A Fővárosi Ítélőtábla Bf.68/2013/30. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette (JELENTŐS mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette) tárgyában. Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.68/2013/30. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2014. év március hó 13. és április hó 10. napján megtartott tárgyalások alapján meghozta és 2014. április hó 10. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt az I.r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. december hó 6. napján kelt 29.B.1079/2011/72. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottak terhére rótt cselekményt - a II.r. vádlott vonatkozásában cselekményeket - kábítószer-kereskedelem bűntettének (Btk. 176.§ (1) bekezdés IV. fordulat, (3) bekezdés) minősíti.

A társtettesi elkövetői alakzatra utalást mellőzi.

A II.r. vádlott vonatkozásában a halmazati büntetés kiszabásra utalást mellőzi.

Az I.r. vádlott és a III.r. vádlott legkorábban a büntetés 2/3-ad részének, a II.r. vádlott legkorábban a büntetés 3/4 részének kitöltését követő naptól bocsátható feltételes szabadságra.

A Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala Bűnjel Csoportja által Bj. 878/2012. szám alatt kezelt bűnjelek közül az 1. tétele alatti 1 darab piros színű, Budapest Önkormányzat Parkolási Kft feliratú zacskó, a 2. tétel alatti 1 darab piros színű, pótdíjfizetési felszólítás nylonzacskó, 1 darab feladóvevény, 1 darab fizetési felszólítás, 1 darab parkolójegy, a 3. tétel alatti 1 darab feladóvevény, 1 db. fizetési felszólítás lefoglalását megszünteti és megsemmisítését rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r., a II.r. és a III.r. vádlott tekintetében helybenhagyja.

Az I.r. és a II.r. vádlottak által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől 2013. november hó 14. napjáig házi őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja oly módon, hogy 5 napi házi őrizetben töltött idő egy napi szabadságvesztésnek felel meg.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2012. december hó 6. napján kelt 29.B.1079/2011/72. számú ítéletével az I.r., a II.r. és a III.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében (Btk.282/A.§ (1) bekezdés IV. fordulat (3) bekezdés), ezen túlmenően a II.r. vádlottat kábítószerrel visszaélés vétségében (Btk. 282.§ (1) bekezdés IV. fordulat, (5) bekezdés a.) pont). az I.r. vádlott 5 év fegyházbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra, a II.r. vádlottat halmazati büntetésül, mint visszaesőt 7 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra, a III.r. vádlottat 6 év fegyházbüntetésre és Magyarország területéről 8 évi kiutasításra ítélte. Rendelkezett a vádlottak által előzetes fogvatartásban, valamint házi őrizetben eltöltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról oly módon, hogy 5 napi házi őrizet egy-egy napi szabadságvesztésnek felel meg. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál letéti számon kezelt 4.200.000.- forint tekintetében, valamint a III.r. vádlott vonatkozásában 300.000.- forint erejéig vagyonelkobzást rendel el, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is határozott.

Az ítélet ellen az I.r. vádlott és védője téves minősítés miatt és enyhítésért, a II.r. vádlott és védője részben felmentésért, részben téves minősítés miatt és enyhítésért, míg a III.r. vádlott védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet mindhárom vádlott vonatkozásában tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.909/2011/9. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Az ügy elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat beszerezte, a tárgyalás anyagává tette, azokat irathűen rögzítette. Kellő indokát adta, hogy a vádlottak eltérő vallomásával, illetve a tanúnyilatkozatokkal szemben milyen tényállást állapított meg, miért marasztalta el a vádlottakat. Indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, minden részletre kiterjedően kitért a tényállás szempontjából lényeges bizonyítékokra, azokat egyenként és összességében értékelte, mérlegelte. A bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§-ában írt hiányosságoktól. A tényállást megállapító, mérlegelő tevékenységét támadó védelmi fellebbezések a felülmérlegelés tilalma folytán a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetnek. A törvényszék az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, azokat törvényesen is minősítette. A büntetések nemének és mértékének meghatározásakor figyelemmel volt a vádlottak által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, a bűnösség fokára, illetve a bűnösségi körülményekre, a büntetések enyhítésére nem látott lehetőséget. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen részt kíván venni. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva mindhárom vádlott tekintetében hagyja helyben.

Az I.r. vádlott védője írásbeli fellebbezés indokolásában hangsúlyozta, hogy a vádlott az eljárás kezdetétől együttműködött a nyomozóhatósággal és bűnösségre is kiterjedő, vádlott-társait is terhelő részletes beismerő vallomást tett, mely szerint közvetítő szerepet vállalt II.r. és III.r. vádlottak közötti ügyletben. 2010. július hó 1. napján viszont tagadta azt, hogy ezen időpontot megelőzően kábítószert közvetített vagy vett volna át bárkitől is. Azt ugyan elismerte, hogy III.r. vádlottal több alkalommal is találkozott, ezen találkozások alkalmával azonban egyéb üzleteket bonyolítottak, amelyek nem kábítószerrel kapcsolatosak. Az elsőfokú bíróság ítéletében az I.r. vádlott vallomásából az önmagát és vádlott-társait terhelő momentumokat elfogadta, míg vallomásának védekező részét elvetette, amikor is az elfogást megelőző időszakban lebonyolított kábítószer átvételekben is kimondta a bűnösségét. A védői álláspont szerint ezen cselekmények vonatkozásában a bűnösség kimondása az ártatlanság vélelmének áttöréséhez elégtelen, egyéb adattal alá nem támasztott bizonyítékok alapján történt meg, mert a III.r. vádlott később visszavonta a konkrétumokat nyomokban sem tartalmazó vallomását ezen cselekmények vonatkozásában. A védő az elsőfokú bíróság ítéletét több ponton iratellenesnek, megalapozatlannak tartotta, ezen túl véleménye szerint az elsőfokú bíróság részben indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Az ítélet megalapozatlanul állapítja meg azt, hogy a I.r. vádlott anyagi haszon reményben közvetítette a II.r. megrendeléseit a III.r. vádlott felé. A védői álláspont szerint az eljárás során semmiféle adat vagy körülmény nem merült fel, amely azt támasztotta volna alá, hogy az I.r. vádlott bárkivel, bármiféle javadalmazásban megállapodott volna az eljárásban való részvételéért, önmagában pedig az, hogy ezen egy alkalommal közvetítőként részt vett az üzletben, nem vonhatja magával azt a megállapítást, hogy minden kétséget kizáróan valamiféle anyagi haszon reményében tette volna ezt. Az I.r. vádlott sem a vételárból, sem a később értékesítésre kerülő kábítószerből semmilyen formában nem részesült volna még az ítélet szerint sem, így az elsőfokú bíróság ezen tényállítása megalapozatlan és téves logikai következtetés levonásán alapul. A III.r. vádlott első vallomásában ellentmondásosan nyilatkozott arról, hogy hányszor találkoztak, hol és mit adott át az I.r. vádlottnak, ez a vallomás önmagában nem alkalmas arra, hogy az ebben foglalt állításokat az eljáró bíróság ítéleti bizonyosság szintjére emelje. Ezen III.r. nyilatkozat szerint 8-9 alkalommal találkozott az I.r. vádlottal, a találkozók közül a vallomás szerint kb. 3-4 alkalommal adott át kábítószert az I.r. vádlottnak, minden alkalommal 2-3, az elfogáskorihoz hasonló szürke csomagot. Vallomásának következő oldalán már 3-4 csomagról beszél, melyet a piros pólós férfinak adott át. Nem derül ki az előadásból az átadások időpontja, helye, hogy miképp bizonyosodott meg az átadott kábítószer súlyáról, honnan volt tudomása arról, hogy az kábítószert tartalmaz. a III.r. vádlott a kábítószer átadásos találkozások számát a körülbelül szó használatával jelölte meg 3-4 alkalomban, ami nem azonosítható a bíróság által tényként írt legalább 3 alkalommal kifejezéssel. Az átadott kábítószerek mennyiségét az elfogáskor használatos csomagokhoz hasonlóként jelölte meg, amely nem azonos az "olyan, mint" kifejezéssel. Ezen vallomás alapján a történeti tényállásban megállapítottakra nem vonható logikai következtetés. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor ezt a bizonytalan vallomást ítéleti bizonyosság szintjére emelve állapította meg a találkozások számát háromban és az alkalmanként átadott kábítószer mennyiségét 2 kg-ban. Okfejtése szerint Nem derült ki a bizonyítási eljárás során az sem, hogy a III.r. vádlott a fennmaradó találkozásként megmaradó jelentős számú esetben miért találkozott az I.r. vádlottal.