BH 2007.7.225 Ha a közös tulajdon használatának rendezése a véglegesség szándékával a majdani közös tulajdon megszüntetését is meghatározóan megtörtént, ettől a megszüntetési igény elbírálásánál csak kirívó súlyú érdeksérelem esetén lehet eltérni [Ptk. 140. §, 141. §, 142. §, 143. §, 148. §].

A B., G. u. 1. szám alatti ingatlan az alperes és két leánytestvére örökölt ingatlana volt 10/30-10/30 arányban.

Az ingatlanon két lakóépület állt. Az egyik, az úgynevezett "A" épület 99 négyzetméter alapterületű, a teljes 1099 négyzetméter nagyságú telekből 935 négyzetméter területtel. A másik a "B" épület, ez 40 négyzetméter alapterületű és ehhez 164 négyzetméter telekrész tartozik.

A két telekrész egymástól elválasztott és az 1988 júniusában kialakult használati rendet tükrözi, amikor is az alperes 10/30 eszmei részéből az 1988. június 28-án kelt adásvételi szerződéssel eladott a felperesek jogelődeinek az ingatlan egészéhez viszonyított 8/30 eszmei illetőséget.

A testvérei 10/30-10/30 eszmei hányadát a felperesek jogelődei a velük kötött öröklési szerződés alapján 1990-ben, illetve 1996-ban szerezték meg.

Az alperes az általa kötött szerződésben kifejezetten úgy állapodott meg a vevőkkel, hogy a "B" épület és az ahhoz kerített telekrész a visszamaradt 2/20 eszmei hányada természetbeni megfelelőjeként őt illeti. Halálukig a testvérei is ebben az épületben laktak.

Az alperes életvitelszerűen nem használja az épületet, azt alkotóháznak tekinti. Ott egy időben kényszerbérlő lakott, ő volt az, aki a ház tetőszerkezetét felújította. Az épület beköltözhető állapotáról is az alperes gondoskodott.

1992. szeptember 30-án kelt adásvételi szerződéssel a felperesek jogelődei 19 000 000 forint vételár ellenében eladták a tulajdoni illetőségüket (28/30 eszmei hányadot) a felpereseknek.

A szerződés mellékletéül szolgál az a kölcsönösen elfogadott, 1999. szeptember 20-ai nyilatkozat, amelyet az alperes az elővásárlási jogáról való lemondása tárgyában tett és, amelyben fenntartotta a Sz. utcáról külön bejárattal megközelíthető "B" épület, valamint a hozzákerített és addig is birtokolt telekrész kizárólagos használatát. Ez ellen a vevők észrevételt nem tettek, elfogadták a jogelődeik által birtokolt, a G. utcáról nyíló telekrészt és az azon lévő "A" épületet.

Az alperes a felperesek tulajdonszerzéséig a kizárólagosan használt épületén 770 000 forint bekerülési költségű felújítást végzett. Ennek értékemelő hatása a 2004-es forgalmi értékre vetítetten 745 600 forint volt.

A felperesek az általuk megvásárolt és birtokba vett ingatlanrészen toldaléképítési, átalakítási és felújítási munkákat végeztek 13 932 000 forint költséggel. Ennek az értékemelő hatása 2004-re vetítve 12 000 618 forint.

A felperesek az 1999. szeptember 30-ai szerződést követően 2000. január 12. napján indították meg a jelen pert a közös tulajdon megszüntetése iránt az alperessel szemben úgy, hogy a bíróság az alperes illetőségét beköltözhetően adja az ő tulajdonukba, megfelelő ellenérték kifizetése mellett.

Az alperes ezt abban az esetben fogadta el, ha a tulajdoni hányadáért a felperesek minimálisan 7 000 000 forintot fizetnek. Ellenkező esetben természetbeni megosztást, vagy társasházzá alakítást kért, a felépítmények külön tulajdonba adásával a teleknek a megosztott használat szerinti tulajdoni aránya meghatározása mellett.

Az elsőfokú bíróság mind az esetleges természetbeni megosztás, mind a társasházzá alakítás tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az olyan jelentős tulajdon-elvonást jelentene a felperesek oldalán, ami a méltányos és jogos érdekeiket súlyosan sértené. Ezért a megszüntetést az alperes 2/30 eszmei részének a felperesek tulajdonába adásával rendelte el.

Elszámolási alapnak az ingatlan 49 193 000 forintos forgalmi értékét tekintette és a külön beruházások kölcsönös elszámolása mellett a felpereseket az alperes javára 3 134 375 forint értéktérítés 15 nap alatti megfizetésére kötelezte. Rendelkezett a földhivatal megkeresésével a tulajdonváltozásnak a kifizetés igazolásával egyidejű átvezetéséről.

Az elsőfokú bíróság a döntésének indokolásaként azt emelte ki, hogy a közös tulajdon megszüntetésének kérése nem valósít meg - a nagyon kis mértékű tulajdoni rész az ahhoz viszonyított jelentős többlethasználat mellett az ott életvitelszerűen nem lakó alperessel szemben - joggal való visszaélést.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a felperesek közös tulajdon megszüntetése iránti keresetét elutasította.