A Fővárosi Ítélőtábla Pkf.25011/2010/3. számú határozata a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegy ügyben hozott határozatának megváltoztatása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 259. §, 1997. évi XI. törvény (Vt.) 3. §, 79. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pkf.25.011/2010/3.

A Fővárosi Ítélőtábla az S.B.G.&K. Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Szamosi Katalin ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) kérelmezőnek a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegybejelentést elutasító határozatának megváltoztatása iránt indított ügyében a Fővárosi Bíróság 2009. október 12. napján kelt, 3.Pk.21.607/2009/3. számú végzése ellen a kérelmező 4. szám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja.

A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a kérelmezőnek a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) védjegybejelentést elutasító .... számú határozatának a megváltoztatása iránt előterjesztett kérelmét.

A tényállásban megállapította, hogy a kérelmező .... napján a "MONTE CARLO ELEKTRONIKUS CASINO" szóösszetétel védjegyként történő lajstromozását kérte a Nizzai Megállapodás 35., 41., 42. és 43. osztályaiba tartozó szolgáltatások körében. A lajstromozással szemben észrevételt tett a ..., és a védjegybejelentés elutasítását kérte a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 3. § (1) bekezdésének b), illetve c) pontjaira alapítva, arra hivatkozva, hogy a megjelölés megtéveszti a fogyasztókat a szolgáltatás földrajzi származása, illetve minősége tekintetében, továbbá a védjegybejelentő rosszhiszeműségével is érvelt. A Hivatal a rosszhiszeműséget nem látta megállapíthatónak, azonban a fogyasztók megtévesztésének veszélyét a szolgáltatások származása tekintetében fennállónak találta, ezért a védjegybejelentést elutasította.

Az elsőfokú bíróság a hivatali határozattal szemben előterjesztett megváltoztatási kérelmet a Vt. 3. § (1) bekezdésének b) pontja alapján nem találta alaposnak, mert osztotta a Hivatal álláspontját, miszerint a "MONTE CARLO" városnevet is magában foglaló megjelölés a szerencsejátékok, illetve a hozzájuk kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások körében védjegyként a megtévesztésre alkalmas lehet.

Rámutatott, hogy a felhívott jogszabályhelynek az a célja, hogy megakadályozza az olyan megjelölések, különösen földrajzi nevek jogosulatlan védjegyoltalmát, melyekhez az átlagos fogyasztó egy bizonyos áru vagy szolgáltatás körében kiemelkedő minőséget rendel. Köztudomású tényként hivatkozott arra, hogy Monte Carlo a világ egyik szerencsejáték központja és e körben kiemelkedő minőséget is nyújt, ezért a várossal összefüggő szerencsejáték szolgáltatásokhoz az átlagos fogyasztó pozitív előítélettel viszonyul. Ugyanakkor nem merült fel adat arra nézve, hogy a kérelmező e fogyasztói várakozásoknak bármilyen szinten is eleget tudna tenni, miután sem Monte Carlo-val, sem az ott nyújtott szolgáltatásokkal való kapcsolata nem ismert. Így a "MONTE CARLO ELEKTRONIKUS CASINO" megjelölés alkalmas arra, hogy a fogyasztóban azt a téves benyomást alakítsa ki, mintha a közismert minőségű vagy azzal összefüggő szolgáltatást vehetné igénybe.

Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, miszerint nem arról van szó, hogy a fogyasztó abba a tévedésbe eshet, hogy a budapesti székhelyű vállalkozás szolgáltatását igénybe véve Monte Carlo-i szolgáltatáshoz jutott, sokkal inkább az abban való tévedésnek reális az esélye, hogy olyan szolgáltatást vehet igénybe, ami mögött ott vannak azok a szervezési és üzleti ismeretek, melyek a Monte Carlo-i szerencsejáték szolgáltatás közismert minőségét biztosítják. Tévesnek ítélte a kérelmező azon érvelését, miszerint a földrajzi származás tekintetében csak áruk körében értelmezhető a megtévesztésre alkalmasság, mert a szolgáltatások tekintetében sem kizárt olyan fogyasztói tévképzet kialakulása, mely azok eredetét és az abból következő minőségét illetően tévedéshez vezethet.

Egyetértett a Hivatallal abban, hogy nem tekinthető az ügyben irányadónak a Legfelsőbb Bíróság felhívott "LAS VEGAS CASINO" védjeggyel kapcsolatos döntése. Lényeges tényállásbeli eltérésnek értékelte, hogy Las Vegas csupán egy város és nem egy közismert kaszinó neve, így a város neve inkább csak általában a szerencsejátékot, semmint egy meghatározott eredetű és színvonalú szolgáltatást fejez ki. Az adott esetben azonban Monte Carlo nem pusztán egy város neve, de a világ egyik legismertebb, emblematikus kaszinójának is a névadója, az itt nyújtott szolgáltatások minőségét az észrevételt tevő által igazoltan monopólium óvja, aminek a kérelmező nyilvánvalóan nem részese, ezért is tekinthető megtévesztésre alkalmasnak a lajstromozni kért megjelölés.

A kérelmező fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatásával a megjelölés védjegyként történő lajstromozását kérte.

Érvelése szerint az a körülmény, hogy a lajstromozni kért megjelölésben szerepel az "elektronikus kaszinó" kifejezés már önmagában kizárja a fogyasztói megtévesztés lehetőségét, mivel megfelelően kifejezésre juttatja a tevékenység természetét, tehát hogy nem hagyományos játékkaszinó szolgáltatás nyújtása történik. Hivatkozott rá, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) különbséget tesz a játékkaszinói tevékenység és a játékterem üzemeltetés között és kifejezetten megengedi, hogy az állami adóhatóság által elektronikus kaszinóként engedélyezett játéktermet üzemeltető szervező a kereskedelmi kommunikációjában használja az "elektronikus kaszinó" elnevezést. Rámutatott, hogy az a fogyasztói kör, amely a kaszinókat látogatja e téren igen magas fokú ismeretekkel rendelkezik és jól tájékozott, így a megjelölés "ELEKTRONIKUS CASINO" eleme láttán első pillantásra rájön, hogy az adott helyen elektronikus és nem hagyományos kaszinójáték folyik.