BH+ 2016.1.7 I. A büntetőeljárási törvény felsorolja a bizonyítás eszközeit, melyek között nevesíti a szakvéleményt, ellenben nem tartalmazza a szaktanácsadói véleményt, amely nem bizonyítási eszköz, s ezért a poligráf szaktanácsadói vélemény megállapításai sem értékelhetők bizonyítékként [Be. 76. §].

II. Az iratellenesség a megalapozatlanság fogalomkörébe tartozik, és nem a Be. 373. §-ának III/b. pontja szerinti szabálysértés. Megvalósulása esetén sem felülvizsgálati ok, mert a megalapozatlanságra hivatkozás az ítéleti tényállás támadása, amelyre az eljárási törvény nem ad lehetőséget [Be. 351. § (1), (2) bek., 373. § III/b. pont, 416. § (1) bek. c) pont, 423. § (1) bek.].

A Járásbíróság a 2014. november 5. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki

- folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás bűntettében [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpontja, (3) bek. b) pont ba) alpontja].

Ezért őt 1 év 2 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Megállapította, hogy a III. rendű terhelt a szabadságvesztés büntetése kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Elrendelte a városi bíróság ítéletével kiszabott 1 év 4 hónap fiatalkorúak fogházbüntetés végrehajtását.

A magánfél polgári jogi igényét megítélte. Rendelkezett a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről.

Az elsőfokú ítélet ellen a III. rendű terhelt és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezést elbírálva a Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2015. május 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a kártérítés megfizetésével, valamint az eljárási illetékkel kapcsolatos rendelkezést hatályon kívül helyezte és a magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a III. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek alapját a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában jelölte meg. Az indítvány elsődlegesen a terhelt felmentésére, másodlagosan a támadott határozat hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítására irányult.

A védő az indítványában az ítélet megalapozottságát vitatta, nevezetesen azt, hogy az eljárt bíróságok helyes tényekből helytelen következtetéseket vontak le, illetve sérelmezte - részben a Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontjára utalva - az iratellenességet.

A védő indokolásában arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság logikai hibát vétett a III. rendű terhelt vallomásának értékelésével, bizonyítékként történő kezelésével, elfogadásával. E körben két körülményre hivatkozott. Egyrészt arra, hogy a bíróság a III. rendű terhelt védekezését azért nem fogadta el, mert más bizonyíték nem támasztotta alá ártatlanságát. Emellett tévesen értékelte bizonyítékként a szaktanácsadói véleményt, amit megítélése szerint a bizonyítékok köréből ki kellett volna rekeszteni. Másrészt azért sem lehetett volna elfogadni a terhelt vallomását, mert a folytatólagosan elkövetett cselekményre vonatkozóan egyes vallomásrészeket elfogadott, egyes vallomásrészeket viszont nem, az elsőfokú bíróság ugyanakkor ennek részletes indokát nem adta.

Az indítványozó a másodfokú bíróság határozata tekintetében kifogásolta, hogy számos enyhítő körülményt nem értékelt a III. rendű terhelt javára, különösen a terhelt kárenyhítését.

A Kúria megállapította, hogy az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A védő által hivatkozott Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján a Kúria nem vizsgálhatja a megtámadott ügydöntő határozatban megállapított tényállást, hanem azt irányadóként kell elfogadnia, vagyis az irányadó tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.

Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

A Kúria az indítványozó felülvizsgálati indítványában foglaltak alapján megállapítja, hogy a védő ténylegesen nem anyagi jogi törvénysértésre hivatkozott, hanem elsősorban felmentés érdekében a felmerült bizonyítékokból levont következtetések vitatása útján az irányadó tényállás helyességét támadta, az ügy felderítettségét, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

A Kúria a pontos iratszerűség érdekében megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság annak helyes rögzítése mellett, hogy a szaktanácsadói vélemény nem szakértői vélemény, ekként bizonyítékként nem értékelhető, a poligráf szaktanácsadói véleményt a bizonyítékok köréből mellőzte (3. oldal negyedik és ötödik bekezdés).

A másodfokú bíróság ítélete indokolásában azt is kifejtette, hogy a járásbíróság formai hibát vétett ítéletének indokolásában azzal, hogy a terhelt védekezését alátámasztó bizonyítékok hiányára utalt, megállapítva azt, hogy a büntetőeljárás alapelveivel ellentétes az, hogy a terhelt a saját ártatlanságát bizonyítsa. A másodfokú bíróság ezért a járásbíróság ítéletének indokolásából mellőzte az erre vonatkozó utalást, ezzel szemben azt rögzítette, hogy a III. rendű terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban védekezését alátámasztó bizonyítékra nem hivatkozott, továbbá az elfogadott terhelt-társi vallomások a bűncselekmény elkövetését tagadó védekezését cáfolták.

A Kúria fentiek alapján megállapítja, hogy a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva a törvény által meg nem engedett elemeket kívánt a vizsgálódás körébe vonni. A bíróságok ténymegállapító tevékenysége ugyanis nem a büntető anyagi jog, hanem a büntetőeljárási jog szabályai által körülírt.

Eljárásjogi okból felülvizsgálatra a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írtak szerint az ott tételesen felsorolt eljárási szabálysértések okán van lehetőség. A védő által hivatkozott, az ítélet megalapozottságát érintő kifogások azonban a felülvizsgálati okok között nem szerepelnek, emellett a Be. 423. § (1) bekezdése kifejezetten tilalmazza is azok vizsgálatát.

Hivatkozik a Kúria arra is, hogy az iratellenességre - a védő e körben a Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontját jelölte meg, mely szerint az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes - alapított felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azon adatokat, amelyek alapján megállapítható, hogy az eljáró bíróságnak milyen mulasztása eredményezte az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát. Ennek hiánya esetén a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.