A Szolnoki Törvényszék Bf.139/2010/5. számú határozata zsarolás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 99. §, 170. §, 323. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 84. §, 85. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Kiszelyné dr. Finta Éva, Sólyomváriné dr. Csendes Mária, Soós Róbertné

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

2.Bf.139/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Szolnokon 2010. évi április hó 22. napján tartott nyilvános ülés alapján a 2.Bf.139/2010. számú ügyben meghozta és 2010. április 29. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Városi Bíróság 2009. évi október 13. napján kihirdetett 8.B.322/2009/23. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a:

Vádlott terhére megállapított 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségét és 1 rendbeli testi sértés bűntettét

1 rendbeli folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének (Btk. 170. § /1/ és /2/ bekezdés) m i n ő s í t i.

Az 1 rendbeli folytatólagosan súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettét:

1 rendbeli folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének (Btk. 323. § /1/ és /2/ bekezdés b./ pont)

az 1 rendbeli büntetőügyben elkövetett hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletét:

1 rendbeli hatósági eljárás akadályozása bűntette kísérletének (Btk. 242/A. § /1/ bekezdés és /2/ bekezdés I. fordulat) nevezi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a.

A vádlott által az elsőfokú bírósági ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogva tartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Kötelezi vádlottat 6.000.- (hatezer) forint másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A vádlott nyilvános ülésen benyújtott beadványában részletesen indokolta a fellebbezését, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte mert álláspontja szerint az általa indítványozott tanúkat nem teljes körűen hallgatta ki a bíróság. Továbbá kérte a sértett vallomásának kirekesztését a bizonyítékok köréből, mivel csak másfél év után tett feljelentést, holott erre korábban is lett volna lehetősége.

Véleménye szerint a felesége sérelmére megállapított bűncselekményben a bűnösségét azért sem lehet kimondani, mert a felesége visszavonta a feljelentését és a terhére rótt valamennyi bűncselekménnyel kapcsolatosan azt hangoztatta, hogy azokat nem követte el.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 2.B.253/2009/3. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására tett indítványt akként, hogy a megyei bíróság 2. számú tanú és 1. számú sértett tanúk vallomását rekesztette ki a bizonyítékok sorából eljárási szabálysértés miatt, az 1 rb. folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségét és 1 rb. testi sértés bűntettét egységesen 1 rb. folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének minősítse, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

A fellebbezések kapcsán a megyei bíróság felülvizsgálta az elsőfokú bíróság eljárását és ítéletét. Megállapította, hogy a bizonyítási eljárást a vád keretei között teljes körűen és részletesen lefolytatta, annak eredményeként nagyrészt megalapozott tényállást állapított meg.

Eljárási szabályt sértett azonban a 2009. október 13. napján megtartott tárgyaláson 1 számú sértett tanú kihallgatása során. A vádlott feleségét a Be. 82. § /1/ bekezdés a./ pontjában foglalt mentességi jogára figyelmeztette, és a tanú úgy nyilatkozott, hogy vallomást kíván tenni.

Elmulasztotta azonban az elsőfokú bíróság arra figyelmeztetni, hogy ebben az esetben sem köteles olyan kérdésre válaszolni, amellyel önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

Ezáltal az elsőfokú bíróság a Be. 82. § b./ pontjában foglaltakat szegte meg, emiatt 1. számú sértett tanú vallomásának azon része amelyre a mentesség vonatkozik bizonyítékként nem vehető figyelembe. (Be. 84. §)

Az elsőfokú bíróság fenti eljárási szabálysértése azonban az ítélet meghozatalára lényeges kihatással azért nem volt, mert ezen tanúvallomásnak a bizonyítékok köréből való kirekesztése ellenére a megállapított tényállás nem megalapozatlan tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok elegendő adatot szolgáltattak a vádlott bűnösségére levont következtetésre úgy az 2. számú sértett, mint 1. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmények esetében.

Emiatt az ítélet hatályon kívül helyezése nem indokolt.

A megyei bíróság nem értett egyet a főügyészi átirat azon indítványával, mely szerint a bizonyítékok köréből 2. számú tanú tanú vallomását ki kellene zárni.

Kétségtelen, hogy a 2009. október 13. napján megtartott tárgyaláson a tanú ismételt kihallgatása során elmaradt a Be. 85. § /3/ bekezdésében foglaltak ellenére a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatásának következményeire történt figyelmeztetés jegyzőkönyvbe rögzítése. A tanú azonban a bírósági eljárás során 2009. június 4. napján (15. jegyzőkönyv) is kihallgatásra került, és ekkor teljes körűen tartalmazza a jegyzőkönyv az eljárási törvényben előírtak szerint a figyelmeztetést és az arra adott válaszát a kihallgatása előtt. Erre tekintettel a tanú vallomása bizonyítékként teljes körűen figyelembe vehető.

A tényállást a megyei bíróság a Be. 352. § /1/ bekezdés a./ pontja alapján az iratok tartalma szerint a következőkkel egészíti ki:

A III. tényállást azzal, hogy a vádlott a sértettől a havi 24.000.- forint összegű szociális járulékát, majd 2008. novembertől járó havi 69.800.- forint rokkant nyugdíját követelte, ezen összegek utalásának időpontjában a sértettel együtt mentek a kifizetés helyére, a nyugdíjának felvételekor a sértett a bankkártyájával felvette a havi összeget, azt egyből a vádlottnak kellett átadnia. (2. számú sértett nyomozás során tett vallomása.)