy 60 éves, egyedül él, mint alkalmi munkavállaló biztonsági őrként dolgozik, autója, üdülője nincsen, csak a családi háza, amelyre már kölcsönt is felvett. Tartozását 28 800 Ft-os részletekben tudná megfizetni. Kérelméhez csatolta a megkeresést, valamint a Regionális Munkaügyi Központnak az alkalmi munkavállalói (AM) könyv alapján kiállított igazolását arról, hogy 2008. évben 89 napot töltött munkaviszonyban.
Az elsőfokú adóhatóság hiánypótlásra való felszólítását követően az adózó benyújtotta a szükséges adatlapot, amely szerint a munkaviszonyból származó havi nettó jövedelme: 3 600 Ft/nap, kiadásai havonta: áram: 4 832 Ft, gáz: 8 492 Ft, telefon: 960 Ft, víz: 2 650 Ft. Csatolta az illetékes földhivatalnak az adóhatóság megkeresése alapján meghozott, a végrehajtási jog bejegyzéséről rendelkező határozatát, az adóhatóság határozatát arról, hogy 2008. évre 52 200 Ft egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére köteles, e járulékfizetést igazoló csekkszelvényeit, továbbá 2008. évre 1 db víz-, 3 db villamos energia, 2 db gáz-, 3 db telefon szolgáltatási számlát, továbbá a Munkaügyi Központnak az AM könyv alapján kiállított igazolását arról, hogy 2008. április 4-ig 31 napot töltött munkaviszonyban.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009. február 2. napján kelt határozatával az adózó fizetési könnyítési és mérséklési kérelmét elutasította. Indokolásában az adónemek, a tartozás összege és az esedékességi időpontok megjelölésével részletezte az adózó végrehajtás alá vont tartozását (mindösszesen 2 886 358 Ft), és rögzítette, hogy az adózó az adatlapon a kérelemmel érintett tartozását, illetve a kért fizetési kedvezmény típusát nem jelölte meg. Idézte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) fizetési halasztást és részletfizetést, azaz fizetési könnyítést szabályozó 133. §-át, az adómérsékelést, elengedést szabályozó 134. §-át, és kifejtette, hogy a fizetési könnyítés, illetve az adómérsékelés a kérelem benyújtásával nem jár együtt automatikusan, a kérelmezőnek kell bizonyítania a feltételek fennállását, így tehát azt, hogy a tartozás egyösszegű megfizetése súlyosan veszélyeztetné a saját és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy az adózó közölt jövedelme havonta 16 936 Ft összegű kiadást fedez, és nincs magyarázata arra, hogy élelmezése, ruházkodása, a mindennapi életvitele milyen bevételekből fedezett, a vállalt részletfizetést miből teljesítené. A jövedelmi viszonyait - mivel a rendelkezésre álló információk ellentmondásosak és hiányosak - ténylegesen nem lehetséges megvizsgálni, így a kérelem teljesítéséhez a törvényi feltételek fennállása sem állapítható meg.
Az adózó a fellebbezésében megismételte a kérelmében foglaltakat. Benyújtotta az adóhatóság azon határozatát, amely szerint 2009. évre 54 000 Ft egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére köteles, továbbá a Munkaügyi Központnak az AM könyv alapján kiállított igazolását arról, hogy 2008. évben 89 napot töltött munkaviszonyban.
A másodfokú adóhatóság a 2009. május 13. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy az adózó által közölt jövedelmi adatok ellentmondásosak, mivel az adózó havi 26 700 Ft átlagos jövedelméből fedezi a 21 286 Ft összegű kiadását, és a fennmaradó 5 414 Ft-ból fizeti a mindennapi megélhetés, élelmezés, ruházkodás költségeit. Ellentmondás mutatkozik abban is, hogy adózó ilyen jövedelmi adatok ellenére kérelmében 28 800 Ft-os törlesztő részlet megfizetését vállalná, illetve a gépjármű-nyilvántartás adatai szerint lízingel egy tehergépkocsit is. A másodfokú adóhatóság szerint az ellentmondásos, életszerűtlen és hiányos adatközlésre tekintettel nem állapítható meg, hogy az adótartozás megfizetése valóban súlyosan veszélyezteti-e a felperes megélhetését, vagy a tartozás egyösszegű megfizetése aránytalanul súlyos megterhelést jelentene a számára.
Az adózó (felperes) a keresetében a határozatok megváltoztatásával kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatait, a benyújtott okiratait nem megfelelően értékelte. Csatolt egy Kft. által kiállított igazolását arról, hogy a tehergépkocsit a cégnek visszaszolgáltatta és tartozását a cég felé rendezte.
A perben a felperes további okiratokat nyújtott be. Csatolt egy 2007. augusztus 6. napján kelt, készfizető kezesi szerződést tartalmazó közjegyzői okiratot, amelyben a felperes felajánlotta ingatlanát önálló zálogjog alapítására, és egyben előadta, hogy a fedezetként felajánlott ingatlanára több jogosult felé összesen 3 504 125 forint és járulékai erejéig végrehajtási jog, egy önkormányzat javára pedig 138 000 forint erejéig jelzálogjog van bejegyezve. Benyújtott továbbá egy végrehajtói iroda által kiállított, 2007. július 3. napján kelt igazolást, amely szerint a felperessel, mint adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyekben a tartozások összege mindösszesen 5 237 363 forint. Csatolt még egy ingatlanárverési hirdetményt, illetve jegyzőkönyvet is 2006. évről, amelyek tanúsága szerint a lakóingatlanára vezetett árverésen árverési vevő nem jelent meg, ezért a végrehajtó újabb árverést tűz ki.
A közigazgatási per 2009. november 11. napján megtartott tárgyalásán az alperesi adóhatóság képviselője előadta, hogy a felperes késedelmi pótlék tartozásából 2009. július 1-jén elévült 1 021 511 Ft, a fennálló késedelmi pótlék tartozása 172 967 Ft, az adóbírságból elévült 40 000 Ft, a követelés így 71 114 Ft. Elévülés miatt nem hajtható be 703 632 Ft személyi jövedelemadó tartozás, elévült az egészségbiztosítási alapot megillető 411 620 Ft bevételből 22 915 Ft, a nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevételből 190 160 Ft, az egészségügyi hozzájárulásból 81 450 Ft, így az adóhatóság fennmaradt összes követelése 244 080 Ft.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a bíróság értékelte a felperes személyes előadását, a perben benyújtott iratokat, és a rendelkezésre álló adatok alapján, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §-ának (1) bekezdésében felhívott feltétel - nevezetesen a jogszabálysértés - megvalósulására figyelemmel helyt adott a keresetnek. Az új eljárásra vonatkozóan meghatározta, hogy a késedelmi pótlék és bírság címén fennálló tartozást elengedni, illetve törölni kell.
Az alperesi adóhatóság a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a felperes által a perben előadott új körülményekre tekintettel az ítélet megváltoztatását, harmadlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 339/A. §-át, valamint 339/B. § -át. Előadta, hogy az adózó a per során olyan adatokra és tényekre hivatkozott, amelyeket sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás során nem közölt, így azokat az adóhatóság nem értékelhette, ezért eljárási jogszabálysértést sem követett el. Az elévülés ténye, amelyre képviselőjének a tárgyaláson való nyilatkozata alapján az ítélet is hivatkozik, a másodfokú határozat jogerőre emelkedését követően, 2009. július 1. napjával állt be, így azt szintén nem vehette figyelembe. Az elsőfokú ítélet sérti továbbá a Pp. 220. § (1) bekezdésének d) pontját, és a 221. §-ának (1) bekezdését, mert nem tartalmazza az adóhatóság által elkövetett jogszabálysértést, így nem állapítható meg, hogy mi a hatályon kívül helyezés konkrét oka.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az alperesi adóhatóság felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
Az Art. VII. fejezetében szabályozott adóigazgatási eljárásban az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről nyilvántartást vezet, és adatot igazol (Art. 85. §). Az adóigazgatási eljárás része az adóhatósági igazolás kiállítása, az ellenőrzés, a hatósági eljárás és a végrehajtási eljárás.
Az Art. 120. §-ának (1)-(3) bekezdései értelmében a hatósági eljárás különösen a következőkre irányul: (a) adóalap, adó (adóelőleg), adómentesség, adókedvezmény, adófizetési kötelezettség megállapítására, (b) költségvetési támogatási jogosultság megállapítására, adó-visszaigénylési, adóvisszatérítési igény elbírálására, költségvetési támogatás kiutalására, (c) az ellenőrzés során feltárt jogsértés és jogkövetkezménye megállapítására, (d) törvényben előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezésére. A hatósági eljárás hivatalból vagy az adózó kérelmére (bejelentésére, bevallására) indul. Kérelemre indul különösen: a) a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos, b) a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése iránti, c) az adómérséklési, d) az adó soron kívüli megállapítása iránti, e) az adó feltételes megállapítása iránti hatósági eljárás.
Az Art. 133. § (1) bekezdése szerint fizetési halasztás és részletfizetés (azaz együtt: fizetési könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy kérelmére az adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhető. A fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség (a) a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá (b) átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése rögzíti továbbá, hogy a kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.
Az Art. 134. §-a tartalmazza az adómérséklés szabályait, amelynek (1) bekezdése szerint az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. Az adómérséklés iránti kérelemről az adóhatóság mérlegelés alapján dönt, amelynek során méltányos eljárásra köteles. Figyelemmel kell lennie ugyanis a mérlegelés és méltányosság alapelvi követelményeire [Art. 1. § (2) és (6) bekezdése], amelyek értelmében, ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja. Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.
A mérsékelés engedélyezése kizárólag kérelemre történhet, ezért a kérelmezőnek kell igazolnia azt, hogy az adó-, bírság- és pótléktartozásának a megfizetése a saját, illetve a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bekezdése alapján a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A Ket. 51. § (2) bekezdése rögzíti azt is, hogy ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel. Ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy a 31. § (2) bekezdése alapján megszünteti az eljárást.
A jelen ügyben az elsőfokú adóhatóság a tényállás tisztázásánál a következő bizonyítási eszközökkel élhetett: az adózó kérelmében előadott és okiratokkal alátámasztott jövedelmi, vagyoni, szociális körülményeivel, illetve gazdasági tevékenységével kapcsolatos adatok, a hivatalból rendelkezésre álló adatok (bevallások, végrehajtással kapcsolatos információk, adóalanyi nyilvántartás, a tartozás keletkezésével kapcsolatos előzményi iratok), egyebek, így a cég-, ingatlan- és gépjármű-nyilvántartás adatai, szükség szerint az adós által kitöltött és okiratokkal alátámasztott, vagyoni, szociális és jövedelmi viszonyait, illetve gazdasági tevékenységét bemutató adatlap, helyszíni szemle, környezettanulmány. A megélhetés súlyos veszélyeztetettségének vizsgálatánál a vagyoni, jövedelmi és szociális helyzet feltárása elengedhetetlen. A mérlegeléskor figyelembe kell venni a mindennapi megélhetés (élelmezés) költségeit, a lakásfenntartással kapcsolatos költségeket (közüzemi számlák, közös költségek, lakásbiztosítás, albérleti díj), a lakást terhelő hitel, valamint kizárólag az ahhoz kapcsolódó életbiztosítás havi törlesztő részletét, az egyéb kötelezettségek, tartozások összegét, a közös háztartáson kívül élő hozzátartozó igazolt támogatását, a fogyatékkal élő vagy tartósan beteg családtag ellátásával kapcsolatos többletköltségeket.
Az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy a felperes a kérelmét nem bizonyította, amelynek következményeként az nem volt teljesíthető.
Az elsőfokú bíróságnak eljárása során alkalmaznia kellett a Pp. 339/B. §-át, amely szerint a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. A bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül [Pp. 339/A. §].
A bíróság a közigazgatási perben a mérlegelési jogkörben hozott határozat felülvizsgálata során az eljárási szabályok érvényesítését, a tényállás kellő feltárását, a bizonyítékok okszerű mérlegelését, és ezeknek a határozat indokolásában történő megjelenítését értékeli. A bíróság tehát e körben nem jogosult méltányossági jogkört gyakorolni, hanem a Pp. 339/B. §-ában meghatározottakat kell vizsgálnia a határozat jogszerűsége szempontjából.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra is, hogy ahol az Art.-ban szabályozott a méltányosság lehetősége, ott annak feltételei is meghatározottak. Az adóhatóság tehát akkor alkalmazhat méltányosságot, ha az adózó a kérelmére indult eljárásban igazolja, hogy megfelel a törvényi feltételeknek. A felperes a kérelmére indult közigazgatási eljárásban - amelyben együttműködési és bizonyítási kötelezettség terhelte - a jövedelme és kiadásai közötti ellentmondást nem tisztázta, a kérelme alaposságát, a törvényi feltételeknek való megfelelősségét aggálytalan és teljes körű bizonyítékokkal nem támasztotta alá.
A Legfelsőbb Bíróság az iratokból azt állapította meg, hogy a felperes kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyait, szociális körülményeit a kérelem, az adatlap, a csatolt iratok, nyilatkozatok alapján az alperesi adóhatóság iratszerűen rögzítette. Az adóhatóság a rendelkezésére álló - a felperes által szolgáltatott - valamennyi adatot értékelte, mérlegelte, határozatában a mérlegelés szempontjait is rögzítette és indokát adta annak, hogy a felperes kérelmét mely okoknál fogva nem látja teljesíthetőnek. A határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége is megállapítható, mivel helytálló indokát adta az elé tárt és rendelkezésére álló valamennyi bizonyíték bizonyító erejének, az egyes bizonyítékok elfogadásának illetve elutasításának. A kifejtettekből következően az alperes a feltárt tények alapján jogszerűen hozta meg határozatát.
A felperesnek a közigazgatási eljárás során a kérelmét, a perben az adóhatározatok jogsértő voltát kellett bizonyítania. A felperes által a közigazgatási eljárás során elő nem terjesztett, csak a perben benyújtott okiratokat az adóhatóság a határozatának meghozatal során - mivel azok nem álltak a rendelkezésére - nem értékelhette, és miután kérelmét a felperesnek kellett bizonyítania, a perben csatolt iratok egy ismételten előterjesztett kérelem bizonyítékaként szolgálhatnak, de az alperes eljárási szabálysértés nélkül meghozott, a Pp. 339/B. §-ának megfelelő, jogszerű határozatát nem teszik jogsértővé. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
[Pest Megyei Bíróság 1.K.27.000/2009/3.; Legfelsőbb Bíróság Kfv. V.35.124/2010/4.]