A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.22619/2013/34. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 141. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 344. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 62. §] Bíró: Kádárné dr. Báló Ágnes

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság

18.P.22.619/2013/34.

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság

a személyesen eljárt

I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe) I. r. felperesnek és

özv. II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. r. felperesnek -

dr. Sipos Norbert európai közösségi jogász (képviselő címe) által képviselt

I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe, tartózkodási hely: I.r. alperes tartózkodási helye) I. r. alperes,

dr. II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II r. alperes és

III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe, tartózkodási hely: III.r. alperes tartózkodási helye) III. r. alperes

ellen

kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

Í t é l e t e t

A bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemleges kötelezettként fizessenek meg az I. rendű felperes részére 10.367.392,- (tízmillió-háromszázhatvanhétezer-háromszázkilencvenkettő) Ft-ot, és ezen összeg után 2004. július 1. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot.

A bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemleges kötelezettként fizessenek meg az II. rendű felperes részére 2.594.555,- (kettőmillió-ötszázkilencvennégyezer-ötszázötvenöt) Ft-ot, és ezen összeg után 2004. július 1. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot.

A bíróság kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra egyetemleges kötelezettként 777.700,- (hétszázhetvenhétezer-hétszáz) Ft összegű feljegyzett kereseti illetéket.

A bíróság kötelezi az I. r. felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 98.050,- (kilencvennyolcezer-ötven) Ft összegű feljegyzett kereseti illetéket.

A bíróság kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 28.650,- (huszonnyolcezer-hatszázötven Ft összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságnál kell írásban benyújtani 4 példányban.

A fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a Pp. 141. § (6) bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányuló, másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, de a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti a tárgyalás megtartását.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres felek nyilatkozatai, valamint a csatolt okiratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az I. r. felperes 2000. február 25. napján, a II. r. felperes elhunyt férje 2004. február 6. napján 5000-5000,- Ft értékű részjegy jegyzésével beléptek a szövetkezet neve Szövetkezetbe (a továbbiakban: szövetkezet). Ezt követően az I. r felperes 2003. július 17. napján 500.000,- Ft-ért vásárolt a szövetkezet által kibocsátott célrészjegyet 2004. március 16-i lejáratú megállapodás útján, 2004. január 26. napján 11.300.000,- Ft-ért, 2004. május 27-i lejáratú megállapodás útján. A II. r. felperes elhunyt férje 2004. február 6. napján 3.000.000,- Ft-ért vásárolt a szövetkezet által kibocsátott célrészjegyet 2004. augusztus 7-i lejáratú megállapodás útján. A megállapodások szerint a szövetkezet a célrészjegyet jegyzőnek lejáratkor kamatot fizet, melynek mértékét az igazgatóság határozza meg. A megállapodás a szerződéskor érvényben lévő kamatot rögzíti.

2004. március 2. napján a szövetkezet a kifizetéseket felfüggesztette, ezen időpontig a felperesek részére kifizetést nem teljesített. 2004. június 30. napja óta a szövetkezet felszámolás alatt áll, a kijelölt felszámoló a Rt. neve Rt.

Mindhárom alperes a szövetkezet vezető tisztségviselője volt, és önállóan is képviselte azt 2004. június 30. napjáig.

Az alperesek ellen a szövetkezetben kifejtett tevékenységükkel összefüggésben büntetőeljárás indult. Első fokon a Fővárosi Törvényszék ítélet száma számon hozott ítéletet, fellebbezés folytán a per jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla ítélet száma számú ítéletével fejeződött be, amely bűnösnek mondta ki az I. r. alperest hűtlen kezelés, sikkasztás, tőkebefektetési csalás valamint számvitel rendjének megsértése bűntettében, a II. és III. r. alpereseket hűtlen kezelés, sikkasztás és tőkebefektetési csalás bűntettében.

A másodfokú ítélet indokolása szerint az alperesek ingatlanspekulációra épített elgondoláson alapuló szövetkezeti tevékenységet folytattak, az ígéretes kamat meghirdetésével odacsalogatott kisbefektetők gyakorlatilag hitelezőként összeadott pénzéből. Ennek során magánszemélyként szereztek szövetkezeti pénzből külterületi termőföldeken tulajdonjogot azzal, hogy majd a szövetkezetnek való későbbi átruházást követően ott a szövetkezeti tagok pénzét eredményesen kamatoztató és a visszafizetést is biztosító építkezést végeznek a termőföldek belterületbe vonását követően. Az alperesek azonban a tagságot igen hiányosan tájékoztatták a tényleges anyagi helyzetről, és arról, hogy a szövetkezet a tervek megvalósításától távol áll. Elhallgatták, hogy a szövetkezet miként fonódik össze más gazdasági társaságokkal, és, hogy ennek nemcsak gazdasági indokoltsága nincs, de kifejezetten hátrányos a szövetkezet működésére. Nemcsak a szövetkezet volt veszteséges, hanem a leányvállalatai is. Az alperesek nem a szövetkezet haszna végett tevékenykedtek, és a befektetőknek ígért kamatot csak az újabb tagsági befizetésekből, piramis-elven biztosították, miközben a szövetkezet saját tőkéje folyamatosan elveszett, és adósságállománya egyre nőtt. Az alperesek mintegy 11.522.129.000,- Ft összegű vagyoni hátrányt okoztak a szövetkezetnek. Mindeközben a befektetőknek olyan magas kamatot ígértek, amit csak kivételes profittal lehetett volna kigazdálkodni. Az alperesek továbbá a szövetkezet házipénztárából az ingatlanok megvásárlására készpénzt vettek fel, elszámolási kötelezettségüknek azonban nem tettek eleget, az ingatlanokért fizetett vételár pedig jelentősen alatta maradt az alperesek rendelkezésére bocsátott összegeknek.