3007/2016. (I. 25.) AB határozat

bírói ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 32.P.104.779/2013/7. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért az ítéleteket megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság a 30/2010. (VI. 4.) Főv. Kgy. rendelet 8. §-ának (5) bekezdése és 48. §-ának (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó ügyvédi iroda - törvényes képviselője útján - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a 30/2010. (VI. 4.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 8. §-ának (4) bekezdése és a 48. §-ának (3) bekezdése, valamint a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása, a hivatkozott jogszabályi rendelkezések tárgyi ügyben történő alkalmazásának kizárása és az ítélet megsemmisítése tárgyában. Az indítványozó álláspontja szerint a Rendelet támadott rendelkezései és a Törvényszék hivatkozott számú ítélete sérti az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indítványozó állította, hogy a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdése ellentétes a jogforrási hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedő, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15/C. § (1) bekezdésével is.

[2] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy mind az elsőfokú bíróság, mind a másodfokú bíróság, mind az indítványozó a parkolójegy kihelyezése kapcsán tévesen hivatkozik a Rendelet 8. §-ának (4) bekezdésére. A bírósági és az indítványozói szöveg-hivatkozások alapján ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a parkolási esemény időpontjában hatályos normaszöveg szerint a Rendelet 8. §-ának (5) bekezdéséről van szó, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálatát e jogszabályhely figyelembevételével folytatta le.

[3] 2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (továbbiakban: PKKB) 32.P.104.779/2013/7. számú ítéletével kötelezte az indítványozót (a per alperesét), hogy fizessen meg a Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzatnak (a per felperesének) 400 Ft várakozási díjat, 16 000 Ft pótdíjat, valamint 15 590 Ft perköltséget, figyelemmel arra, hogy az indítványozó 2012. október 11-én gépkocsijával a Budapest, II. kerület Fekete Sas utca 3. szám előtt, a felperes által üzemeltett várakozóhelyen - a Rendelet 8. § (5) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen - lefordított parkolójeggyel várakozott és parkolójegyét a Rendeletnek a parkolási esemény időpontjában hatályos 48. § (3) bekezdésében előírt 5 naptári napos határidőn belül személyesen nem mutatta be a parkolás üzemeltető ügyfélszolgálati irodájában. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy - mivel a Rendelet 8. § (5) bekezdésének előírása alapján a parkolójegyet jól láthatóan, az érvényesség ellenőrzését biztosító módon kell elhelyezni -alaptalan az az indítványozói hivatkozás, mely szerint a gépkocsi ajtajának csapódásakor keletkezett szél hatására fordult meg a parkolójegy. Az indítványozónak ugyanis, mielőtt a gépkocsit elhagyná kötelessége meggyőződni a parkolójegy szabályszerű elhelyezéséről. Az elsőfokú bíróság szerint nem fogadható el továbbá az indítványozó arra történő hivatkozása, hogy a Rendelet 48. § (3) bekezdésében előírt 5 naptári napos határidőn belül a felperesnek postai úton megküldte a parkolójegy-másolatot, ugyanis azt a hivatkozott jogszabályi előírás alapján személyesen kellett volna megtennie. Az elsőfokú bíróság osztotta a felperes azon álláspontját, mely szerint a személyes megjelenésnek a jogszabály alapján jelentősége van, ugyanis a személyes megjelenés során lehet a felmutatott jegyet beazonosítani, valamint ellenőrizni annak a jogszabályi feltételnek a teljesülését, hogy a bemutatás lehetőségével naptári hónaponként csak egy alkalommal lehet élni.

[4] 3. Az indítványozó fellebbezésében hangsúlyozta, hogy az igénybevett szolgáltatásért a várakozási díjat megfizette és sem a Kkt.-nak, sem más törvényi szintű jogszabálynak nincs olyan rendelkezése, amely szerint a megfizetett díj ellenére a parkolójegy nem jól látható kihelyezését úgy kellene tekinteni, mintha várakozási díjat nem fizetett volna, és emiatt a Kkt. 15/C. § (1) bekezdése szerint szankciót kellene, vagy lehetne alkalmazni. Kiemelte, hogy a Rendelet 48. § (3) bekezdésében nincs szó szerint rögzítve a személyes megjelenési kötelezettség, valamint az, hogy a postai úton történő bemutatás elfogadhatatlan lenne a jegy beazonosíthatatlansága miatt. Véleménye szerint a kísérőlevéllel megküldött másolaton a jegy sorszáma jól olvasható, ráadásul a felperes soha nem is vonta kétségbe a jegy eredetiségét. Fellebbezése mellékleteként csatolta az indítványozó a felperessel folytatott levelezését, melyből megállapítható, hogy a felperes 2012. október 18-án kelt levelében a következőképpen fogalmazott: "Természetesen levélben is elfogadjuk, eredeti formában." Tette ezt a felperes úgy - állítja az indítványozó a fellebbezésében - hogy a perben hivatkozott 5 napos határidő 2012. október 16-án lejárt és a perben állított postai küldeményt nem fogadták el. Végül hivatkozott fellebbezésében az indítványozó arra, hogy a törvényes képviselője és egyetlen tagja Budapesttől 40 km-re lakik, így nem várható el, hogy mintegy 5000 Ft benzinköltségen - újabb parkolójegy megvásárlása mellett - csak azért utazzon Budapestre, hogy a parkolójegyet bemutassa a felperesnek.

[5] A Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú - tárgyaláson kívül hozott - ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kereset és ellenkérelem keretei között a tényállást teljes körűen feltárta, helyesen állapította meg, s abból az irányadó jogszabályi rendelkezések helytálló felhívása, értelmezése és alkalmazása mellett okszerű jogi következtetést vont le, a bizonyítékokat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése alapján értékelve. A másodfokú bíróság álláspontja szerint megalapozottan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a Rendelet 48. § (3) bekezdésének helyes értelmezése személyes, vagy meghatalmazott útján történő bemutatást jelent, amely az eredeti parkolójegyre vonatkozik. Az indítványozó által a fellebbezéshez csatolt levelezés iratanyaga a Pp. 387. § (1) bekezdésén keresztül érvényesülő 235. § (1) bekezdésnek korlátozó rendelkezése alapján új bizonyítékként érdemi vizsgálat tárgyát nem képezheti, azonban annak tartalmára tekintettel a másodfokú bíróság megjegyezte, hogy a felperes levélben is elfogadta volna az eredeti parkolójegyet, amelyet azonban a levelezés tanúsága szerint az indítványozó nem volt hajlandó megküldeni.

[6] 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában állította, hogy mind a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete, mind a Rendelet 8. § (5) bekezdése és 48. §-ának (3) bekezdése alaptörvény-ellenes, mert sérti az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát. A hivatkozott rendeleti szabályok az indítványozó szerint nem anyagi jogszabályok, hanem eljárási normák, viszont a konkrét esetben a bíróság anyagi jogi normaként alkalmazta azokat, ami a tulajdonjog séreleméhez vezetett. Az indítványozó ugyanis fizetett a szolgáltatásért, amit nem lehet azon az alapon meg nem történtnek tekinteni, hogy a nyugta írást tartalmazó oldala nem volt látható.

[7] Az indítványozó szerint a bíróság ítélete nem vette figyelembe az ellenszolgáltatás megfizetésének tényét és annak az indítványozó általi igazolását, ezért a bírói döntés nem áll összhangban az Alaptörvénnyel. E körben hivatkozott az indítványozó egy másik - állítása szerint azonos jogi helyzet szerinti -, a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 9.P.87.253/2014/5. szám alatt folyamatban volt, első fokon jogerőre emelkedett ügyére, amelyben a bíróság a Rendelet 48. § (3) bekezdését akként értelmezte, hogy az ott meghatározott feltételek nem a parkolási díj és pótdíj fizetése alóli mentességet állapítják meg, hanem csak annyit, hogy e feltételek teljesülése esetén a parkolásüzemeltető törli a nyilvántartásából a fizetési kötelezettséget. Abban az ügyben tehát a Pesti Központi Kerületi Bíróság a tárgybani ítélettel ellentétes döntést hozott és rámutatott arra, hogy a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdése a peres eljárásban nem alkalmazandó akként, hogy a pótdíj fizetési kötelezettség a teljesítés esetén is terhelné az indítványozót.

[8] Az indítványozó szerint sérti a tulajdonhoz fűződő jogát az is, hogy az ítélettel a felperes javára megítélt ismételt szolgáltatási díj, pótdíj, perköltség, továbbá az indítványozónak az eljárással kapcsolatban felmerült költsége összességében megközelíti a parkolási díj százszorosát. Végül hivatkozott az indítványozó arra, hogy a Kkt.-nak - de egyetlen más törvényi szintű jogszabálynak - sincs olyan rendelkezése, amely a rosszul elhelyezett parkolójegy miatt az egy órai várakozási díj és pótdíj fizetését lehetővé tenné.

[9] 5. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására panaszát kiegészítette. A panasz-kiegészítés szerint a Rendelet 48. § (3) bekezdése egyrészt sérti az indítványozónak a tulajdonhoz való jogát azáltal, hogy a parkolási díj megfizetését "semmisnek" tekinti, ha a parkolójegy nem a Rendelet 8. § (3) bekezdésének [nyilvánvaló elírás, helyesen: (5) bekezdés] megfelelően van elhelyezve, másrészt sérti a Rendelet 48. § (3) bekezdése az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz fűződő jogát az által, hogy nem adja meg a bizonyítási lehetőséget, a parkolójegy másolatának postai úton történő megküldésével. Ez a szabályozás - állítja az indítványozó - azért tisztességtelen, mert az eredeti nyugta mint a fizetés teljesítésének pénzügyi bizonylata mindig a kifizetést teljesítő felet illeti, továbbá a parkolójegyen lévő egyedi azonosítószám nyilvánvalóan visszaellenőrizhető. Sérelmezte továbbá az indítványozó azt is, hogy az eljáró bíróság is figyelmen kívül hagyta "ezen elveket" és így hozta meg a jogvitában a határozatát. Állította indítvány-kiegészítésében a panaszos továbbá azt is, hogy a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdése a jogszabályi hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedő Kkt. 15/C. § (1) bekezdésébe ütközik, amely törvényi rendelkezés a díjfizetés nélküli várakozás, vagy a kifizetett várakozási idő meghatározott időtartammal történő túllépése esetére rendelkezik egyórai várakozási díj és pótdíjfizetési kötelezettségről. Ugyanakkor a Rendelet - külön törvényi felhatalmazás nélkül - kiterjeszti a várakozási díj és pótdíj megfizetését arra is, aki nem a Rendelet 8. § (3) bekezdése szerint helyezi el a parkolási bizonylatát a szélvédő mögött. Végül az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján ismét kérte a jogerős ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, figyelmemmel arra, hogy a bírói döntés sérti az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés szerinti tulajdonhoz, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát.

II.

[10] 1. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései:

"XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."

[11] 2. A Rendelet alkotmányjogi panasszal támadott, a parkolási esemény időpontjában hatályos rendelkezései:

"8. § (5) A parkolójegyet a gépjármű első szélvédő üvege mögött, kívülről jól látható helyen és érvényességének ellenőrzését biztosítva, teljes egészében láthatóan, olvasható módon kell elhelyezni."

"48. § (3) Amennyiben a gépjármű üzemben tartója az ellenőrzés időpontjában érvényes parkolójeggyel rendelkezett, de azt nem jelen rendelet előírásai szerint helyezte el, vagy a parkolójegy (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés) érvényességének kezdő időpontja és az ellenőrzés időpontja között nem telt el 5 percnél hosszabb idő, az ellenőrzés napjától számított 5 naptári napon belül a parkolásüzemeltető ügyfélszolgálati irodájában a parkolójegy bemutatható (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés igazolható). Amennyiben a bemutatott parkolójegy (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetési igazolás) jelen bekezdésben foglaltaknak megfelel, a parkolásüzemeltető a várakozási díj és pótdíjtartozást törli a nyilvántartásból. A parkolójegy bemutatás lehetőségével (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés igazolásával) naptári hónaponként legfeljebb egy alkalommal élhet a gépjármű üzemben tartója, ha a bemutatás időpontjában az adott gépjárműre nincs 30 napnál régebbi jogosulatlan parkolási esemény miatt kiszabott és nem vitatott várakozási díj és pótdíjtartozás."

III.

[12] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján, tanácsban eljárva 2015. május hó 19-én döntött a panasz befogadásáról.

[13] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy bár az indítványozó a főtitkári felhívásra hiánypótlás keretében az Abtv. 26. § (1) bekezdése vonatkozásában kiegészítette panaszát, azonban a Rendelet 8. §-ának (5) bekezdése alaptörvény-ellenességét illetően a panasz-kiegészítés sem tartalmazott érvelést. Indokolta ezzel szemben a panaszos a Rendelet 48. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességét, továbbá állította és indokolta e jogszabályi rendelkezésnek a Kkt. 15/C. § (1) bekezdésébe ütközését.

[14] Az Abtv. 37. § (1) bekezdése szerint "az Alkotmánybíróság a 24-26. §-ban meghatározott hatáskörében az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját akkor vizsgálja, ha a vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása". Az idézett rendelkezés és az azzal kapcsolatos következetes alkotmánybírósági gyakorlat tehát - az alkotmányjogi panasz más jogszabály sérelmét is állító hivatkozása okán -, jelen eljárásban kizárja Magyarország Alkotmánybíróságának hatáskörét a Rendelet 48. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálata tárgyában.

[15] Fentiekre figyelemmel az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti indítványt az Alkotmánybíróság a Rendelet 8. §-ának (5) bekezdése vonatkozásában az Abtv. 64. § d) pontja alapján, míg a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdése vonatkozásában az Abtv. 64. § a) pontja alapján visszautasította.

[16] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Magyar Közlönyben 2015. szeptember 16-án közzétett Köf.5014/2015/4. számú határozatával a Rendelet - az alkotmányjogi panasszal érintett parkolási esemény időpontjában hatályban volt szövegéhez képest időközben módosított - 48. §-a (3) bekezdésének egyes szövegrészeit törvénysértés okán megsemmisítette.

IV.

[17] Az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint megalapozott.

[18] 1. Az Alkotmánybíróság számos korábbi eljárásában vizsgálta a közterületi parkolás alkotmányossági kérdéseit, így egyebek mellett a törvényi felhatalmazó rendelkezéseket és az önkormányzatok szabályozását, a parkolással kapcsolatos jogviszonyokat, azok közjogi, illetve magánjogi jellegét, a parkolási díjak és a pótdíjak meghatározásának kereteit, korlátait és mértékét is. Ezen eljárások azonban túlnyomó részt a parkolásra vonatkozó jogi szabályozásra irányuló normakontroll indítványokon alapultak. Jelen ügyben nem erről van szó, az előterjesztett indítvány-kiegészítés ugyanis az Abtv. 37. § (1) bekezdése alapján kizárta a Rendelet alkotmányossági vizsgálatát. Jelen ügyben az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak az ítéleteket kellett vizsgálnia, így először is azt, hogy a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete sértette-e az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.

[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

[20] Az Alaptörvény negyedik módosítása 2013. április 1. napjával hatályon kívül helyezte az Alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatokat. Ezért az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy felhasználhatja-e a fenti időpontot megelőzően hozott határozatainak a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő megállapításait.

[21] Az Alkotmánybíróság a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatában megállapította, hogy a hatályon kívül helyezett alkotmánybírósági határozatokban kidolgozott érvek, jogelvek és alkotmányossági összefüggések felhasználhatóak az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések elbírálásakor is: "ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntés indokolásába történő illesztése." (13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32])

[22] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt szabály értelmezésekor - az Alkotmánnyal fennálló tartalmi és kontextuális egyezés okán - irányadónak tekinti a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joggal kapcsolatban kimunkált korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot.

[23] Az Abh.-ban foglaltak szerint: "[...] az Alkotmánybíróság által vizsgált, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket" (Abh., Indokolás [34]).

[24] 2. Figyelemmel arra, hogy a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete a Pp. 394. § (1) bekezdése alapján a PKKB 32.P.104.779/2013/7 számú ítéletét - annak helyes indokait megállapítva - helyben hagyta, az Abh. idézett szövegrésze és az indítvány hivatkozása alapján az Alkotmánybíróság elsőként vizsgálat tárgyává tette az elsőfokú ítélet által felhívott - a parkolási esemény időpontjában hatályos, a döntés alapjául szolgáló - jogszabályi rendelkezéseket. Az elsőfokú ítélet - a Pp.-nek az eljárással kapcsolatos rendelkezésein kívül - a Rendelet 6. számú mellékletére (A parkolásüzemeltetési rendszer feltételei), a Rendelet 8. § (4) bekezdésére [nyilvánvaló elírás, helyesen (5) bekezdés, A parkolójegy kihelyezésének módja], a Rendelet 48. § (3) bekezdésére (Az érvényes parkolójegy parkolásüzemeltetőnél történő bemutatásának feltételei), a Kkt. 15/C. § (1) bekezdésére (Díjfizetés nélküli várakozás, valamint a kifizetett várakozási idő túllépése esetére megállapított díj-, és pótdíjfizetési kötelezettség), a Kkt. 15/C. § (2) bekezdésére (A pótdíj összege és kiszabásának módja), a Kkt. 15/D. § (3) bekezdésére (A várakozási díj-, és pótdíjfizetés nem teljesítése esetén bírósági út igénybevételének lehetősége), valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 328. §-ára (Az engedményezés) alapította ítéletét.

[25] A Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú jogerős ítélete az elsőfokú ítélet által felhívott jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta, ahhoz annyit fűzött hozzá, hogy a perbeli jogvita elbírálása során a PKKB által hivatkozott, a Kkt.-ben található rendelkezések "lex generalis"-nak, míg a Rendelet hivatkozott szabályai "lex specialis"-nak minősülnek.

[26] A hivatkozott jogszabályok, valamint a Kkt. 9/D. § (3) bekezdése alapján - amely a szóban forgó jogviszonyt polgári jogi jogviszonyként definiálja -, az eljáró bíróságoknak a kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem keretei között abban kellett (volna) dönteni, hogy az indítványozó megfizette-e a Rendelet szerint a várakozás díját, avagy sem, továbbá okot adott-e a perre, avagy sem. E polgári perben pedig a bizonyítás eredményének mérlegelésére a Pp. szabályai az irányadók, és nem a Rendeletnek a parkolás üzemeltető eljárását szabályozó rendelkezése.

[27] Az elsőfokú és az azt helybenhagyó másodfokú ítélet - a díjfizetésre vonatkozó bizonyíték mérlegelése nélkül -, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a parkolójegy fordított, a Rendelet 8. § §-ának (4) bekezdését [helyesen: (5) bekezdés] sértő kihelyezése és a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdésében előírt, az eredeti bizonylattal történő a parkolásüzemeltető előtti személyes megjelenés és az eredeti bizonylat bemutatásának elmulasztása megalapozza a parkolásüzemeltető követelését. Ezen túlmenően az elsőfokú - másodfok által helybenhagyott - ítéleti indokolás a Kkt. 15/C. §-át jelöli meg döntése egyik alapjaként a díjfizetési kötelezettség alá eső területen történő díjfizetés nélküli várakozásra vonatkozóan.

[28] A bíróságok által felhívott jogszabályi rendelkezések vizsgálata alapján egyértelműen megállapítható azonban, hogy azok nem tartalmaznak olyan előírást, mely szerint a polgári peres eljárásban (ismételt) várakozási díj és pótdíj fizetésére kellene, vagy mérlegelés alapján lehetne kötelezni önmagában a parkolójegy kihelyezésének szabálytalan módja miatt azt, aki az előírtak szerint a várakozás díját megfizette.

[29] Jelen esetben tehát az ítéletekben felhívott jogszabályokból - illetve ezáltal az ítéleti indokolásból - a jogértelmezés általános szabályainak megtartása mellett nem következnek az indítványozót marasztaló bírói döntések, így azok - az Abh. idézett megállapítására is tekintettel - sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett indokolási kötelezettséget, amely az ítéletek alaptörvény-ellenességét eredményezi.

[30] Az Alkotmánybíróság ezúton is hangsúlyozza: polgári ügyekben a tényállás megállapítása, a bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti mérlegelése, az alkalmazandó jog megválasztása, a jogszabályok értelmezése a bíróságok feladata.

[31] Az Alkotmánybíróság - figyelemmel arra, hogy a bírói döntés alaptörvény-ellenessége az elsőfokú ítélet vonatkozásában is megállapításra került - az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a PKKB 32.P.104.779/2013/7. számú ítéletének a megsemmisítéséről is rendelkezett.

[32] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint megállapította, hogy a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete és a PKKB 32.P.104.779/2013/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért az ítéleteket, - az indítványban állított, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére való hivatkozást állandó gyakorlata szerint már nem vizsgálva - az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alapján megsemmisítette.

Budapest, 2016. január 19.

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1922/2014.