A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21608/2010/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 375. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20727/2007/47., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20176/2010/4., *Kúria Pfv.21608/2010/11.*

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.21.608/2010/11.szám

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Gulyás Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljáró I. r. és a dr. Jeles Judit ügyvéd által képviselt II. r. alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Bíróságnál 8.P.20.727/2007. szám alatt megindított, és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.176/2010/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem és a II. r. alperes részéről előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 225.000 (Kettőszáz-huszonötezer) forint illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s:

A felperes és az I. r. alperes a II. r. alperes mint közjegyző közreműködésével kölcsönszerződést és opciós szerződést kötöttek. Ennek alapján a felperes az I. r. alperesnek a szerződéskötés napján 2.300.000 forint kölcsönt nyújtott. A kölcsön visszafizetésének határideje 2005. június 13-a volt azzal, hogy a fizetési késedelem kezdetétől a mindenkori jegybanki alapkamattal megegyező kamatot igényelt a felperes.

A kölcsönszerződés biztosítéka volt az I. r. alperes tulajdonában álló B. belterületi beépítetlen ingatlan 4/10 részére alapított vételi jog. A vételi jog gyakorlására 2005. június 14. és 2005. december 31-e között kerülhetett volna sor. Az ingatlanhányad vételárát 2.500.000 forintban határozták meg. Az I. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy javára a vételi jogot az ingatlannyilvántartásba bejegyezzék. A II. r. alperes arról tájékoztatta a felperest és az I. r. alperest, hogy hivatalból megküldi az okiratot a földhivatalhoz annak érdekében, hogy a vételi jogot az ingatlannyilvántartásba bejegyezzék. A közjegyző II. r. alperes ezt elmulasztotta, így kerülhetett arra a sor, hogy a 2005. május 13-án megkötött kölcsönszerződés és vételi jogot alapító szerződés aláírását követően, 2005. május 24-én az I. r. alperes a tulajdoni hányadát elidegenítette egy perben nem álló személynek, és a személy tulajdonjogának ingatlannyilvántartási bejegyzése megtörtént. Ezt követően a tulajdonos az ingatlanrészt továbbértékesítette.

A felperes a kölcsönadott összeget az I. r. alperestől nem kapta vissza, ezért vételi jogával élni kívánt. Ekkor azonban kiderült, hogy az I. r. alperes az ingatlant már értékesítette és az is, hogy a vételi jog bejegyzése a II. r. alperes mulasztása folytán elmaradt.

A felperes keresetében az alperesek egyetemleges marasztalását kérte a Ptk. 339. §-a illetve a II. r. alperessel szemben a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 10. § (1) bekezdése és 349. §-a alapján. A felperes a kártérítési igényét arra alapította, hogy a vételi joga jogszerű gyakorlásával az ingatlanrész a tulajdonosa lehetett volna, így az ingatlanhányad forgalmi értéke a kár összege.

Az alperesek az elsőfokú eljárásban sem szóbeli, sem írásbeli védekezést nem terjesztettek elő. A felperes indítványára a bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt szerzett be, amely az ingatlan forgalmi értékét 2005. december 31-i időpontra vonatkozóan 6.050.000 forintban határozta meg.