A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20176/2010/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 10. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Fővárosi Ítélőtábla

9. Pf. 20.176/2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, dr. Gulyás Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek I.r. és dr. Buzinkay Zoltánné ügyvéd által képviselt dr. Deák Józsa ( 1075 Budapest, Károly krt. 3/a. I. 2. ) II.r. alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. október 14. napján kelt 8. P. 20.727/2007/47. számú ítélete ellen a II.r. alperes 2009. december 15. napján 48. sorszám alatt előterjesztett és 2010. január 5. napján 50. sorszámon megindokolt fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és a II. rendű alperesnek az I. rendű alperessel egyetemleges fizetési kötelezettségét 2.300.000 ( kétmillió-háromszázezer ) forintra és annak 2005. október 15. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára leszállítja, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 ( tizenöt ) napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 242.000 ( kettőszáznegyvenkétezer ) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az állam javára, az adóhatóság felhívására az ott írt időben és módon fizessen meg 63.000 ( hatvanháromezer ) forint fellebbezési illetéket.

Egyebekben a felperes és a II. rendű alperes a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperes 2007. február 13. napján előterjesztett keresetében 5.199.325 Ft, ebből 5.100.000 Ft után 2005. június 14. napjától, 99.325 Ft után 2006. szeptember 1. napjától számított a Ptk. 301. §-a szerinti kamata megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket kártérítés címén. 2005. május 13. napján a II.r. alperes közjegyzői okiratba foglalt egy opciós szerződést a felperes és az I.r. alperes között. Az okirat szerint a felperes 2.300.000 Ft kölcsönt nyújtott az I.r. alperesnek, az I.r. alperes pedig vételi jogot alapított a felperes javára a Budapest, ........hrsz-ú ingatlanra. Az I.r. alperes a kölcsönt nem fizette vissza az általa vállalt határidőben, melyre tekintettel a felperes megkereste a II.r. alperest, hogy a vételi jog gyakorlásához szükséges okiratot készítse el. A II.r. alperes elektronikus úton lekérte az ingatlan tulajdoni lapját, és ebből az volt megállapítható, hogy az I.r. alperes az ingatlant értékesítette. Így elesett attól a lehetőségtől, hogy a vételi jogot gyakorolja, amikor az I.r. alperes a kölcsönt nem fizette vissza. A szerződésben a II.r. alperes arról tájékoztatta a feleket, hogy azt hivatalból megküldi az illetékes földhivatalnak a vételi jog bejegyzése érdekében, azonban ezt nem tette meg. A felperes az I.r. alperessel szemben büntetőeljárást és eredménytelen végrehajtási eljárást is kezdeményezett. A vételi joga gyakorlásának meghiúsulását az idézte elő, hogy a II.r. alperes a közjegyzői okiratot nem küldte meg a földhivatalnak, vételi jog gyakorlása esetén az ingatlan reálisan 5.000.000 Ft értékű tulajdonjogát megszerezhette volna. Emellett a II.r. alperesnek közjegyzői munkadíjként kifizetett 100.000 Ft-ot, a végrehajtási eljárásban a Budaörsi Bíróságnak 23.000 Ft-ot, az eljáró végrehajtónak 76.325 Ft-ot. Bár a perben beszerzett szakértői véleményt először nem kívánta elfogadni, utóbb annak alapján a keresetét pontosította, és az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 6.670.000 Ft, ennek 2005. június 1. napjától számított kamatai és a perköltség megfizetésére. A kamatfizetés kezdő időpontját arra tekintettel határozta meg, hogy az I.r. alperes 2005. május 24. napján adta el az ingatlant, amivel előállt az a helyzet, hogy a felperes a vételi jogát már nem gyakorolhatta.

Az alperesek az elsőfokú eljárás során nyilatkozatot nem tettek, ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

A Fővárosi Bíróság 2009. október 14. napján meghozott 8. P. 20.727/2007/47. számú ítéletével kötelezte az I. és II.r. alperest egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 6.050.000 Ft-ot kártérítés címén, ezen összeg után 2005. június 1. napjától a kifizetésig terjedő időre járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, 500.000 Ft perköltséget, az államnak külön felhívásra fejenként 150.000 - 150.000 Ft le nem rótt illetéket.

Az elsőfokú bíróság az I.r. alperessel szemben előterjesztett, és a Ptk. 339. §-ára alapított kártérítési igényről azt állapította meg, hogy a peres felek között létrejött kölcsönszerződés egyben vételi jogot is alapító megállapodás volt, amely kikötés alapján a Ptk. 375. § (1) - (3) bekezdéseinek megfelelően a felperes 2005. december 31. napjáig élhetett volna a vételi jogával. Az I.r. alperes szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperesnek vételi jogot enged arra az esetre, ha a kölcsönösszeget a szerződésben megjelölt határidőben nem fizeti vissza járulékaival együtt. A visszafizetési határidő lejártát követő napon nyílt meg a vételi jog gyakorlására biztosított határidő. Az I.r. alperes azonban már 2005. május 24-én elidegenítette az ingatlant harmadik személynek, miáltal megszűnt a vételi jog gyakorlásának lehetősége, hiszen az új tulajdonost az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az I.r. alperes tehát a szerződést megszegte, ezért a Ptk. 318. § (1) bekezdése szerint kártérítési felelősség terheli, mellyel összefüggésben a Ptk. 339. § (1) bekezdése illetve 355. § (1) bekezdése az irányadó. Az elsőfokú bíróság a kártérítési felelősséget megállapította az I.r. alperes szerződésszegése folytán, amit felróható magatartásnak minősített, hiszen pár nappal azt követően, hogy a szerződést a II.r. alperes előtt aláírták, tulajdonát elidegenítette, és az is megállapítható, hogy ezzel okozati összefüggésben a felperest kár érte, hiszen vételi jogával az opciós szerződésben írt határidőn belül élni kíván. Az okozott kár nem más, mint az ingatlannak az opciós szerződés ideje alatti illetve lejáratkori forgalmi értéke. A felperes kára az, hogy elesett egy ingatlanhányad tulajdonjogától, amelynek 2005. december 31-i forgalmi értéke 6.050.000 Ft volt.

A II.r. alperes a perben semmilyen védekezést nem terjesztett elő, de az ingatlan-nyilvántartás adataiból megállapítható, hogy abban a felperes javára vételi jog bejegyzésként nem szerepel. Az is megállapítható, hogy a II.r. alperes a vételi jogot alapító szerződést elmulasztotta megküldeni az ingatlan-nyilvántartáshoz annak érdekében, hogy bejegyzésre kerüljön. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 10. § (1) bekezdése szerint a II.r. alperest mint okiratszerkesztőt, a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősség terheli. A II.r. alperes, ahogy ez egyébként tájékoztatása szerint el is hangzott a szerződést kötő felek előtt, köteles volt arra, hogy a közreműködésével megkötött szerződés okiratát megküldje a földhivatalnak, mert az olyan jogra vonatkozott, amelynek ingatlan-nyilvántartási bejegyzése kötelező. Minthogy ez nem vitásan elmaradt, a II.r. alperes jogellenes és felróható magatartást valósított meg, mellyel okozati összefüggésben a felperest kár érte. Az elsőfokú bíróság szerint alaposan feltételezhető, hogy az esetben, ha a vételi jog a tulajdoni lapon akár széljegyként, akár bejegyzett jogként szerepel, az ingatlan elidegenítése nem történt volna meg.