EH 2002.790 I. Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, hogy a bíróság alkalmas módon nem biztosítja
a félnek a szakvéleményre vonatkozó észrevétel előterjesztésének lehetőségét [Pp. 180. § (3) bek., 182. § (2) és (3) bek.].
II. A munkáltatónak a munkahelyi konfliktussal kapcsolatos magatartása személyiségi jogsértést okozhat, ezáltal nem vagyoni kártérítés iránti követelést is megalapozhat [Mt. 177. § (2) bek.].
A felperes módosított keresetében a táppénz és a munkabére közötti különbözet valamint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte, mert álláspontja szerint megbetegedését a munkahelyén fennállt konfliktus okozta.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes sérelmesnek tartotta, és nem tudta elfogadni, hogy az alperes Cs. T. egységének vezetői pályázatát nem ő, hanem egyik volt beosztottja nyerte meg, és az új vezető a felperes által vezetett egységnél az előirányzott feladatok végrehajtása veszélyeztetése miatt a felperes jogkörét ideiglenesen magához vonta. Az alperes igazgatója az intézkedést jogszerűnek és szükségesnek ítélte. A felperes az új vezető munka- és irányítási módszereit nem tudta, és nem is akarta elfogadni, munkatársaival való kapcsolata a felperes zárkózott természete miatt nem volt megfelelő. A felperesnél a munkatársai 1996. december 11-én szokatlan viselkedést észleltek, amit kimerültségként értékeltek. A felperes ezt követően 1997. január 26-ig, majd 1997. február 24-étől 1998. február 3-áig keresőképtelen volt magas vérnyomással, és az ideggondozó is kezelte diagnózis meghatározása nélkül.
A munkaügyi bíróság mindezekből és a beszerzett igazságügyi orvos szakértői és pszichiátriai szakértői véleményekből arra következtetett, hogy a felperes keresőképtelenségének oka magas vérnyomás betegség volt, az ideggondozó diagnózist nem állapított meg. A felperesnél a munkahelyi konfliktus hátterén kialakult az alapszemélyiségével összefüggő szenzitív, paranoid reakció, a konfliktus azonban elsődlegesen a felperes magatartására vezethető vissza, a felperes az alperessel való együttműködést megtagadta. A munkaügyi bíróság szerint a perben a felperes nem tudott olyan alperesi magatartást bizonyítani, amely a vagyoni és nem vagyoni kárigényét megalapozta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes 1996. december 12-étől 1997. január 26-áig, majd 1997. február 24-étől 1998. február 3-áig tartó keresőképtelenségéért az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik.
A másodfokú bíróság a bizonyítást kiegészítve beszerezte az ETT IB felülvéleménye kiegészítését, amelynek alapján azt állapította meg, hogy "a felperes táppénzes állománya és az alperes magatartása között a közvetett okozati összefüggés fennáll", ezért az alperesnek az Mt. 174. § (1) bekezdésén alapuló felelőssége megállapítható. Az alperes mentesülésére, kármegosztásra alapot adó körülményt a másodfokú bíróság nem talált. Az ítélete indokolásában utalt még a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 30. számú állásfoglalására.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Pp. 3. § (6) bekezdésének, a 206. § (1) bekezdésének és az MK. 30. számú állásfoglalásának megsértését panaszolta. Kérelme lényegében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresetet elutasító határozat hozatalára irányult. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban a bíróság nem küldte meg a részére a felülvélemény kiegészítését, annak megismerésére a bíróságon sem volt módja, a véleményre nem tudott érdemi észrevételt tenni, ezáltal perbeli jogai csorbultak. Az utóbb megismert felülvélemény kiegészítését a felülvéleménnyel és más szakértőknek a perben beszerzett véleményével is ellentétesnek tartotta. A felperes magatartására visszavezethető munkahelyi konfliktusra és az alperesi károkozó magatartás hiányára vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapítás értékelésének figyelmen kívül hagyására is hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A per adataiból megállapíthatóan a másodfokú bíróság a másodfokú eljárásban beszerzett felülvélemény kiegészítését a felek részére nem küldte meg, ehelyett végzésében arra hívta fel a feleket, hogy a szakvéleményt 8 napon belül a bíróság kezelőirodáján megtekinthetik, és arra észrevételt tehetnek. A másodfokú bíróság az alperesnek a tárgyaláson tett nyilatkozata ellenére - mely szerint nem volt lehetősége az említett végzés kézhezvétele és a tárgyalás közötti rövid idő (egy nap) alatt a szakvéleményt megtekintetni, és csupán a tárgyalás előtt volt módja abba "belenézni", és ennek alapján az előző véleményekkel ellentétesnek tartotta - a tárgyalást berekesztette és ítéletet hozott. A jogerős közbenső ítélet indokolása az alperes által kifogásoltakra nem tért ki.
A hosszú ideje irányadó bírói gyakorlat szerint lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság a fél részére nem teszi lehetővé a szakértő véleményére (kiegészítő véleményére) való észrevétel megtételét. A peres feleknek módot kell adni arra, hogy a szakvélemény kiegészítésére észrevételt tegyenek, a szakértőhöz kérdéseket intézhessenek [Pp. 180. § (3) bekezdés, 182. § (2) és (3) bekezdés]. Az adott esetben a felperesnek az a joga csorbult, hogy az iratokat észrevétel tételére alkalmas módon és formában megtekinthesse.
Alapos a felülvizsgálati kérelem a tényállással kapcsolatos jogszabálysértés tekintetében is.
A felülvizsgálati kérelem a fenti lényeges eljárási szabálysértésen túlmenően azt is alappal sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes és az alperes magatartása körében feltárt elsőfokú ítéleti tényállást és a levont következtetéseket. A másodfokú bíróság ítélete nem állapított meg az elsőfokú ítélettől eltérő tényállást, s bár nem nyilatkozott, hogy azt ítélkezése alapjául elfogadja-e, a tényállás tekintetében nem egészítette ki a munkaügyi bíróság ítéletét.
Ezzel összefüggésben rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy önmagában valamely munkahelyi konfliktus fennállása egymagában nem cáfolja, de nem is bizonyítja a munkáltató kárt okozó magatartását [Mt. 174. § (1) bekezdés]. Az ilyen kereset megalapozottsága tekintetében azt kell vizsgálni, hogy a munkáltató tanúsított-e olyan konkrét magatartást, amely a munkavállalónak vagyoni és nem vagyoni kárt okozott, eljárása előidézte-e a felperes valamely személyiségi joga megsértését. Ennek bizonyítása a munkavállalót terheli, a vétkesség nélküli felelősség alól történő mentesülés érdekében pedig a bizonyítás a munkáltatót terheli [Mt. 174. § (1), (2) és (4) bekezdések]. Az elsőfokú bíróság kizárta az alperes károkozó magatartását. Rámutat még a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szakértői vélemények, a felülvélemény és annak kiegészítése a felperes által az adott vizsgálat során előadott tényelőadáson ("munkahelyi atrocitások") alapult [Pp. 181. § (1) bekezdés].
Mindezek alapján a megismételt eljárásban a megalapozott és a jogszabálynak megfelelő döntés meghozatala végett a felülvélemény kiegészítése tekintetében biztosítani kell a felek észrevételezési és a szakértőhöz intézendő kérdések feltevésére vonatkozó jogát, majd az így megállapított (kiegészített) tényállás alapján a fellebbezési kérelemre és ellenkérelemre tekintettel kell az elsőfokú ítéletet felülvizsgálni abban, hogy a perbe vitt igényről megalapozottan döntött-e [Pp. 253. § (1) és (3) bekezdés].
A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. adott ügyben irányadó 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.142/2002/3. sz.)