BH 1985.2.59 A törvényes örökösnek a hagyatéki eljárás során tett az a nyilatkozata, amely szerint a más javára alkotott végrendeletet érvényesnek fogadja el és kötelesrész iránti igényt sem érvényesít, tartalmában a végrendelet megtámadásának jogáról és a kötelesrészről való lemondásnak minősül. E nyilatkozat visszavonásával kapcsolatban a Ptk. 211 - 215. §-ai, a megtámadásra pedig az általános ügyleti megtámadásra vonatkozó rendelkezések az irányadók [Ptk. 210. §, PK 350. sz.].

Az örökhagyó 1977. szeptember 6-án alkotott írásbeli magánvégrendeletében úgy rendelkezett, hogy halálakor meglevő összes vagyonát örökölje unokája: ifj. G. L. A végrendelet a következő rendelkezést tartalmazza: "Rendelem továbbá, hogy nevezett örökös engem és feleségemet életem végéig gondozzon, ápoljon és gyógykezeltessen, valamint halálunk után tisztességesen eltemettessen".

Az örökhagyó 1977. október 15-én meghalt. A hagyatéki eljárásban az örökhagyó fia a végrendeletet érvényesnek ismerte el, kérte annak alapján a hagyaték átadását. Egyben úgy nyilatkozott, hogy kötelesrész iránt sem kíván fellépni a végrendeleti örökösökkel szemben. A közjegyző a hagyatékot végrendeleti öröklés jogcímén az örökhagyó unokájának adta át a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.

Utóbb az 1982. április 20-án benyújtott keresetlevéllel az örökhagyó házastársa pert indított a végrendeleti örökös ellen. Keresetlevelében elsődlegesen annak megállapítsát kérte, hogy az örökhagyó végrendelete a Ptk. 649. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján érvénytelen, mert az alperes a végrendeleti juttatás feltételeként kikötött gondozási, ápolási és gyógykezeltetési kötelezettségének nem tesz eleget, róla nem gondoskodik. Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy az örökhagyó hagyatékaként átadott házas ingatlan 1/2 része házastársi vagyonközösség jogcímén őt illeti, így erről az örökhagyó valójában nem is volt jogosult rendelkezni. Hivatkozott arra, hogy ezt az igényét a hagyatéki eljárásban azért nem érvényesítette, mert bízott abban, hogy az alperes a végrendeletben kikötött feltételeket teljesíti és róla gondoskodni fog. A perben utóbb az örökhagyó fia II. r. felperesként maga is fellépett, és - az I. r. felperes által megjelölt indokból - kérte a végrendelet érvénytelenségének megállapítását.

A per során az I. r. felperes - az örökhagyó házastársa - meghalt. Jogutódai a peres felek. A perben a II. r. felperes az I. r. felperes jogutódaként fellépett, és kérte az eljárás folytatását.

Az első fokú bíróság előtti eljárásban a felperes a jogelődjének a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmét fenntartotta, további érvénytelenségi okokra is hivatkozott azonban. Így a végrendelet érvénytelenségének megállapítását abból az okból is kérte, hogy az örökhagyó a végrendeletet nem a keltezés napján és nem a két végrendeleti tanú együttes jelenlétében írta alá, illetőleg a végrendelet elkészítésében az alperes közreműködőnek tekintendő, továbbá az örökhagyó a végrendelkezéskor nem volt végrendelkezési képessége birtokában sem. Fenntartotta jogelődjének azt a kereseti kérelmét is, amely annak megállapítására irányult, hogy az örökhagyó hagyatékaként átadott házas ingatlan 1/2 része házastársi vagyonközösség jogcímén a túlélő házastárs tulajdona volt. Mindezekre tekintettel kérte annak megállapítását, hogy a házas ingatlan tulajdona kizárólag őt illeti, kérte továbbá az alperest 50 000 forint megfizetésére és ingóságok kiadására kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a hagyatéki eljárásban az örökhagyó végrendeletét érvényesnek ismerte el, és kötelesrész iránti igényéről is lemondott. Ezt a jognyilatkozatát a felperes egyoldalúan nem vonhatja vissza, így az örökhagyó végrendeletének megtámadására utóbb nem jogosult. Érvelt azzal is, hogy a végrendelet készítésének körülményeiről a felperes tudott, a hagyatéki eljárásban ennek ismeretében tette meg jognyilatkozatát, így nem hivatkozhat arra sem, hogy a jognyilatkozat megtételekor tévedésben volt.

Az első fokú bíróság a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem tárgyában közbenső ítéletet hozott. Megállapította, hogy az örökhagyó 1977. szeptember 6-án alkotott írásbeli magánvégrendelete a peres felek viszonyában a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése alapján érvénytelen.

A bíróság álláspontja szerint "azzal, hogy a felperes a hagyatéki eljárásban úgy nyilatkozott, hogy az örökhagyó végrendeletének érvényességét nem vitatja, nem mondott le arról a jogáról, hogy utóbb a végrendeletet megtámadhassa".

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelmet elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az első fokú bíróság tévesen értelmezte a felperesnek a hagyatéki eljárásban tett nyilatkozatát, illetőleg a PK 350. számú állásfoglalásban kifejtetteket. A felperes a hagyatéki eljárásban a végrendelet megtámadásáról kifejezetten lemondott, és ezt a jognyilatkozatát csak az alperes beleegyezésével vonhatná vissza, az alperes azonban a jognyilatkozat visszavonásához nem járult hozzá. Bár a hagyatéki eljárásban tett jognyilatkozat megtámadható az általános ügyleti megtámadási alapokon, "a felperes azonban a Ptk. 210. §-ára alapított kereseti kérelmet nem terjesztett elő, és a perben nem is merült fel adat a megtámadásra okot adó körülmény fennforgásához".