BH 2003.1.15 Az általános szerződési feltételek azon kikötései, amelyeket a szerződés tartalmaz, külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül a szerződés tartalmává válnak. A külön figyelemfelhívás szükségessége olyan esetben merül fel, amikor a szerződésben csupán utalás történik az általános szerződési feltételekre [Ptk. 205. §, 209. § (3) bek., 342. § (2) bek.].

A peres felek 1995. május 11-én mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek szürke liba bérnevelésére és tépésére. A felperes összesen 3676 darab naposlibát helyezett ki az alpereshez, és az állatok nyolchetes koráig biztosította a takarmányt is. A libák a megrendelő tulajdonában maradtak, azokat az alperesnek a jó gazda gondosságával kellett nevelnie. Az alperes feladata volt gondoskodni az állomány állategészségügyi ellátásáról; a szerződés 7. pontja szerint pedig köteles volt beoltatni az állományt Pastovaccal baromfikolera ellen. Az alperes az oltásra vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, és 1995. augusztus 27-től kezdve rendkívüli mértékű elhullás történt, szeptember 7-ig összesen 2658 darab állat hullott el kolerában. Az alperes szeptember 29-én 1008 darab libát adott le 4160 kilogramm súlyban.

A felperes elkészítette a szerződés szerinti elszámolást, és ennek alapján 2 034 688 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, és viszontkeresetet terjesztett elő 1 710 057 forint és kamata megfizetése iránt. Álláspontja szerint az alperest megilleti a szerződés szerinti bérnevelési díj, mert a megbetegedés és elhullás nem róható a terhére. Indokolatlan egyoldalú előnyre hivatkozással megtámadta a szerződésnek azon kikötését, amely szerint az állomány kolera elleni védőoltását a termelőnek saját költségén kell elvégeznie. Arra hivatkozott, hogy a blankettaszerződés tartalmát az alperes a kihelyezést követően ismerte meg, és a felperes a szerződéskötéskor nem hívta fel az alperes figyelmét az általános, helyben szokásos szerződési gyakorlattól eltérő feltételre. Állítása szerint 1995-ben az adott térségben nem volt szokásos gyakorlat, hogy az oltást a termelőnek kell elvégeztetnie saját költségén. A több mint százezer forintos oltási költség szerinte a felperesnek indokolatlanul biztosított egyoldalú előnyt.

A bíróság jogerős ítéletében kötelezte az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően 2 034 688 forint, ennek 1995. október 12. napjától járó évi 20%-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére; az alperes viszontkeresetét elutasította. Az alperes a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése értelmében megtámadási jogát kifogás útján a szerződésből eredő követeléssel szemben időbeli korlát nélkül érvényesítheti, ezért vizsgálta, hogy a Ptk. 209. §-ának (3) bekezdésére alapított megtámadás mennyiben alapos. Érdemben azt vizsgálta, hogy valóban indokolatlan egyoldalú előnyt jelentett-e a szerződésben a vakcinázási kötelezettség, illetve az ezzel felmerülő költség termelőre hárítása. Az alperes felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkezett, és libatartással évek óta üzletszerűen foglalkozott, ezért számára is nyilvánvaló volt, hogy az állomány baromfikolera elleni védőoltása szakmailag feltétlenül indokolt. A másodfokú bíróság összevetette az alperes bérnevelési díját, az állomány háromszori tépésével összefüggésben elért bevétel együttes összegét a termelési, oltási költségekkel, és megállapította, hogy milyen reális nyereséget biztosít a szerződés a termelő részére. E tekintetben elfogadta a mezőgazdasági szakértő számításait; az így kimutatott nyereség a vakcinázási költség viselése mellett is 580 000-600 000 forint. E reális nyereség összege alapján arra a következtetésre jutott, hogy az oltási költség termelőre hárítása a felperes oldalán indokolatlan egyoldalú előnyt nem jelentett. A felperes követelését az alperes számszakilag vitássá nem tette, ezért azt mindkét bíróság ítélkezése alapjául elfogadta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felek között írásban mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre, és ennek 7. pontjában foglaltakat az alperes nem vitásan megszegte. Ezzel okozati összefüggésben következett be az állatok elhullása, amelyért a felelősség őt terheli. A perben nem alkalmazható a kárveszélyviselésnek a Ptk. 99. §-ában foglalt szabálya, mert a leoltás elmulasztásából eredő kárért az alperes felelősséggel tartozik. A betegség a tartás ideje alatt jelentkezett, a felperes hibás teljesítése kizárható. Az érvényes szerződés alapján nem állapítható meg olyan kárösszeg, amelyet az alperes a felperesi követelésbe eredményesen beszámíthatna, ezért a bíróság az alperest a keresettel egyezően marasztalta. Miután védőoltásban az állomány egyáltalán nem részesült, így az igény elbírálása szempontjából közömbös, hogy a védőoltás beadása esetén az milyen eredménnyel járt volna. A szerződés megszegésével okozati összefüggésben bekövetkezett kár nem hárítható át a szerződésszerűen eljáró másik félre, a felperes részéről tehát közrehatás nem állapítható meg.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását és a viszontkeresete szerinti döntés meghozatalát. Az alább felsorolt anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozott: Ptk. 4. §, 99. §, 205. §, 209. § (3) bekezdése, 340. § és 342. §-ának (2) bekezdése. Ismételten előadta, hogy az alperes a blankettaszerződést a libák tényleges kihelyezését követően, két hét múlva kapta meg. A szerződés 7. pontjában foglalt kitétel a környéken nem volt alkalmazott, ezt bizonyította Sz. I. és Dr. M. Cs. tanú vallomása is. A felperes megszegte együttműködési kötelezettségét, nem hívta fel a termelő figyelmét a szokásostól eltérő szerződési feltételre, ezért véleménye szerint ez a feltétel nem vált a szerződés tartalmává a Ptk. 205. §-a értelmében, továbbá a szerződés ezen pontját eredményesen támadta meg a Ptk. 209. §-ának (3) bekezdése alapján. Utalt a Legfelsőbb Bíróság GK. 37. számú állásfoglalásában leírtakra is, hangsúlyozva, hogy az oltási kötelezettségre vonatkozó - szokásostól eltérő - feltétel a felperes külön figyelemfelhívása nélkül nem vált a szerződés részévé. Eredményes megtámadás folytán az oltásra vonatkozó előírás egyébként sem képezi a szerződés részét, ebben az esetben pedig a Ptk. 99. §-a alapján a kárt a tulajdonos, vagyis a felperes viseli. Ez a szerződési feltétel azért sem képezi a felek megállapodásának tartalmát, mert az alperes azt ráutaló magatartással nem fogadta el, a libákat ugyanis még szerződés nélkül telepítették le.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében fenntartotta azt a korábbi álláspontját is, hogy a szerződés 7. pontja a felperes részére indokolatlan egyoldalú előnyt biztosított. Véleménye szerint a felperes lényegében beleegyezett a károkozásba azzal a magatartásával, hogy nem kért írásbeli igazolást az oltásról, belenyugodott az oltás elmaradásába; a felperes kárelhárítási kötelezettségét megszegte. Az alperes sérelmezte a felperesi közrehatás vizsgálatának mellőzését. Kérte figyelembe venni a szakértő azon álláspontját, hogy vakcinázás esetén is 30%-os elhullás bekövetkezhetett volna. Hangsúlyozta, hogy törvényes elszámolás mellett az alperest nem terheli elszámolási hiány, hanem megilleti a szerződés szerinti bérnevelési díj.