BH 1987.12.450 A kárenyhítési kötelezettségnek határt szab egyrészt az, hogy annak teljesítése ne jelentsen a károsult számára aránytalanul nagy terhet, másrészt az a józan gazdasági megfontolás, amely szerint a kárenyhítés célja a károsultat ért vagyoni hátrány csökkentése és nem a károkozónak a kártérítéstől való mentesítése [Ptk. 340. § (1) bek].

A felperes keresetében előadta, hogy az alperessel 1985. évre nagyüzemi közszolgáltatási szerződést kötött. Az alperes vállalta, hogy a szerződésben meghatározott mennyiségű, havi átlag 39 Mjoul/m3 minőségű fűtőértékben szállít földgázt a felperesnek. A fűtőértékben a megengedett legnagyobb változás +-7 % lehet, az ezt meghaladó fűtőérték-változást a fogyasztóval azonnal közölni kell.

1985. VIII. hó 13-án előzetes értesítés nélkül az alperes a szerződésben megengedettől alacsonyabb fűtőértékű gázt szolgáltatott, emiatt a felperes a színescserép gyártását kénytelen volt VIII. hó 14-én leállítani. A gáz fűtőértékében bekövetkezett csökkenés miatt a gyártás újraindítása csak VIII. hó 27-én volt lehetséges. Ennek következtében gáztúlfogyasztásból és termeléskiesésből 3 587 395 Ft kára keletkezett. Kérte ezen összeg és ennek 1985. VIII. hó 28-tól számított évi 20 %-os kamata megfizetésére kötelezni az alperest.

Az alperes a perbeli időszakban bekövetkezett fűtőérték-csökkenés tényét nem vitatta. A kártérítési felelősség alóli kimentés végett azonban hivatkozott arra, hogy a gázt a beavatkozótól kapta. A beavatkozó és az alperes között létrejött szerződés értelmében pedig a hasonló értékű minőségváltozásról a beavatkozónak időben tájékoztatnia kellett volna az alperest. Mivel ez elmaradt, nem volt módja a szerződés előírásai szerint a felperest értesíteni a minőség megváltozásáról. Emiatt kérte a kereset elutasítását, egyebekben a kár összegszerűségét is vitatta.

A beavatkozó nem vitatta, hogy a perbeli időszakban az alperessel kötött szerződés előírásaitól eltérően alacsonyabb fűtőértékű gázt szolgáltatott. Azt sem vitatta, hogy erről legalább 24 órával előbb köteles lett volna az alperest értesíteni. Hivatkozott azonban arra, hogy az 1984. XI. hó 13-án tartott értekezleten, amelyen az alperes is részt vett, tájékoztatást adott az előrelátható változásról. Egyebekben csatlakozott az alperes ellenkérelméhez.

Az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértők véleményének alapján megállapította, hogy a felperes kemencéit 39 MJ/m3 fűtőértékű földgázra szabályozták. A fűtőérték-csökkentést többlet-gázmennyiség bevitelével lehet csak pótolni. A tüzeléstechnikai utánszabályozás azonban azonnal nem volt megvalósítható. Ehhez egyébként jelentős átalakításra lett volna szükség, ami már kísérleti jellegű üzemeléshez vezetett volna.

A perbeli időszakban az alperes által szolgáltatott gáz fűtőértéke csak 33,87 MJ/m3 volt, amely 13,2 %-kal alacsonyabb a szerződésben megengedettnél. Ennek következtében a felperes csak kisebb hőigényű gyártmányokat tudott előállítani. A fűtőérték-csökkenés oka a beavatkozó által végzett karbantartási munka, amelynek idejéről azonban a felperes értesítést nem kapott. A felperesnél a termelés üteme 1985. VIII. hóban 7,82 %-kal csökkent, és emiatt 373 972 Ft, az igénytelenebb, alacsonyabb árfekvésű termékek gyártása felé való eltolódás miatti összetételbeli változás következtében pedig 1 051 776 Ft, a perbeli időszakban felhasznált többlet-gázmennyiség díja miatt 265 403 Ft kár érte.

A bíróság a felperes 1 889 901 Ft-ra és kamataira leszállított keresetének, amelyből az alperes 145 286 Ft követelést elismert, részben helyt adott, és kötelezte az alperest 1 691 151 Ft és ennek 1985. szeptember 1-jétől a kifizetésig számított évi 20 %-os kamata megfizetésére, míg a kereset ezt meghaladó részét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Ptk. 315. §-ában foglaltakra is - köteles a felperes igazolt kárát megtéríteni, mert a felelősség alól magát és közreműködőjét nem tudta kimenteni.