EBD 2017.06.B16 I. Amennyiben az elkövetési magatartás több részcselekményből áll, az utolsó részcselekmény időpontja tekinthető elkövetési időnek [Btk. 2. §].

II. Törvényi egység esetén, ha valamennyi részcselekményt a bíróság már jogerősen elbírált, az el nem bírált új részcselekmény miatt nincs helye vádemelésnek, perújításnak lehet helye. Ugyanez irányadó az olyan részcselekményre nézve, amely az elbírált bűncselekménnyel alaki halmazatban áll [Be. 6. § (3) bek., (4) bek. d) pont, 408. § (1) bek. a/2) pont; 6/2009. BJE határozat III/3/b. és c. pont].

[1] A járásbíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét 4 rb. a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, 1 rb. a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés vétségében és 1 rb. a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő kapcsolati erőszak bűntettében állapította meg. Ezért a terheltet mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt felmentés végett jelentett be fellebbezést.

[3] A megyei főügyészség az 1 rb. testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntette és 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozta.

[4] A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, melynek során - egyetértve a megyei főügyészség átiratában foglaltakkal - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Be. 373. § (1) bekezdés I/d) pontja alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének és a vád tárgyává tett cselekmények vonatkozásában az eljárás megszüntetésének van helye.

[5] Az ítéleti (és vádirati) tényállás szerint a terhelt és a sértett élettársi kapcsolata a terhelt italozó magatartása következtében 2011. év elejétől megromlott, ezen időponttól kezdődően a terhelt közös kiskorú gyermekeik jelenlétében a sértettet rendszeresen szidalmazta és heti rendszerességgel bántalmazta is közös otthonukban, melynek során a sértettet tenyérrel, illetve ököllel ütötte, valamint lábbal rúgta. A terheltnek ezen bántalmazó magatartása 2011. év elejétől 2013. november 11. napjáig tartott.

[6] A tényállás részletesen tartalmazza azt, hogy a sértettet 2013. április 10. napját néhány nappal megelőzően, 2013. április 10. napján, 2013. május 15. napján, 2013. november 11. napján, valamint 2013. szeptember 6. napján is bántalmazta, mely bántalmazások alkalmával a sértett egy alkalommal, 2013. szeptember 6. napján szenvedett 8 napon túl gyógyuló sérüléseket, míg más esetekben a sérülései a 8 napot meg nem haladó gyógytartamúak voltak.

[7] A tényállás megállapítja azt is, hogy mivel a terhelti bántalmazás a kiskorú sértettek jelenlétében történt, ezért a terhelt kiskorú sértettekkel szembeni magatartása érzelmi és erkölcsi tekintetben is veszélyeztette gyermekei fejlődését.

[8] A járásbíróság a terhelt 2013. július 1. napja előtt elkövetett cselekményeit 1 rb. könnyű testi sértés vétségének minősítette, azzal az indokolással, hogy 2013. július 1. napját megelőzően a kapcsolati erőszak még nem volt bűncselekmény, a 2013. július 1. napját követő cselekményeit pedig 1 rb. testi sértés vétségével elkövetett kapcsolati erőszak bűntettének azzal, hogy a terhelt magatartásával 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettét is megvalósította.

[9] A törvényszék megállapította, hogy a járásbíróság a terhelt testi sértéses cselekményeit tévesen minősítette, mivel a 2011. és 2013. november 11. napja közötti időben a sértett sérelmére rendszeresen elkövetett bántalmazások egységesen a Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntettének minősülnek.

[10] A jogi minősítés kapcsán a törvényszék kiemeli, hogy a bűncselekményeket a Btk. 2. § (1) bekezdése szerint fő szabályként az elkövetésük idején hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni. Amennyiben az elkövetési magatartás több részcselekményből áll, abban az esetben az utolsó részcselekmény időpontja tekinthető elkövetési időnek akkor is, ha időközben - mint jelen esetben is - releváns jogszabályváltozás következik be.

[11] A 2013. július 1. napjától hatályos Btk. alapján az élettárs rendszeres - tettleges becsületsértést, könnyű, illetve súlyos testi sértést megvalósító - bántalmazása kapcsolati erőszak bűntettének minősül. Az eljárás tárgyát képező ügyben az utolsó részcselekmény elkövetési időpontja 2013. november 11. napja, ami már az "új" Btk. hatálya alá esik.

[12] A fentiekre tekintettel a terhelt által 2011. és 2013. november 11. napja közötti időben élettársa sérelmére elkövetett rendszeres bántalmazások a Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntettének minősülnek figyelemmel arra, hogy a rendszeresen elkövetett cselekmények között könnyű testi sértés és súlyos testi sértés is szerepel és ily módon a súlyosabban minősülő fordulatot kell megállapítani.

[13] Az ítéleti tényállás azt is rögzíti és a csatolt iratok alapján is megállapítható, hogy a sértett 2013. szeptember 6. napján történő, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozó bántalmazása miatt a terheltet az M.-i Járásbíróság, illetőleg a K.-i Törvényszék 2016. február 10. napján jogerős ítéletével súlyos testi sértés bűntette miatt elítélte.

[14] A terhelt 2013. szeptember 6. napján elkövetett fenti cselekménye a kapcsolati erőszak törvényi egységébe tartozó egyik részcselekmény, melyet a bíróság már jogerősen elbírált.

[15] A 6/2009. BJE határozat III/3/c. pontja értelmében törvényi egység - mint amilyen a kapcsolati erőszak bűntette is - esetén, ha valamely törvényi egységbe tartozó részcselekményt a bíróság már jogerősen elbírált, az újabb részcselekmények miatt a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontja alapján már nincs helye vádemelésnek, hanem a Be. 408. § (1) bekezdés a/2. pontja alapján perújításnak lehet helye.

[16] Minderre tekintettel a kapcsolati erőszak körébe tartozó cselekmények ítélt dolognak minősülnek, így e körben a Be. 373. § (1) bekezdés I/d) pont alkalmazásának van helye.

[17] Az ítéleti tényállás szerint a terhelt az élettársának a kiskorú sértettek jelenlétében történő bántalmazásával és szidalmazásával, tehát a kapcsolati erőszak bűntettének minősülő cselekménnyel követte el a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, azaz a kapcsolati erőszak bűntette a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével alaki halmazatban áll.

[18] Az alaki halmazatban álló bűncselekményeket egy eljárásban kell elbírálni, a kiskorú veszélyeztetésének önálló elbírálása jelen esetben nem is lehetséges a kapcsolati erőszakot megvalósító cselekmények elbírálása nélkül.

[19] Alaki halmazat esetén a Be. 6. § (4) bekezdésére tekintettel az ítélt dologra vonatkozó szabályok az irányadók. A 6/2009. BJE határozat III/3/b. pontja szerint pedig nincs helye vádemelésnek olyan részcselekmények kapcsán sem, melyek ugyan nem képezték a jogerős határozat alapjául szolgáló tényállás részét, azonban a már elbírált bűncselekményekkel alaki halmazatba tartoznak.

[20] A hivatkozottak folytán a terhelt terhére rótt 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette vonatkozásában úgyszintén a Be. 373. § (1) bekezdés I/d) pont alkalmazásának van helye.

[21] A fent kifejtettek okán a törvényszék a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntette, valamint 4 rb., a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetés bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette. {Utal arra, hogy a kapcsolati erőszak bűntetteként [Btk. 212/A. § (2) bek. b) pont] minősített cselekmény a járásbíróság által folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségeként [Btk. 164. § (1) bek. és (2) bek.], valamint kapcsolati erőszak bűntetteként [Btk. 212/A. § (2) bek. a) pont] értékelt cselekmény helyes jogi minősítése.}

[22] A hatályon kívül helyezéssel és eljárás megszüntetésével érintett részcselekmények, illetve cselekmények miatt az M.-i Járásbíróság, illetőleg a K.-i Törvényszék jogerős ítéletével szemben, a Be. 408. § (1) bekezdés a/2. pontja alapján perújításnak lehet helye.

(Kaposvári Törvényszék 1. Bf. 393/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kaposvári Törvényszék mint másodfokú büntetőbíróság Kaposváron, 2016. szeptember 28. napján megtartott tanácsülésen meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben a Marcali Járásbíróság 4.B.33/2015/17. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a vádlottal szemben

kapcsolati erőszak bűntette (Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pont) és

4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette (Btk. 208. § (1) bekezdés) miatt indult büntetőeljárást megszünteti.

Az eljárás során felmerült 184.251,- (egyszáznyolcvannégyezer-kettőszázötvenegy) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül a Kaposvári Törvényszékhez benyújtandó fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s:

A járásbíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét 4 rb. a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, 1 rb. a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés vétségében és 1 rb. a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő kapcsolati erőszak bűntettében állapította meg. Ezért a vádlottat mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát Sz., Cs., J. és A. utónevű gyermekei vonatkozásában megszüntette. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségek viselésére.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A Somogy Megyei Főügyészség átiratában 1 rb. testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntette és 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozta.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, melynek során - egyetértve a Somogy Megyei Főügyészség átiratában foglaltakkal - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Be. 373. § (1) bekezdés I/d) pontja alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének és a vád tárgyává tett cselekmények vonatkozásában az eljárás megszüntetésének van helye.

Az ítéleti (és vádirati) tényállás szerint a vádlott és K. A. sértett élettársi kapcsolata a vádlott italozó magatartása következtében 2011. év elejétől megromlott, ezen időponttól kezdődően a vádlott közös kiskorú gyermekeik jelenlétében K. A. sértettet rendszeresen szidalmazta és heti rendszerességgel bántalmazta is közös otthonukban, melynek során a sértettet tenyérrel, illetve ököllel ütötte, valamint lábbal rúgta. A vádlottnak ezen bántalmazó magatartása 2011. év elejétől 2013. november 11. napjáig tartott.

A tényállás részletesen tartalmazza azt, hogy K. A. sértettet 2013. április 10. napját néhány nappal megelőzően, 2013. április 10. napján, 2013. május 15. napján, 2013. november 11. napján, valamint 2013. szeptember 6. napján is bántalmazta, mely bántalmazások alkalmával a sértett egy alkalommal 2013. szeptember 6. napján szenvedett 8 napon túl gyógyuló sérüléseket, míg más esetekben a sérülései a 8 napot meg nem haladó gyógytartamúak voltak.

A tényállás megállapítja azt is, hogy mivel a vádlotti bántalmazás a kiskorú sértettek jelenlétében történt, ezért a vádlott kiskorú sértettekkel szembeni magatartása érzelmi és erkölcsi tekintetben is veszélyeztette gyermekei fejlődését.

A járásbíróság a vádlott 2013. július 1. napja előtt elkövetett cselekményeit 1 rb. könnyű testi sértés vétségének minősítette, azzal az indokolással, hogy 2013. július 1. napját megelőzően a kapcsolati erőszak még nem volt bűncselekmény, a 2013. július 1. napját követő cselekményeit pedig 1 rb. testi sértés vétségével elkövetett kapcsolati erőszak bűntettének azzal, hogy a vádlott magatartásával 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettét is megvalósította.

A járásbíróság a vádlott testi sértéses cselekményeit tévesen minősítette, mivel a 2011. és 2013. november 11. napja közötti időben K. A. sértett sérelmére rendszeresen elkövetett bántalmazások egységesen a Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntettének minősülnek.

A jogi minősítés kapcsán a törvényszék kiemeli, hogy a bűncselekményeket a Btk. 2. § (1) bekezdése szerint fő szabályként az elkövetésük idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni. Amennyiben az elkövetési magatartás több részcselekményből áll abban az esetben az utolsó részcselekmény időpontja tekinthető elkövetési időnek akkor is, ha időközben - mint jelen esetben is - releváns jogszabályváltozás következik be.

A 2013. július 1. napjától hatályos Btk. alapján az élettárs rendszeres - tettleges becsületsértést, könnyű, illetve súlyos testi sértést megvalósító - bántalmazása kapcsolati erőszak bűntettének minősül. Az eljárás tárgyát képező ügyben az utolsó részcselekmény elkövetési időpontja 2013. november 11. napja, ami már az "új" Btk. hatálya alá esik.

A fentiekre tekintettel a vádlott által 2011. és 2013. november 11. napja közötti időben élettársa sérelmére elkövetett rendszeres bántalmazások a Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntettének minősülnek figyelemmel arra, hogy a rendszeresen elkövetett cselekmények között könnyű testi sértés és súlyos testi sértés is szerepel és ily módon a súlyosabban minősülő fordulatot kell megállapítani.

Az ítéleti tényállás azt is rögzíti és a csatolt iratok alapján is megállapítható, hogy K. A. sértett 2013. szeptember 6. napján történő, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozó bántalmazása miatt a vádlottat a Marcali Járásbíróság 4.B.261/2013/37. számú, illetőleg a Kaposvári Törvényszék 2016. február 10. napján jogerős 1.Bf.256/2015/5/I. számú ítéletével súlyos testi sértés bűntette miatt elítélte.

A vádlott 2013. szeptember 6. napján elkövetett fenti cselekménye a kapcsolati erőszak törvényi egységébe tartozó egyik részcselekmény, melyet a bíróság már jogerősen elbírált.

A 6/2009. BJE határozat III/3/c. pontja értelmében törvényi egység - mint amilyen a kapcsolati erőszak bűntette is - esetén, ha valamely törvényi egységbe tartozó részcselekményt a bíróság már jogerősen elbírált, az újabb részcselekmények miatt a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontja alapján már nincs helye vádemelésnek, hanem a Be. 408. § (1) bekezdés a/2. pontja alapján perújításnak lehet helye.

Minderre tekintettel a kapcsolati erőszak körébe tartozó cselekmények ítélt dolognak minősülnek, így e körben a Be. 373. § (1) bekezdés I/d) pontja alkalmazásának van helye.

Az ítéleti tényállás szerint a vádlott az élettársának a kiskorú sértettek jelenlétében történő bántalmazásával és szidalmazásával, tehát a kapcsolati erőszak bűntettének minősülő cselekménnyel követte el a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, azaz a kapcsolati erőszak bűntette a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével alaki halmazatban áll.

Az alaki halmazatban álló bűncselekményeket egy eljárásban kell elbírálni, a kiskorú veszélyeztetésének önálló elbírálása jelen esetben nem is lehetséges a kapcsolati erőszakot megvalósító cselekmények elbírálása nélkül.

Alaki halmazat esetén a Be. 6. § (4) bekezdésére tekintettel az ítélt dologra vonatkozó szabályok az irányadók. A 6/2009. BJE határozat III/3/b. pontja szerint pedig nincs helye vádemelésnek olyan részcselekmények kapcsán sem, melyek ugyan nem képezték a jogerős határozat alapjául szolgáló tényállás részét, azonban a már elbírált bűncselekményekkel alaki halmazatba tartoznak.

A hivatkozottak folytán a vádlott terhére rótt 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette vonatkozásában úgyszintén a Be. 373. § (1) bekezdés I/d) pont alkalmazásának van helye.

A fent kifejtettek okán a törvényszék a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntette, valamint 4 rb. a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetés bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette. (Utal arra, hogy a kapcsolati erőszak bűntetteként [Btk. 212/A. § (2) bekezdés b) pont] minősített cselekmény a járásbíróság által folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségeként [Btk. 164. § (1) bekezdés és (2) bekezdés], valamint kapcsolati erőszak bűntetteként [Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pont] értékelt cselekmény helyes jogi minősítése.)

A hatályon kívül helyezéssel és eljárás megszüntetésével érintett részcselekmények, illetve cselekmények miatt a Marcali Járásbíróság 4.B.261/2013/37. számú, illetőleg a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.256/2015/5/I. számú jogerős ítéletével szemben, a Be. 408. § (1) bekezdés a/2. pontja alapján perújításnak lehet helye.

Az eljárás megszüntetésére tekintettel a felmerült bűnügyi költség a Be. 339. § (1) bekezdése alapján az állam terhén marad.

A végzés elleni jogorvoslati lehetőség a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontján alapul.

A másodfokú bíróság a Be. 360. § (1) bekezdés e) pontja alapján tanácsülésen járt el.

Kaposvár, 2016. szeptember 28. napján

dr. Völgyi Dezső s.k. a tanács elnöke, dr. Horváth Diána s.k. előadó bíró, dr. Mucsi Gyöngyi s.k. bíró

(Kaposvári Törvényszék 1. Bf. 393/2016.)

* * *

A Marcali Járásbíróság Marcaliban 2015. szeptember 01, 2015. december 08. és 2016. március 24. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A távollévő vádlott

b ű n ö s

4 rb. a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettében,

1 rb. a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés vétségében,

1 rb. a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő kapcsolati erőszak bűntettében.

Ezért a bíróság a vádlottat, mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 3 (három) év szabadságvesztésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra ítéli.

A bíróság a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg.

A vádlott a szabadságvesztés büntetés 3/4 (háromnegyed) részének, de legkevesebb 3 (három) hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát Sz., Cs., J. és A. utónevű gyermekek vonatkozásában megszünteti.

A bíróság kötelezi a vádlottat, hogy a Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására 15 nap alatt fizessen meg 184.251,- Ft (száznyolcvannégyezer-kétszázötvenegy) forint bűnügyi költséget az államnak.

Az ítélet ellen a vádlott a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezést jelenthet be, melyet a Kaposvári Törvényszékhez címezve a Marcali Járásbíróságon lehet előterjeszteni.

I n d o k o l á s :

A Marcali Járási Ügyészség B.15/2014/14/I. számú vádiratában a vádlottat, mint visszaeső tettest 4 rb. a Btk. 208.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettével, 1 rb. a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétségével, valamint 1 rb. a Btk. 212/A.§ (2) bekezdés a) pontjába ütköző kapcsolati erőszak bűntettével vádolta.

A bíróság a vádlott távollétében lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg:

a vádlott magyar anyanyelvű, magyar állampolgár, nőtlen, 4 kiskorú gyermeke van, 8 év általános iskolai osztályt végzett, szakképzettséggel nem rendelkezik, munkahelye, jövedelme nincs, vagyontalan, tartozása nincs, büntetve volt 2008. évet megelőzően 2 alkalommal, ezt követően:

3.) A Pápai Városi Bíróság 1.B.97/2007/17. számú ítéletével, amely 2008. szeptember 11. napján emelkedett jogerőre, a 2006. szeptember 14. napján elkövetett lopás bűntette miatt 10 hónap börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetését 2009. augusztus 31. napján töltötte le.

4.) A Marcali Járásbíróság 4.B.261/2013/37. számú ítéletével, amely a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.256/2015/5/I. számú ítéletével 2016. február 10. napján emelkedett jogerőre, a 2013. szeptember 6. napján elkövetett testi sértés bűntette és a 2014. március 15. napján elkövetett jármű önkényes elvételének bűntette, valamint ittas és bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A vádlott személyiségzavarban és ehhez társuló alkoholfüggőségben szenved, kiegyensúlyozatlan életvezetés, diszharmonikus társas kapcsolatok, a frusztrációtűrés elégtelensége, indulatkezelési problémák jellemzik. Ezen állapota a cselekmény elkövetésének idején is fennállt, azonban nem jelentett olyan kóros elmeállapotot, ami korlátozná, vagy kizárná őt abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje és a felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A zajló hatósági eljárások és családjától való különválás kapcsán öngyilkossági kísérletek, illetve depressziós irányú hangulati eltolódás történt pszichiátriai ellátása több alkalommal 2014. évben. A vádlottnál fennálló depressziós hangulati állapot a beszámítási képességét nem korlátozza és nem zárja ki. Pszichés állapota nem akadályozza vagy korlátozza a büntetőeljárás során jogai gyakorlásában sem, a vádlott alkoholfüggőnek tekinthető.

I.

A vádlott és K. A. sértett 2001. évtől kezdődően éltek élettársi kapcsolatban, melyből négy gyermekük született: H. A., H. J., H. Cs. és H. Sz. sértettek.

A vádlott és K. A. sértett kapcsolata 2011. évtől kezdődően - a vádlott italozó életmódja miatt - megromlott és 2013. november 12. napján véglegesen megszakadt.

A vádlott élettársával és gyermekeivel 2010 augusztusában költözött a P., F. utcai lakásba. A vádlott munkaviszonnyal nem rendelkezett, alkalmi munkákat vállalt, a család a gyermekek után járó családi pótlékból tartotta fenn magát.

A vádlott és K. A. sértett között a kapcsolat a vádlott italozó életmódja miatt 2011. év elejétől megromlott, a vádlott ittas állapotban a kiskorú sértettek jelenlétében rendszeresen szidalmazta és esetenként bántalmazta is K. A. sértettet. A bántalmazások során a vádlott a sértettet tenyérrel és ököllel ütlegelte, amennyiben a sértett a földre került úgy a vádlott lábbal is bántalmazta, megrúgta. A bántalmazások 2-3 naponta előfordultak, amik kk. H. A., kk. H. J., kk. H. Cs. és H. Sz. sértettek jelenlétében történtek.

A vádlott 2013. április 10. napját megelőzően néhány nappal - pontosabban már meg nem határozható napon - ittas állapotban ment lakásukra, ahol K. A. sértettel kötekedni kezdett, majd szóváltás alakult ki köztük, melynek következtében a vádlott a sértettet a falnak lökte, a sértett a földre esett. Miután K. A. sértett a földről felállt, a vádlott a kezében lévő mobiltelefon a sértett feje irányába dobta, amely a sértettet a homlokán találta el. A sértettnek 8 napon belül gyógyuló - a fülcimpa középső harmadában lencsényi nagyságú hámfosztással járó - sérülést szenvedett.

A bántalmazást kk. H. A. sértett is látta.

K. A. sértett 2013. április 12. napján tett feljelentésében a bántalmazása miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő a vádlottal szemben.

II.

A vádlott 2013. április 10. napján 20 óra körüli időben szintén ittas állapotban érkezett haza. A vádlott K. A. sértettől vacsorára virslit kért, azonban a sértett közölte, hogy a virsli elfogyott, mert azt a gyerekek megették. A vádlott erre indulatba jött, a sértettet "köcsögnek", "faszszopónak" nevezte és szidalmazta, azonban a sértett erre nem válaszolt.

A vádlott ekkor egy alkalommal tenyérre pofon ütötte K. A. sértettet, aki az ütés következtében a konyha ajtónak esett, onnan a földre került. A vádlott ekkor a sértett oldalát két alkalommal megrúgta, ez után a szobájába ment és lefeküdt aludni.

A bántalmazás során kk. H. A., kk. H. J., kk. H. Cs. és kk. H. Sz. sértettek is jelen voltak.

K. A. sértett a bántalmazás következtében a fején és combján zúzódásos sérüléseket szenvedett, melyek 8 napon belül gyógyultak.

K. A. sértett 2013. április 12. napján tett feljelentésében a sérelmére elkövetett bántalmazás miatt a vádlottal szemben joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

K. A. sértett 2013. április 12. napján a nyomozó hatóságnál kezdeményezte a vádlott ideiglenes megelőző távoltartását, amellyel kapcsolatban 2013. április 12. napján foganatosított helyszíni rendőri intézkedés során a vádlott ittas állapotban volt, többször hangosan szidalmazta és veréssel fenyegette K. A. sértettet.

A Marcali Rendőrkapitányság 2012. április 12. napján kelt 14040/1697/2013. ált. számú határozatával elrendelte a vádlott ideiglenes megelőző távoltartását. Ezt követően a Marcali Járásbíróság Pk.50.027/2013/5. számú, 2013. április 15. napján kelt végzésével 30 napra elrendelte a vádlott megelőző távoltartását. A Marcali Rendőrkapitányság a sértett feljelentését áttette a Marcali Járásbíróságra, ahol 4.B.71/2013. szám alatt testi sértés vétsége miatt az eljárás a vádlott ellen megindult, az ügyben 2013. május 14. napján került sor a személyes meghallgatás megtartására.

III.

A vádlott a megelőző távoltartás lejártát, és a testi sértés vétsége miatt ellene folyamatban lévő eljárás során megtartott személyes meghallgatást követő napon, 2013. május 15. napján megjelent a házuknál, hogy a gyermekeit meglátogassa, illetve visszaköltözzön. A kérésnek K. A. sértett nem kívánt eleget tenni, ezért a vádlott az ingatlan udvarán a kiskorú sértettek jelenlétében két alkalommal megrúgta K. A.-t a derekán és a jobb kezét hátra csavarta.

K. A. sértett a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló, a jobb alkar és az ágyéki csigolya zúzódásával járó sérüléseket szenvedett.

K. A. sértett testi sértés vétsége miatt 2013. június 3. napján a Marcali Járásbíróságon feljelentést tett és joghatályos magánindítványt terjesztett elő a vádlott ellen. Az eljárás a Marcali Járásbíróságon 5.B.105/2013. szám alatt indult meg testi sértés vétsége miatt.

A Marcali Járásbíróság a vádlott ellen testi sértés vétsége miatt indult 4.B.71/2013. számú ügyhöz egyesíteni rendelte az 5.B.105/2013. számú ügyet a 2013. november 26. napján megtartott nyilvános tárgyaláson.

A bíróság a 4.B.71/2013/11. számú, 2014. január 3. napján kelt végzésével a büntetőügy iratait a vád képviselete átvételének megfontolása végett a Marcali Járási Ügyészségnek megküldte.

IV.

A vádlott 2013. szeptember 6. napján az esti órákban 20 óra 30 perc körüli időben ittas állapotban érkezett haza, ahol a vádlott K. A. sértettel szóváltásba keveredett, mivel a sértett nem akart az ittas vádlottal szót váltani. A vádlott emiatt indulatba jött, a sértettet "faszszopó kurvának" nevezte, és azt mondta neki, hogy "rohadjon meg", illetve "nem nyugszik, amíg el nem temeti" a sértettet.

K. A. sértett a helyiségből kiment, de a vádlott követte őt, és a fürdőszoba előtti közlekedőben a sértettet megragadta és a falhoz lökte. A sértett ennek következtében a falnak nekiesett és a földre leesett.

A vádlott ezt követően elvette a sértett telefonját, ezután lefeküdt aludni. A sértett bántalmazását négy kiskorú gyermekük is látta, K. A. sértettet lánya, kk. H. A. sértett segítette fel és ültette le a konyhában.

K. A. sértett másnap reggel vette vissza a vádlottól a telefonját és a facebook internetes oldalon keresztül üzenetet küldött barátnőjének, Sz.-né Cs. H.-nak a történtekről , majd őt arra kérte, hogy a rendőrséget értesítse.

A bántalmazás következtében a sértettnek 8 napon túl, ténylegesen 8-10 hét alatt gyógyuló, a bal kéz III-as ujj végpercének koronáján elmozdulás nélküli töréssel járó sérülése keletkezett. Ezen felül homloka bal oldalán 2 cm-es subcutisig hatoló inveterált sebzéssel járó, a bal térdén zúzódásos sérülései keletkeztek, valamint a bal oldalon frontálisan nyomásérzékenységet jelzett.

A Marcali Rendőrkapitányság 2013. szeptember 7. napján kelt 14040/4275/2013. ált. számú határozatával elrendelte a vádlott ideiglenes megelőző távoltartását, majd a Marcali Járásbíróság Pk.50.063/2013/4. számú, 2013. szeptember 10. napján kelt végzésében 30 napra elrendelte a vádlott megelőző távoltartását.

A Marcali Járási Ügyészség a 2013. szeptember 6. napján történt bántalmazással kapcsolatban a vádlott ellen súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vádat. A Marcali Járásbíróság a vádlottat a 4.B261/2013/37. számú, 2015. április 14. napján kelt ítéletével - amely a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.256/2015/5/I. számú ítéletével 2016. február 10. napján emelkedett jogerőre - testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

V.

A vádlott 2013. november 11. napján 12 óra körüli időben megjelent a P., F. utcai ingatlannál azzal a szándékkal, hogy K. A. sértettel közös lakásukba visszaköltözzön. A sértett ezt ellenezte, ezért a vádlott őt veréssel fenyegette meg és ígéretet tett arra, hogy még aznap visszamegy.

A kiskorú sértettek ekkor nem tartózkodtak otthon.

A vádlott aznap 19 óra körüli időben visszatért a lakásához, ahol K. A. sértettel veszekedni kezdett. A vádlott a veszekedés során K. A. sértettet - a kiskorú sértettek jelenlétében - több alkalommal megrúgta a bal lábán és a hátán.

A további bántalmazás és veszekedés elől K. A. sértett és kiskorú gyermekei a szomszédba, O. K.-hoz menekültek, aki az őket követő vádlottat nem engedte be.

K. A. és a kiskorú sértettek az éjszakát O. K. lakásában töltötték.

A Marcali Rendőrkapitányság 2013. november 12. napján kelt 14040/5314/2013. ált. számú határozatával elrendelte a vádlott ideiglenes megelőző távoltartását, ezt követően a Marcali Járásbíróság Pk.50.075/2013/6. számú, 2013. november 14. napján kelt végzésével az eljárás arra hivatkozással szüntette meg, hogy K. A. sértett már 7 hónapja nem él élettársi kapcsolatban a vádlottal, így a vádlottat nem lehet K. A. sértett hozzátartozójának tekinteni.

VI.

A vádlott kiskorú sértettekkel szembeni magatartása értelmi, érzelmi és erkölcsi tekintetben veszélyeztette a gyermekei - kk. H. A., Kk. H. J., kk. H. Cs. és kk. H. Sz. sértettek - fejlődését, mindegyik gyermek esetében kimutatható volt az érzelmi fejlettség elmaradása, beszűkült személyiség, érzelmileg a kötődési zavar. A sértettek esetében középsúlyos és a súlyos határán lévő károkozás állapítható meg, a kiskorú sértettek közül kk. H. A. sértett értelmi, érzelmi és erkölcsi sérülései a legnagyobbak.

Kk. H. A. sértett személyiségvizsgálata erős szorongást, feszültséget, idegességet, depresszív hangulatot, veszélyesnek megélt világot és annak kontrollálására irányuló törekvést, a kortársaktól való elidegenedést, kapcsolatteremtési zavart és disszociációt tárt fel. kk. H. A. sértett esetében poszttraumás stressz zavar diagnosztizálható.

Kk. H. J. sértett intellektusa igen alacsony, a fogalmi gondolkodása igen alacsony szintű, ami a családi hatásokkal áll összefüggésben. Erősen beszűkült személyiségű, érdeklődésű élményvilágú; szorongása rontja a teljesítményét. Az érzelmi kötődés zavara is megmutatkozik nála.

Kk. H. Cs. sértett intellektusa alacsony, általános tájékozottsága gyenge, kötődési zavar és személyiségének beszűkülése állapítható meg.

Kk. H. Sz. sértett intellektusa alacsony, elmaradása jelentős.

A bíróság a fenti tényállásokat a feljelentésekről készült jegyzőkönyvek, az ambuláns lapok, a rendőri jelentések, a megelőző távoltartás kapcsán keletkezett iratok, a Marcali Járásbíróság Pk.50.027/2013/5. számú iratai, a Marcali Járásbíróság 5.B.105/2013. számú személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyve, a Marcali Járásbíróság Pk.50.063/2013. és Pk.50.075/2013. számú iratai, a Marcali Járásbíróság 4.B.71/2013/5. számú jegyzőkönyvei, a születési anyakönyvi kivonatok, a Somogy Megyei Kormányhivatal határozatai, az igazságügyi pszichológus szakértői lelet- és vélemény, az igazságügyi orvosszakértői vélemény, a tanúvallomásokat tartalmazó jegyzőkönyvek, kk. H. A. tanúvallomása (321.o.), az orvosi iratok és zárójelentések, az igazságügyi elmeszakértői vélemény, az erkölcsi bizonyítvány, a gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvek, a Kéthelyi Szociális Szolgáltató Központ iratai, valamint a Marcali Járásbíróság 4.B.261/2013. számú iratai alapján állapította meg.

A vádlott a nyomozás során tett vallomásában a bűncselekmény elkövetését tagadta, azt elismerte, hogy az élettársával a kapcsolata megromlott, emiatt gyakran veszekedtek, egy áprilisi alkalomról is beszámolt, amikor a munkából hazaérve a gyerekeket egyedül találta otthon, élettársa pedig a rendőrökkel jött a gyerekekért, ennek kapcsán került sor az első távoltartására, annak letelte után hazaköltözött, az élettársa pedig az édesanyjához költözött a gyerekekkel együtt, mert nem akart a vádlottal élni. A vádlott utólag szerzett tudomást arról, hogy az élettársa akkor már kapcsolatban állt azzal a férfival, akivel jelenleg él.

A vádlott elmondta, hogy K. A. az iskolakezdésre visszaköltözött, ekkor újból vita alakult ki köztük, de soha sem bántalmazta, ennek ellenére a rendőrök reggel kihallgatásra vitték. A vádlott tagadta, hogy az italozási szokásai miatt romlott volna meg a kapcsolatuk és azt is, hogy - egy lökés kivételével - az élettársát bántalmazta volna, azt pedig határozottan állította, hogy a gyermekeit soha sem bántotta. A vádlott arra is kitért, hogy K. A. által tett feljelentések kapcsán indult bírósági eljárások során tett vallomást, az abban foglaltakat tartotta fenn.

A vádlott a folytatólagos kihallgatások alkalmával korábbi vallomásait tartotta fenn és tagadta, hogy az élettársát bántalmazta volna.

A bíróság a vádlott vallomását felolvasás útján tette az eljárás anyagává, mivel a vádlott a tárgyaláson nem kívánt megjelenni, kérte, hogy a bíróság a távollétében folytassa le az eljárást.

K. A. sértett a bántalmazások miatt minden esetben tett feljelentést a vádlott ellen, kifejezetten magánindítványt is előterjesztett. A feljelentésekben részletesen elmondta a bántalmazása körülményeit, a sérülései elhelyezkedését, melyeket orvosi dokumentációval is igazolt. A sértett beszámolt az egyes bántalmazásokról, és arról, hogy a bíróság a bántalmazások miatt a vádlottal szemben távoltartást is többször elrendelt. A sértett vallomásában kitért arra is, hogy kezdetben a vádlott a gyermekeket tettleg nem bántalmazta, azonban az utóbbi időben már ellenük is fordult. A tanú nyilatkozott arra is, hogy a gyermekeket mennyire megviselte, hogy látták az anyjuk bántalmazását, és az apjuk viselkedését.

P. A., a szomszédban lakóként többször hallotta, hogy a vádlott és a sértett veszekedtek egymással, valamint szemtanúja is volt annak, amikor a vádlott bántalmazta K. A. sértettet. Egyes bántalmazások nyomát látta is a sértetten, illetve előfordult, hogy a sértett véres fejjel jelent meg nála és elmondta, hogy a vádlott a gyerekek előtt bántalmazta. A tanú nem csak K. A., de kk. H. A. elmondásai alapján is értesült a sértettet ért bántalmazásokról, illetve az is előfordult, hogy a kiskorú sértetteket K. A. a tanúhoz küldte át, hogy ne hallják a veszekedést. A tanú azt is megerősítette, hogy K. A. a gyerekekkel együtt többször elment a vádlottól az édesanyjához, de amikor visszajöttek a veszekedések és a bántalmazások tovább folytatódtak, a vádlott italozó életmódja és ittas állapotban agresszív viselkedése miatt. A tanú arra is nyilatkozott, hogy a gyerekek is említést tettek néha bántalmazásról, de féltek a vádlottól.

K. I.-né, K. A. sértett édesanyja vallomásában beszámolt arról, hogy a vádbeli időszakot megelőzően is előfordult, hogy a vádlott elől a lánya a gyermekekkel hozzá menekült, a lánya panaszkodott, hogy a vádlott gyakran bántalmazza. Ilyen alkalmakkor a vádlott eljött a sértettért és rábeszélte, hogy térjen hozzá vissza.

Azonban 2013 tavaszától az iskolakezdésig a tanúnál tartózkodott K. A. sértett a gyermekekkel, de iskolakezdésre vissza kellett költözni Pusztakovácsiba, de addigra a vádlott már nem lakott ott, de amint megtudta, hogy a sértett visszament a lakásba, újból kezdődött a bántalmazás.

R. Z. is megerősítette tanúvallomásában, hogy a vádlott gyakran bántalmazta az élettársát, a sértettek neki gyakran panaszkodtak a vádlottra. A kapcsolat megromlásának okát a vádlott italozó életmódjában látta a tanú is, és amikor a vádlottat jobb belátásra akarta téríteni, őt is elküldte. A vádlott egyébként józan állapotban nem emlékezett arra, amit ittassága alatt tett. A tanú a gyermekek viselkedésén is látott negatív változást, mivel a lányok korábban közvetlenek és vidámak voltak, ami az utóbbi időben megváltozott.

S. É. családgondozóként került kapcsolatba a családdal, K. A. sértett többször megkereste amiatt, mert az élettársa bántalmazza, közös lakásból kizárja. A sértett elmondta, hogy feljelentést is tett és az eljárás a vádlott ellen meg is indult. A vádlott a tanúnak szavak szintjén mindent megígért, de semmin nem változtatott, ugyanúgy folytatódtak a bántalmazások.

A tanú nyilatkozata szerint a gyermekek vonatkozásában gyermekvédelmi intézkedésre nem került sor, a távoltartások hatására időszakosan rendeződött a helyzet. A tanú azt is elmondta, hogy előfordult, hogy a sértetten sérülést látott.

Kk. H. A. sértett nyomozási bíró előtti kihallgatása alkalmával elmondta, hogy az édesapja gyakran volt ittas és ilyenkor bántalmazta az édesanyját, a veszekedések is gyakoriak voltak. A bántalmazásokra vonatkozóan azt adta elő, hogy a vádlott az édesanyját pofon ütötte, falnak lökte, az ujját eltörte, meg is rúgta. A sértett nyilatkozott arra is, hogy a családjában felmerült problémákról az iskolában tanárainak és társainak sem beszélt.

A bíróság felolvasás útján tette az eljárás anyagává Cs. F.-né, Cs. A. J.-né, S. Z.-né, E. E., B. T.-né, Sz.-né Cs. H. és kk. H. A. tanúk vallomását.

Cs. F.-né érdemi információval nem tudott szolgálni, az ügyben, azonban Cs. A. J.-né vallomásában beszámolt arról, hogy az iskolás korú gyermek tanáraként milyen kapcsolatban volt a családdal, az általa a családlátogatás alkalmával tapasztaltakról, valamint arról is, hogy tudott a családon belüli konfliktus volt, mivel a sértett egy alkalommal bekötött fejjel jött a gyermekekért az iskolába és ekkor arról számolt be a vádlott általi bántalmazásról is, ami a tanú számára azért volt megdöbbentő, mivel előtte együtt látta a vádlottat és a sértettet több alkalommal is.

S. Z.-né, kk. H. J. és kk. H. Cs. sértettek osztályfőnökeként a sértettek iskolai előmeneteléről, személyiségéről, viselkedéséről nyilatkozott, az édesanyától szerezett tudomást a vádlott általi bántalmazásról, amikor a sértett bekötött fejjel jött a gyerekekért az iskolába, azonban a gyerekeken bántalmazás nyomát egy alkalommal sem látta.

E. E., kk. H. A. sértett osztályfőnöke arról számolt be, hogy a gyermekeket általában az anya kísérte iskolába, az apa egy alkalommal látogatta meg az iskolában, de nem vihette el, mert távoltartás volt ellenne, de a gyermek erről részletesen nem beszélt, a tanú számára a távoltartási iratokból derült ki, hogy a családban probléma van.

B. T.-né, kk. H. Sz. sértett óvónője szintén a sértett körülményeiről, fejlettségi szintjéről és csak az anyától szerzett tudomást a távoltartásról, és egy alkalommal az anya a sérüléseit is mutatta, és a feljelentésről is említést tett. A tanú azt is elmondta, hogy volt olyan, hogy a vádlott ittas állapotban jött a gyermekéért.

Sz.-né Cs. H. vallomásában megerősítette a sértett állítását, miszerint a barátnője, K. A. tőle kért segítséget, amikor a vádlott bántalmazta. A tanú arról is beszámolt, hogy K. A. sértettől értesült a vádlott általi bántalmazásokról.

K. A. sértett által a bántalmazások miatt tett feljelentések tartalmazzák az egyes elkövetési időpontokat, a bántalmazás pontos helyszínét, leírását, azok módját és az elszenvedett sérüléseket.

A sértett a feljelentésében foglaltakkal egyezően nyilatkozott az feljelentés megtételét követően indult eljárások során, így a megelőző távoltartásokat megelőzőn tartott személyes meghallgatások és a büntetőügyekben foganatosított személyes meghallgatások során és a tárgyaláson is.

A feljelentések megtételét megelőzően a rendőrség a helyszínen tett intézkedésekről jelentéseket is készített, a meghallgatott személyek elmondását is rögzítették.

A Marcali Járásbíróság 4.B.71/2013/4. számú tárgyalási jegyzőkönyvének tanúsága szerint a vádlott - a törvényes figyelmeztetések után - úgy nyilatkozott, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, bűnösségét nem ismerte el, bár az bevallotta, hogy veszekedhettek, de nem emlékezett a történtekre. A vádlott még a sértett sérüléseiről készített látlelet valóságtartalmát is megkérdőjelezte és azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a sértett mással bántalmaztatta magát, hogy a vádlottra foghassa.

A bíróság a kiskorú sértettek életkorát a születésről kiállított értesítők alapján állapította meg.

A Kéthelyi Szociális Szolgáltató Központ gyermekjóléti szolgálatának iratai alapján megállapítható, hogy a szolgálathoz a Marcali Rendőrkapitányság a jelentését és az adatlapot megküldte, a szolgálatot tájékoztatta a vádlott és a sértett között veszekedésekről bántalmazással való fenyegetésről. az előzményi információkról. A munkanapló tanúsága szerint a szolgálat rendszeresen figyelemmel kísérte a családot Z.-be történő költözésükig, melynek keretében a családot nyilvántartásba, 2013. november 15. napján pedig alapellátásba is vették.

A bíróság vádlott tagadásával szemben K. A. sértett vallomását és az azokat mindenben alátámasztó ambuláns lapok, orvosi látleletek, valamint az igazságügyi orvosszakértői véleményt fogadta el. A sértett vallomását a tanúk is alátámasztották, akik látták a sértett sérülését, illetve, amint kötéssel a fejét ment az iskolába a a gyerekekért.

A bántalmazásokról a szomszédban lakók közül P. A. is beszámolt, mivel hallotta a veszekedéseket és a sértett sérüléseit is, valamint a gyermekek tanárai és óvónője is értesült a távoltartásról, ami alapján tudomást szereztek a bántalmazásokról is. A sértettek környezetében élő személyek, K. I.-né, R. Z., de K. A. sértett barátnője is értesültek a vádlott és K. A. sértett közötti viszony megromlásáról, a vádlott italozó életmódjáról, valamint a vádlott általi bántalmazásokról is.

Ezen bizonyítékok alapján életszerűtlennek mutatkozik a vádlott azon védekezése, hogy csak veszekedés volt közte és az élettársa között és a látleleten lévő sérüléseket a sértett bizonyára mással okoztatta magának, hogy a vádlottat vádolhassa a testi sértés elkövetésével.

A bíróság a kiskorú veszélyeztetése vonatkozásában elsősorban K. A. és kk. H. A. sértett vallomását fogadta el, melyeket mindenben alátámaszt az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény.

A vádlott és a sértett között fennálló megromlott élettársi kapcsolat és a bántalmazások miatti sértetti feljelentések is arra mutatnak, hogy a vádlott ittas és indulatos állapotban az élettársát rendszeresen bántalmazta, nem ritkán 4 kiskorú gyermekük jelenlétében.

A vádlott terhére rótt cselekmények a 2013. április eleje és 2013. november 12. napja között elkövetett cselekményekre vonatkoznak.

A 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napját megelőző időszakra az I., II. és III. tényállási pontban írt cselekmények esnek, az új Btk. hatályban lépésével került új tényállásként a törvénybe a kapcsolati erőszak, mint a "családon belüli erőszak" elleni hatékonyabb fellépés eszköze, tehát a hozzátartozó bántalmazása új elkövetési magatartásokkal egészült ki, mivel a kapcsolati erőszak már nem csak a bántalmazásra szorítkozik.

A sértetti kört az új Btk. 459. § (1) bekezdés 14. pontjában meghatározott hozzátartozó fogalmánál tágabban határozza meg, mivel kiegészíti azt a volt házastárs, volt élettárs, gondnok, gondnokolt, gyám és gyámolt személyével. A törvény a bűncselekmény megvalósulásához feltételként határozza meg az együttélést, ha nem az elkövetéskor, hanem korábban élt együtt a sértett az elkövetővel, illetve a rendszeresen megvalósuló elkövetést.

A vádlott cselekményének az új Btk. hatályba lépését megelőzően elkövetett cselekményeire, melyek az élettársa bántalmazására irányultak a kapcsolati erőszak nem állapítható meg, mivel e cselekmény az elkövetés időpontjában nem volt bűncselekmény. E tekintetben a bíróság a vádlottnak az élettársa iránti támadásai, melyek esetenként 8 napon belül gyógyuló sérüléseket eredményeztek, a Btk. 164.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés vétségeként értékelte.

A 2013. július 1. napját követő időszakban a vádlott terhére az élettársa bántalmazásával kapcsolatban a IV. és V. tényállási pontban írt cselekmények kerültek értékelésre. E cselekmények vonatkozásában meg kell állapítani, hogy a vádlottat a bíróság a IV. tényállási pontban írt cselekménnyel kapcsolatban már elmarasztalta, súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ennek ellenére megállapítható, hogy e cselekmény is részét képezi azon természetes egységnek, amely a kapcsolati erőszak megállapításához szükséges rendszeres elkövetést, mint feltételt támasztja. Megállapítható, hogy a kapcsolati erőszak sértettje a vádlott élettársa, K. A.. A vádlott az élettársa sérelmére rövid időközökben többször, rendszeresen követte el a testi sértés vétségét e tekintetben a kapcsolati erőszak elkövetése a terhére kétséget kizáróan megállapítható, míg a testi sértés vétségénél a folytatólagosság egységébe tartoznak a cselekmények.

A vádlottnak az élettársa bántalmazására irányuló magatartása rendszerint a kiskorú gyermekeik jelenlétében történtek, de a bántalmazásos eseteken felül megállapítható volt az is, hogy a vádlott ittas állapotban rendszeresen veszekedést kezdeményezett az élettársával, őt a gyermekek előtt trágár szavakkal illette, vele szemben agresszív magatartást tanúsított. Ezen magatartása a kiskorú gyermekek fejlődését hátrányosan befolyásolta.

Ugyanakkor a kapcsolati erőszak nem állhat halmazatban a kiskorú veszélyeztetésével, amennyiben a kiskorú veszélyeztetése testi sértés rendszeres elkövetésével történne, úgy a kiskorú veszélyeztetésével halmazatban a testi sértést kellene megállapítani.

Mindezek alapján a bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki 4 rb. a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, (I-VI. tényállás) , 1 rb. a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő, a Btk. 6.§ (2) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségében (I.-III tényállás), 1 rb. a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő kapcsolati erőszak bűntettében (IV.-V. tényállás), mint a Btk. 13. § (1) bekezdése szerinti tettest.

A bíróság a büntetés kiszabása során a vádlott terhére súlyosító körülményként értékelte a nagyszámú halmazatot, a vádlott büntetett előéletét, a testi sértés vonatkozásában a folytatólagos elkövetést.

A vádlott javára enyhítő körülményként kellett értékelni a vádlott elmeállapotát és az időmúlást.

A bíróság a vádlottal szemben kizárólag a tényleges szabadságelvonással járó büntetés kiszabását tartotta a büntetési célokat megvalósító büntetésnek.

A bíróság a Btk. 81.§-ában foglalt rendelkezések alapján halmazati büntetésül a vádlottat Btk. 35. § (1) bekezdése alapján szabadságvesztés büntetésre ítélte, annak végrehajtási fokozatát a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtönben határozta meg, mivel azt bűntett miatt szabta ki.

A bíróság ítéletében a Btk. 38. § (1) bekezdés és a (2) bekezdés b) pontja alapján rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés ?-ed részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő napban határozta meg, mivel a vádlott visszaeső.

A bíróság a vádlottat a közügyek gyakorlására méltatlannak találta, ezért a Btk. 61. § és a Btk. 62. § alapján a közügyek gyakorlásától határozott időre eltiltotta.

A szabadságvesztés tartamának meghatározásakor figyelembe vette, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmények közül a kiskorú veszélyeztetésének bűntette a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett, 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A halmazati szabályok miatt a büntetési tétel felső határa felével emelkedik, azaz 7 év 6 hónap, az irányadó középmérték pedig 4 év 3 hónap. A bíróság a szabadságvesztés büntetés tartamát a középmértéktől, az időmúlás miatt kis mértékben lefelé eltérve állapította meg.

A bíróság a Be. 336.§ (1) bekezdése alapján a vádlott szülői felügyeleti jogát Sz., Cs., J. és A. utónevű gyermekek vonatkozásában megszüntette, mivel a vádlottat a kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményben bűnösnek mondta ki, így a 2013. évi V. törvény 4:191. § (1) és (2) bekezdésébe foglalt feltételek a szülői felügyeleti jog megszüntetése tekintetében fennálltak.

A bíróság a Be. 338. § (1) (2) bekezdése alapján a vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A bíróság az eljárást a Be. 279.§ (3) bekezdése alapján a vádlott távollétében folytatta le, mivel a vádlott írásban bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni. Az ítélet elleni fellebbezés a Be. 325.§ (2) bekezdésén alapul.

Marcali, 2016. március 24. napján

dr. Kostyák Krisztina sk.

bíró

(Marcali Járásbíróság 4. B. 33/2015.)