BH+ 2003.10.474 A szerződés színleltsége és egyben fedezetelvonó célja esetén nincs akadálya annak, hogy a bíróság csak a fedezetelvonó szerződés esetére megállapított jogkövetkezményt alkalmazza [Ptk. 207. § (5) bek.].

A III. r. alperes a felperes kft. tagja volt 1990. szeptember 3-ától 1994. január 1-jéig. 1994. január 20-án a III. r. alperes 4 800 000 forint értékű üzletrészét eladta a felperesnek, 200 000 forint üzletrészét pedig E. E. vette meg. A III. r. alperes az üzletrész vételárát 1994. január 25-én átvette. A felperes az 1993. évre vonatkozó zárómérleg elkészítése után észlelte, hogy a III. r. alperes magasabb összegű osztalékot vett fel előlegként, mint amely őt megillette. Ezért az 1994. szeptember 30-án kelt iratában megállapította, hogy a III. r. alperes 16 308 309 forint visszafizetésére köteles.

A felperes és a III. r. alperes közötti szerződés, mint jogszabályba ütköző szerződés semmis volt, ezért a megyei bíróság az 1997. szeptember 5-én kelt részítéletével a III. r. alperest 4 800 000 forint és ezen összeg kamatának, megfizetésére kötelezte.

A III. r. alperes és felesége az V. r. alperes az 1996. január 20-án kelt ajándékozási szerződéssel a D., K. u. 15. szám alatti ingatlanukat gyermekeiknek, az I.-II. r. alpereseknek ajándékozták. A szerződést az előzőekben említett részítélet meghozatalát megelőző napon, 1997. szeptember 4. napján nyújtották be az ingatlan-nyilvántartásba, melynek alapján az I.-II. r. alperesek tulajdonjoga bejegyzésre került.

Az I.-II. r. alperesek az 1998. július 21-én létrejött adásvételi szerződéssel 10 000 000 forint vételár ellenében a K. utcai ingatlant a IV. r. alperesnek adták el. A IV. r. alperes által kifizetett 9 000 000 forintot azonban nem az I.-II. r. alperesek vették fel, hanem a III. r. alperesnek K. A.-al szemben fennálló tartozása kiegyenlítésére fordították. Az ingatlan birtokbaadása sem az I.-II. r., sem a IV. r. alperes javára nem történt meg.

A III. és V. r. alperesek az 1996. január 20. napján kelt adásvételi szerződéssel, valamennyi a K. utcai, valamint a T., T. u. 45. és 15. szám alatti ingatlanukon található ingóságot az I.-II. r. alpereseknek adták el 1 000 000 forint vételár ellenében. A vételár azonban kiegyenlítésre nem került és az ingóságok jelenleg is a III. és V. r. alperesek használatában vannak, mert a felek 1996. január 21-én azokra használati jogot alapítottak, havi 2000 forint ellenében. Ilyen jogcímen azonban az alperesek között fizetés nem történt.

A III. r. alperes az V. r. alperessel a VI. r. alperestől 1997-ben kölcsönt vett fel, a követelést a VII. r. alperes szerezte meg. A kikötött vételi jog ellenében a III. és V. r. alperesek t.-i ingatlanai a VII. r. alperes tulajdonába kerültek, aki azt a VI. r. alperesnek adta el. További kölcsönszerződés biztosítéka alapján a III. és V. r. felperesek két gépkocsijuk tulajdonjogát is elvesztették.

A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I.-II. III. és V. r. alperesek között a D., K. u. 15. szám alatti ingatlanra vonatkozó ajándékozási, az ingó adásvételi, valamint használati jogot alapító szerződés színlelt, semmis. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az vele szemben hatálytalan, mindkét esetben az alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az ingatlanból és az ingóságokból a javára megítélt követelést kielégítse. Kérte annak megállapítását is, hogy a III. és V., valamint VI. r. alperesek közötti kölcsönszerződés a VI. és VII. r. alperesek közötti szerződés a III., V., valamint a VII. r. alperesek közötti adásvételi szerződés színlelt, illetve másodlagosan hatálytalan. Kérte annak megállapítását is, hogy az I.-II. és IV. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés a K. utcai ingatlan vonatkozásában színlelt, illetve hatálytalan.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság részítéletével az I.-III. és V. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a K. u. 15. szám alatti ingatlanon található és általa felsorolt ingóságok 1/2 részéből a felperes a végrehajtandó követelését kielégítse. Kötelezte továbbá a III., V., VI. és VII. r. alpereseket, hogy a t.-i ingatlanok 1/2 részéből a felperes a végrehajtandó követelést kielégítse és a III. r. alperest a felperes javára ingóságok kiadására is kötelezte az ezt meghaladó kereset elutasításával.

A felperes és az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és az I.-IV., valamint az V. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a D., K. u. 15. szám alatti ingatlan 1/2 részéből tűrjék a felperes végrehajtandó követelésének a kielégítését.