A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20398/2016/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 215. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 117. §, 210. §, 236. §, 305. §, 308. §, 312. §, 318. §, 339. §, 355. §, 367. §, 369. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 51. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Pestovics Ilona, Takácsné dr. Kükálo Judit

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.20.398/2016/6/III.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kálmándy Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Bacskó Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II.r. alperes címe) II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. január 27. napján kelt 69.P.22.116/2015/14. számú ítélete ellen a felperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 640.000 (azaz hatszáznegyvenezer) Ft + áfa ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított (69.P.22.116/2015/3.) keresete az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint arra irányult, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket 32.817.532 Ft tőke és kamatai megfizetésére. A keresetét elsődlegesen jogszavatosság, másodlagosan lehetetlenül címén terjesztette elő. Hivatkozott a régi Ptk. 117. § (1) bekezdésére azzal, hogy az alperesek nem voltak tulajdonosok, a 318. § (1) bekezdésére, a 339. § (1) bekezdésére, valamint a 369. § (1) és (3) bekezdésére azzal, hogy mivel az alperesek vállalták a "per jogi következményeit", nem tekinthetők jóhiszemű eladóknak, így a régi Ptk. 369. § (4) bekezdésével szemben a szerződés megkötéséből eredő károkon túl teljes kártérítéssel tartoznak, hivatkozott továbbá a régi Ptk. 367. § (1) bekezdésére is. Előadta, hogy a perfeljegyzés ténye az adásvételi szerződés megkötésekor szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, így a felperes tulajdonjoga a per kimenetelétől függő hatállyal került bejegyzésre, ezért az alpereseknek számolniuk kellett azzal, hogy a per következtében a szerződés érvénytelennek minősülhet, azonban vállalták a per következményeit, tehát azt, hogy annak ellenére tulajdonjogot ruháznak át a felperesre. A felperes álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy vételár, használati díj vagy egyéb címen fizetett meg bizonyos összegeket az ingatlan tulajdonjogának megszerzése végett, kizárólag az a releváns, hogy a felperes vagyona csökkent, költségei merültek fel, kamatfizetés kötelezettsége terhelte, mindezen kárának megtérítésére pedig az alperesek kötelesek.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására, a felperes költségekben történő marasztalására irányult. Hivatkoztak arra, hogy a felperes követelése elévült, a felperes ugyanis az alperesektől nem szerezhetett tulajdonjogot, mivel az alperesek nem voltak tulajdonosai az ingatlannak, ennélfogva a szerződés érvénytelen volt. Mivel a felperes jogi álláspontját megváltoztatva a szerződés semmisségével szemben annak érvényességét állította és jogszavatosság címén érvényesítette igényét, az alperesek maguk is arra hivatkoztak, hogy az adásvételi szerződés érvényes, azonban az alperesi tulajdonszerzés elmaradása okán utóbb lehetetlenült. Ezzel kapcsolatban rámutattak arra, hogy a perfeljegyzés tényét az adásvételi szerződés megkötésekor a tulajdoni lap tartalmazta, így a jogi lehetetlenülés okáért egyik szerződő fél sem felel, a felek elszámolásának tárgyát kizárólag a 2.500.000 Ft-os vételár késedelmi kamatokkal növelt összege képezheti. Hivatkoztak arra is, hogy a felperesnek felróható fizikai lehetetlenülés is történt, mivel a felperes az ingatlanon jelentős értéknövelő beruházásokat hajtott végre. Ebből kifolyólag az alperesek még a vételár összegének visszafizetésére sem kötelesek. A lehetetlenülés kapcsán is hivatkoztak az elévülésre, álláspontjuk szerint a lehetetlenülés már az érvénytelenséget megállapító közbenső ítélet jogerőre emelkedésével bekövetkezett, az ezen időponttól számított 5 év elteltével a felperesi követelés nem érvényesíthető. Álláspontjuk szerint a felperesi követelés egyes tételei a régi Ptk. 355. § (4) bekezdése szerinti egyik kárfajtának sem feleltethetőek meg, az alperesek magatartásával okozati összefüggésben nem állnak. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes a szerződéstől nem áll el, ennek hiányában pedig a lehetetlenülés következményeként kártérítést nem követelhet. A .../2 hrsz.-ú ingatlannal kapcsolatban rámutattak arra, hogy ezen ingatlan vonatkozásában adásvételi szerződés nem jött létre a felek között. A felperesnek legfeljebb kötelmi igénye lehet ezen ingatlannal kapcsolatban, az azonban a vételár kiegyenlítését követő 5 év elteltével elévült, illetve mivel 2009-ben készült az a szakvélemény, amelyből a tudomást szereztek a két ingatlan egységéről, a követelés ezen időponttól számítva is elévült. Összegszerűségében is vitatták a keresetet.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek egyetemlegesen 1.463.194 Ft áfával növelt összegű perköltséget, és az állam javára külön felhívásra fizessen meg 1.500.000 Ft elsőfokú- és 2.500.000 Ft másodfokú eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperesek 1994. február 10. napján vásárolták meg az akkor az ingatlan-nyilvántartás szerint tehermentes .../4 hrsz.-ú ingatlant D. A-tól, tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásba az illetékes földhivatal bejegyezte. 1994. április 1. napján D. J. indított pert annak megállapítására, hogy a D. A. tulajdonjoga bejegyzésének alapjául szolgáló öröklési szerződés érvénytelen és az ingatlan tulajdonjoga őt illeti meg. Mielőtt az alperesek az erről szóló határozatot és a velük szembeni keresetet tartalmazó beadványt kézhez vették, 1994. november 11. napján előszerződést kötöttek a felperessel az ingatlanra. Miután az alperesek a perfeljegyzésről tudomást szereztek, 1994. december 28. napján adásvételi szerződést kötöttek a felperessel a ... számú tulajdoni lapon nyilvántartott 802 m2 alapterületűként megjelölt .../4 hrsz.-ú ingatlanra. Az eladók a szerződés 3. pontjában kijelentették, hogy az ingatlan kizárólagos tulajdonukban áll, annak per-, igény- és tehermentességéért szavatosságot vállalnak. Tájékoztatták a felperest arról, hogy az ingatlan perfeljegyzés alatt áll, és a felek egyező akaratából a II. rendű alperes kézírással feltüntette a szerződés ugyanezen pontjában, hogy "eladó tudomásul veszi, hogy a Szentendrei Városi Bíróságnál feljegyzett 5.P.20.191/1994/3-II. számú per jogi következményeit vállalja". A felek azonban ténylegesen nem számoltak annak következményeivel, hogy az alperesek pervesztesek lehetnek, a per jogi következményeit egymással nem vitatták meg. A szerződés megkötését követően az alperesek a felperes birtokába adták az ingatlant, egy utcafronton szélesebb, hátrafelé keskenyedő telket pincével, kerekeskúttal, felújításra szoruló parasztházzal. A felperes a parasztház teljes felújítása mellett jelentős ráfordítással értéknövelő beruházást végzett. Az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatban folyamatban volt perben a bíróság szakértői véleményt szerzett be, ebből a felperes és az alperesek 2010. március 2-án tudomást szereztek arról, hogy az alperesek a .../4 hrsz.-ú ingatlannal együtt a .../2 hrsz.-ú 225 m2 alapterületű ingatlant is a felperes birtokába adták, mely ingatlannak nem ők voltak a tulajdonosai.