A Kúria Bfv.549/2015/20. számú precedensképes határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 426. §] Bírók: Akácz József, Kónya István, Varga Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A tényállás támadására, a bizonyítékok mérlegelésének sérelmezésre alapított felülvizsgálat törvényben kizárt. A bizonyítékok felülmérlegelésének és bizonyításnak a felülvizsgálat során nincs helye. A nyomozás során elkövetett esetleges szabálysértések kívül esnek a felülvizsgálati okok körén. A kizárási indítvány benyújtása önmagában nem teszi kizárttá a bírót. Az ítélet esetleges megalapozatlansága a felülvizsgálat során nem sérelmezhető, e tényálláshoz is kötve van a bíróság.

***********

KÚRIA

Bfv.III.549/2015/20. szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év szeptember hó 30. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt, valamint a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kaposvári Járásbíróság 13.B.855/2011/224. számú, illetve a Kaposvári Törvényszék 2.Bf.506/2013/47. számú ítéletét - az I. rendű és a II. rendű terhelt vonatkozásában - hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s

Az I. rendű terheltet a Kaposvári Járásbíróság a 2013. június 18-án kelt 13.B.855/2011/224. számú, illetve a Kaposvári Törvényszék a 2014. október 16. napján jogerős 2.Bf.506/2013/47. számú ítéletével bűnösnek mondta ki a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés bc) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és a Btk. 345. §-a szerint minősülő 39 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, és ezért őt halmazati büntetésül 6 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte,

a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként és folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, és ezért őt 1 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A jogerős ítélet ellen az I. rendű terhelt, valamint a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

1) Az I. rendű terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

a) Ebben arra hivatkozik, hogy a Kaposvári Törvényszék ítélete a Be. 351. § (2) bekezdése szerint megalapozatlan, mert a tényállás nincs kellően felderítve, a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával és a bíróság tényről tényre helytelen következtetést vont.

b) Hivatkozása szerint sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének.

Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontja alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie, ugyanis a bíróság által kirendelt védővel a kapcsolatot nem tudta felvenni, a védekezést nem tudta megfelelően előkészíteni, és nincs is tudomása arról, hogy mi történt a másodfokú eljárás során. A védő megszegte a Be. 50. § (1) bekezdésében írtakat.

A másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie, ugyanis az elsőfokú bíróság a bűnösségre és a büntetés kiszabására vonatkozó bizonyítási indítványait elutasította.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a valótlan okiratok készítésével és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatosan téves megállapításokat tett, ugyanis a munkáltatói igazolásokat a IV. rendű terhelt készítette, majd azokat átadta M. Cs.-nak, akit ő következetes vallomása szerint nem ismert, személyes kapcsolatuk nem volt.

A munkáltatói igazolások készítésének, beszerzésük körülményeinek megállapítása során az elsőfokú bíróság egyáltalán nem értékelte Cs.-né K. M. önkormányzati dolgozó vallomását.

Hivatkozása szerint a valótlan tartalmú bankszámlakivonatok készítése, beszerzése tekintetében a bíróságnak semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésére, semmi nem bizonyította, hogy ezekben a tevékenységekben részt vett volna bármilyen módon, ugyanakkor a tanúk beszéltek egy "Sz." nevű személyről, aki ezeket készítette.

A felülvizsgálati indítvány szerint a bíróság az ügyben kihallgatott tanúk vallomásával ellentétesen, tévesen állapította meg, hogy ezekben az ügyekben ő járt volna el személyesen.

Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a felismerésre bemutatás nem szabályosan történt, utólag nem lehetett beazonosítani, hogy mely fényképeket mutattak be, ezért ennek az eljárási cselekménynek a bizonyítékként történő elfogadása is eljárási szabálysértésnek minősül.

A bíróság nem vette figyelembe, hogy a büntetőügy az ő feljelentése alapján indult és az ügyben sokáig tanúként szerepelt, amikor viszont gyanúsított lett, már számos nyomozati cselekményt nem lehetett elvégezni, adatokat leellenőrizni, tanúkat felkutatni, iratokat beszerezni.

A magánokirat-hamisítás tekintetében az ítélet teljes egészében megalapozatlan, és a bűnösség - szándékosság - sem nyert bizonyítást.

A tényállás valamennyi pontjával kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy csak közvetítői szerepe volt és nem volt feladata az ügyfelek által szolgáltatott iratok tartalmi és alaki vizsgálata. Téves az a ténymegállapítás, hogy a kölcsönkérelmek elbírálásánál jelen lett volna.

Az I. rendű terhelt sérelmezi, hogy sem a nyomozati iratokat nem küldték meg részére, sem a jegyzőkönyv kijavítási kérelmét nem teljesítették.

A felülvizsgálati indítvány hivatkozik arra is, hogy a bírósági tárgyalási szakban beteg volt, műtötték és folyamatosan gyógyszert szedett, ennek ellenére egyszer sem napolták el a tárgyalást emiatt, így védekezési joga korlátozott volt.

Az elsőfokú ítélet I/3., I/4., I/21., I/29., I/31. tényállási pontjaival kapcsolatosan arra hivatkozik, hogy e pontokban az ítélet teljes mértékben megalapozatlan, iratellenes, hiányos, téves ténymegállapításokat tartalmaz, és a bizonyítékokat is egyoldalúan mérlegelte. Sérelmezi, hogy a bíróság annak ellenére, hogy elismerte a nyomozati munka hiányosságait, ezeket nem értékelte a javára, az egész eljárás elnagyolt, felületes volt és a bizonyítékok teljes körű összegyűjtésére irányult.

Sérelmezi a továbbiakban, hogy a bíróság a cselekményeket társtettesként elkövetettnek minősítette, holott a társak között a szándékegység hiányzott.