A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1692/2014/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 233. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 34. §, 41. §, 43. §, 106. §, 160. §, 165. §] Bírók: Bodó Lászlóné, Farkas Gabriella, Fehér Károly

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1027 Budapest, Királyfürdő u. 4.

6.M.1692/ 2014/7.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

a dr. Koczka Éva ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a dr. Tímár Anikó legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyész által képviselt

Legfőbb ügyészség (alperes címe) alperes ellen

kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 1.642.000,- Ft (azaz Egymillió-hatszáznegyvenkétezer forint) le nem rótt eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál lehet három példányban előterjeszteni.

A Munkaügyi Bíróság tájékoztatja a feleket, amennyiben a fellebbező fél a fellebbezéssel egyidejűleg a tárgyalás tartását nem kéri, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I N D O K O L Á S:

Felperes 1993. október 1. napjától állt alkalmazásban a Legfőbb Ügyészségnél. Szolgálati jogviszonyát a legfőbb ügyész a ... számú 2011. december 9. napján kelt és felperes részére 2011. december 15. napján átadott intézkedéssel 2012. június 30. napjára az akkor hatályos 2011. évi CLXIV. törvény 160. § (2) bekezdése alapján felmentéssel megszüntette arra hivatkozással, hogy felperes elérte a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt.

A munkáltatói jogkör gyakorlója felperes kérésére a felmentési idő alatt az ügyész munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésétől eltekintett. Tájékoztatta felperest, hogy az Üjt. 160. § (4) bekezdése szerint három havi átlagilletményének megfelelő összeg illeti meg. Tájékoztatta továbbá arról is, hogy az Üjt. 106. § (1) bekezdése alapján jogvitát kezdeményezhet, ha az ügyészi szolgálati jogviszonyának megszüntetését sérelmesnek tartja.

Felperes a szolgálati jogviszonya megszüntetése miatt keresettel nem élt, a jogviszonya 2012. június 30. napján megszűnt. Utolsó vezető ügyészi illetménye és egyben átlagilletménye 1.096.480,- Ft volt. A felmentő intézkedés teljesedésbe ment, az alperes felperes részére a 2012. június havi illetményével együtt megfizetett a részére a korbetöltés miatt történt felmentésre figyelemmel bruttó 3.500.000,- Ft három havi illetménynek megfelelő összeget. Felperes 2012. július 1. napjától kizárólag nyugellátásban részesül.

Az Európai Unió Bírósága 2012. novemberben meghozott döntésében megállapította, hogy a felmentés alapjául szolgálat rendelkezés sérti az irányadó uniós irányelv egyenlő bánásmódra vonatkozó követelményét.

Az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvény hatályon kívül helyezte az Üjt. 160. §-át, és az Üjt.-be beiktatta a 165/J. §-t, melynek (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy ha az ügyész felmentésére az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvénnyel hatályon kívül helyezett 160. § alapján került sor, vagy az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya 2013. január 1. napja és az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvény hatályba lépése között a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése miatt szűnt meg, az ügyész az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvény hatályba lépésétől számított 30 napon belül nyilatkozik a legfőbb ügyésznek arról, hogy kéri-e az ügyészségi tisztségbe való visszahelyezését, a 30 napos határidő jogvesztő.

A (2) bekezdés alapján, ha az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott nyilatkozatában kéri az ügyészi tisztségbe való visszahelyezését, a legfőbb ügyész megteszi a törvény alapján szükséges további intézkedéseket, valamint intézkedik az ügyész elmaradt illetményének (egyéb járandóságainak) megtérítése iránt az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvénnyel hatályon kívül helyezett 160. § (4) bekezdése alapján kifizetett átlagilletmény beszámítása mellett. Nem kell megtéríteni az illetménynek, egyéb járandóságnak azt a részét, amely máshonnan megtérült. Az (5) bekezdés szerint, ha az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott nyilatkozatában nem kéri az ügyészi tisztségbe való visszahelyezését, a legfőbb ügyész intézkedik számára 12 havi illetményének megfelelő összegű átalánykártérítés megfizetése iránt. Az ügyész ezt meghaladó vagyoni kárát bíróság előtt érvényesítheti.

Felperes 2013. április 15. napján kelt nyilatkozatában az ügyészi tisztségbe való visszahelyezését nem kérte. Így az (5) bekezdés rendelkezései szerint részére a munkáltató 2013. május 13. napján 12 havi átalánykártérítést, azaz 13.157.760,- Ft-ot megfizetett.

A felperes keresetében az Üjt. 165/J. § (5) bekezdés második fordulata alapján kérte a jogviszonya megszűnése, valamint a 2013. évi XX. törvény által lehetővé tett visszahelyezésre vonatkozó nyilatkozat megtételére vonatkozó határidő lejárta közötti időre az elmaradt illetményének megfelelő összegű vagyoni kár megtérítését. Arra hivatkozott, hogy az átalánykártérítés nem vagyoni kárát hivatott ellensúlyozni, s a vagyoni kár - ami jelen esetben az elmaradt jövedelem, valamint a cafetéria - ezen felül követelhető. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a ledolgozott időre a felmentési időre járó átlagilletmény megfizetésére. Előadta, hogy ezen időszakban munkabérben ugyan részesült, azonban amennyiben felmentésére sor kerül, akkor átlagilletmény illette volna meg.