A Fővárosi Törvényszék Mf.680144/2015/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 114. §, 117. §, 218. §, 221. §, 252. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 46. §, 58. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 202. §, 2011. évi CLXIII. törvény (Ütv.) 1. §, 2. §, 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 160. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

....Mf....../2015/...

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Koczka Éva ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, a dr. Tímár Anikó alperes neve i .... által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ...M..../2014/.... számú ítélete ellen, a felperes 8. sorszámú fellebbezése, az alperes Mf.3. sorszámú fellebbezési ellenkérelme és a felperesnek ezzel szemben benyújtott Mf.4. sorszámú észrevétele folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kihirdetett ítéletét a perköltségre és illetékre vonatkozó rendelkezések kivételével helybenhagyja.

A felperes perköltségben marasztalását mellőzi.

A felperest terhelő kereseti illetéket 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) Ft-ra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg 2.188.700,- (kétmillió-száznyolcvannyolcezer-hétszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 1.642.000,- Ft le nem rótt eljárási illetéket. Megállapította, hogy a felperes 1993. október 1-től állt az alperes alkalmazásában, szolgálati jogviszonyát a ....a .../...-I/.... számú 2011. december 9-én kelt, és felperes részére december 15-én átadott intézkedéssel 2012. június 30. napjára felmentéssel megszüntette az akkor hatályos 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.)160. § (2) bekezdése alapján. A felperes kérésére a felmentési idő alóli mentesítésétől eltekintett. Tájékoztatta a felperest a jogorvoslat lehetőségéről, a felperes a szolgálati jogviszony megszüntetése miatt nem élt keresettel a bíróság felé. A munkáltató a 2012. június havi illetménnyel együtt megfizette a felperesnek a korbetöltés miatti felmentésére tekintettel a 3 havi illetményének megfelelő 3.500.000,- Ft-ot, a felperes ezt követően 2012. július 1-től nyugellátásban részesült.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az Európai Unió Bizottsága a felperes felmentése alapját jelentő Üjt. 160. §-át jogellenesnek találta, ezért a jogalkotó az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvény módosításokról szóló 2013. évi XX. törvénnyel hatályon kívül helyezte az Üjt. 160. §-át, és beiktatta a 165/J. §-t. Ez a rendelkezés rendezte azon ügyészek jogviszonyát, akiknek a felmentése a korbetöltés miatt a korábbi Üjt. 160. §-a alapján felmentéssel jogellenesen megszűnt.

A jelen perben az elsőfokú bíróság döntése alapjaként alkalmazta az Üjt. 165/J. §-ában foglaltakat. Megállapította, hogy az alperes felhívta a felperest nyilatkozattételre, hogy kéri-e a jogviszonya helyreállítását, azonban a felperes a 2013. április 15-én kelt nyilatkozatában az ügyészségi tisztségbe való visszahelyezését nem kérte, így a munkáltató az Üjt. 165/J. § (5) bekezdése alapján részére 2013. május 13-án 12 havi átalány kártérítést, azaz 13.157.760,- Ft-ot megfizetett. A felperes további igényként arra hivatkozott, hogy az átalány kártérítés a nem vagyoni kárát ellensúlyozta, a vagyoni kárát azonban nem, ez pedig az elmaradt jövedelme, valamint a ki nem fizetett cafeteria, ez őt a munkáltató által teljesített kifizetésen túl megilleti. Kérte továbbá, hogy a ledolgozott időre, a felmentési időre járó átlagilletményt is fizesse meg részére a munkáltató, illetve különböző, egyéb jogcímeken is kérte juttatások megfizetését.

Az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályokból azt a következtetést vonta le, hogy a munkáltató a 2013. április 2-tól hatályos rendelkezések szerint járt el. A munkáltató a felperestől nyilatkozatot kért arra vonatkozóan, hogy kívánja-e a jogviszonya helyreállítását, majd a nemleges válasz kézhez vételét követően intézkedett a jogszabálynak megfelelő juttatás (az éves illetmény összege) kifizetéséről. A jogalkotó ennek a rendelkezésnek a meghozatalával azt a sérelmet kívánta orvosolni, amelyet a jogellenes felmentés a felperesnek okozott, amely jogsérelem magában foglalja a felperes személyiségi jogi sérelmeit is. A felmentés jogellenességét a törvény állapította meg, a mellé rendelt jóvátételi összeg jelenti azt az anyagi kompenzációt, amellyel a jogalkotó az érintetett kompenzálni kívánta. A felperesnek módjában állt volna a jogviszonya helyreállítását kérni, ezt azonban nem tette, így a jogviszony megszűnése 2012. június 30-án bekövetkezett. A felperest a megváltozott jogszabályok alapján csak abban a körben illette meg választási lehetőség, hogy kívánja-e a szolgálati viszonya helyreállítását, és mivel ezt nem kérte, csak az ehhez kötődő jogkövetkezményekre tarthatott igényt. A felperesre kedvező következmény az, hogy ebben az esetben nem kerülhetett visszafizetésre, illetőleg beszámításra a felmentési időre alperes által már korábban kifizetett 3 havi illetmény sem.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek a ledolgozott 3 havi felmentési időre járó átlagkeresete sem alapos, ugyanis a munkavégzési kötelezettség alóli felmentését nem kérte, erre tekintettel arra az időszakra munkabérben részesült, további átlagkereset pedig erre az időszakra nem illeti meg. A perben az elsőfokú bíróság nem látta jelentőségét annak, hogy a felperes miért nem kérte a munkavégzés alóli felmentését.

A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az eljárási illeték megfizetésére, ennek mértéke megállapítása körében hivatkozott az Itv. 42. § (1) bekezdésére.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amellyel elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte azzal, hogy a megismételt eljárást azonos hatáskörű más bíróság tárgyalja. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását, mindkét fellebbezési kérelméhez kötődően az alperes perköltségben marasztalását is kérte.

Állította, hogy az elsőfokú bíróság mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályokat megsértette, nem biztosította a felek jogainak érvényesítését, a per tisztességes lefolytatásához fűződő jogaikat megsértette. A tárgyalás megkezdésekor már látható volt felperes számára, hogy a bíróság nem tekinti egyenjogúnak a feleket, mert nem kifogásolta, hogy az alperest képviselő osztályvezető ügyész talárt viselt, holott a tárgyaláson egyértelműen félként, és nem ügyészként vett részt. Sérelmezte, hogy a tárgyalást az elsőfokú bíróság 10 óra 20 perckor kezdte meg, és 10 óra 45 perckor már be is fejezte, ezzel szemben csak a tanácskozás 35 percet vett igénybe. Ezen időtartam alatt, több mint 10 percen keresztül egy felperes által nem ismert személy is részt vett a tárgyaláson, ennek az esetnek az alperes is tanúja volt. Sérelmezte, hogy az iratismertetés csak a kereset egy részét érintette, az elsőfokú bíróság a csatolt iratokra, a kereset pontosítására még csak nem is utalt. A bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, az pedig, hogy olyan személy vett részt az ítélet meghozatalában a tanácskozáson, aki arra nem volt jogosult, olyan súlyos eljárási szabálysértések, amelyek miatt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Utalt arra is, hogy az írásba foglalt ítéletnek a rendelkező része nem egyezik a kihirdetett ítélettel. A kihirdetett ítélet 500.000,- Ft alperes javára megítélt perköltségről is rendelkezik, ezt azonban az írásba foglalt ítélet már nem tartalmazza. Sérelmezte a megítélt perköltség mértékét is annak jelentős mértékű eltúlzottsága miatt.