BH 2007.7.217 I. A büntetőeljárási törvény nem ad lehetőséget az őrizetbe vett terhelt ugyanabban az ügyben történt tanúkénti kihallgatására - Az ily módon felvett tanúvallomás bizonyítékként nem értékelhető [Be. 126. § (1) bek., Be. 78. § (4) bek.].

II. Szakértőként csak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium névjegyzékében szereplő igazságügyi szakértő rendelhető ki - Az ettől való eltérést a törvény csak akkor engedi meg, ha igazságügyi szakértő kirendelése nem lehetséges [Be. 102. § (1) bek.].

A megyei bíróság C. É. vádlott bűnösségét nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, s ezért őt 14 évi fegyházra és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A megyei bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott semmilyen kóros elmeállapotban nem szenved, amely kizárná, vagy korlátozná őt abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes voltát felismerje és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A vádlott korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkezett, ennek ellenére lakóhelyén rendszeresen játékgépezett és vesztett. Emiatt folyamatosan anyagi nehézségekkel küszködött, ismerőseitől kisebb-nagyobb összegeket kért kölcsön.

2005. június 23. napján a vádlott K. városban az N. presszóban játszott nyerőautomatákon és vesztett. Emiatt az egyik ott dolgozótól 40 000 forintot kért kölcsön azzal, hogy a pénzt még aznap este visszafizeti. A presszó alkalmazottjának B. M.-ként mutatkozott be és ezt a nevet egy számolócédulára is felírta. Leírta azt is, hogy 40 000 forinttal tartozik a presszó alkalmazottjának. A vádlottnak egyébként pénze nem volt, hogy tartozását rendezze.

Másnap, 2005. június 24. napján a vádlott lányával együtt a lakóhelye közelében lévő hírlap-árusító pavilonhoz ment. Miután adóssága kifizetésére nem volt pénze, elhatározta, hogy tartozását bűncselekmény útján szerzett anyagi javakkal fogja rendezni. A hírlap-árusító pavilonban ekkor L.-né. M. I. sértett dolgozott. A pavilonban volt ekkor még a sértett egyik ismerőse, akivel együtt kávézott. A vádlott és leánya a pavilon előtt várakoztak, amíg a sértett ismerőse kávéját elfogyasztva 8 óra 35 perc körül el nem távozott. Ekkor C. É. vádlott DVD lemezek vásárlására hivatkozva a pavilonba ment, míg lánya odakint várakozott.

A vádlott a pavilonban, kihasználva azt, hogy a sértett nem figyelt rá, magához vett 2 db egyenként 270 cm hosszúságú és 2 mm átmérőjű PVC borítású zsineget, amelyeket az újságoknak a kirakatban történő rögzítésére használtak. A terhelt a zsinegeket négyszeresen összefogta és a neki háttal álló sértett nyakába vetve, azt ölési szándékkal, közepes erővel, elölről hátrafelé két oldalról húzni kezdte. Miután a vádlott által kifejtett húzóerő nem volt folyamatos, az esetenként gyengült, a sértettnél a klinikai halál állapota hosszabb haláltusát követően megközelítően 5-10 perc alatt, körülbelül 8 óra 45 perckor állt be.

Ezt követően a vádlott magához vett 16 darabnál több, de pontosan meg nem határozható számú mobiltelefon-feltöltőkártyát, valamint a kasszában talált, pontosan meg nem határozható kisebb összegű készpénzt és az újságos- pavilon bejárati ajtaját bezárva a helyszínt elhagyta.

Az elvitt kártyákból 4 db Vodafon, 2 db Dominó és 10 db Pannon feltöltőkártyát, összesen 55 000 forint értékben még aznap délelőtt 10-11 óra körüli időben tartozása biztosítékaként átadott az N. presszó üzemeltetőjének azt állítva, hogy ilyen kártyákkal kereskedik.

A nyomozó hatóság a 16 db kártyát lefoglalta és az újsá­gos­pavilont üzemeltető kft.-nek kiadta, így a kár részben megtérült.

A sértett halála agybénulás miatt következett be, a kétoldali közös fejverőerek leszorítása következtében.

A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta és a tényállás kisebb körű kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A vádlott védője a fellebbezést a másodfokú eljárás során kizárólag a büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn.