BH 1995.9.528 A megrendelő, a tervező és a kivitelező felelősségének alakulása, ha a tervező járt el a megrendelő műszaki ellenőreként [Ptk. 394. § (1) bek., 404. § (2) bek.].

A felperes a módosított keresetében az alpereseket 6 330 280 Ft kártérítés, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy a II. r. alperes által készített tervek alapján és a II. r. alperes műszaki ellenőrzése mellett az I. r. alperes kivitelezésében épült meg a vetőmagüzemének olajellátó rendszere. A műszaki átadás-átvétel 1987. szeptember 29-én történt meg. A környezetvédelmi hatóság 1989. évben lefolytatott vizsgálata alapján merült fel először, hogy az épített rendszer hibás, abból olaj szivárog a talajba. Az I. r. alperes a hibát kijavította, és vállalta a felperesre kirótt 36 320 Ft összegű környezetvédelmi bírság megtérítését is. 1991. október 27-én a berendezésen a felperes megrendelésére nyomáspróbát végeztek, amelynek eredményeként azt állapították meg, hogy a lefejtővezeték nem zár megfelelően. A felperes a hibát maga javította ki olyan módon, hogy új vezetéket építtetett be. Megállapította ugyanakkor, hogy szeptember 15-e és október 8-a között e hiba miatt 51 062 liter olaj szivárgott a talajba, amelynek értéke 679 134 Ft volt. Ezen túlmenően környezeti feltárás és mentesítés költségeként 4 129 250 Ft kára keletkezett, a nyomáspróba költsége pedig 39 905 Ft volt.

Az I. r. alperes a kártérítési felelősségét részben elismerte, vállalta a kár 55%-ának megfelelő összeg megfizetését. Ezt meghaladóan a műszaki ellenőrzés hiányosságaira és az üzemeltetői hibára hivatkozva a kereset elutasítását kérte.

A II. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a kárt kivitelezési és üzemeltetői hiba idézte elő, sem a tervezési, sem pedig a műszaki ellenőrzési szerződés megszegése nem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás lefolytatását követően meghozott ítéletével az I. r. alperest 3 481 654 Ft és késedelmi kamata, a II. r. alperest pedig 2 215 598 Ft és késedelmi kamata, valamint részperköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt a döntés alapjául elfogadva tényként állapította meg, hogy az olajszivárgás a lefejtő vezeték elágazásánál keletkezett repedés miatt történt. A repedés oka pedig az I. r. alperes által hibásan elvégzett hegesztés volt. A károsodáshoz hozzájárult az is, hogy a vezeték csatlakozását az I. r. alperes a tervtől eltérően oldotta meg, aminek következtében a vezeték nyomás alá került és ezáltal a szivárgás mértéke fokozódott. A felperes terhére róható azonban az, hogy a feltöltés után a vezeték csapját nem zárta el. A II. r. alperes felelőssége pedig abban állapítható meg, hogy mint műszaki ellenőr nem követelte meg az átadáskor a nyomáspróba elvégzését, továbbá nem kifogásolta a tervtől eltérő kivitelezést. A szakértői becslésre figyelemmel a károkozásban való közrehatás aránya a felperes tekintetében 10%-ban, az I. r. alperes tekintetében 55%-ban, a II. r. alperest illetően pedig 35%-ban határozható meg, a kárt ennek megfelelően kötelesek az alperesek megtéríteni, illetőleg a felperes viselni.

Az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.

A II. r. alperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a perbeli bizonyítékokat és megalapozatlanul következtetett a II. r. alperes kártérítési felelősségére. A perbeli okiratok és a szakértői vélemény alapján bizonyított, hogy a nyomáspróba az átadáskor megtörtént, és az olajszivárgást előidéző hiba akkor még nem állt fenn. A tervtől eltérő kivitelezéssel kapcsolatban a szakértő megállapította, hogy az hibának nem tekinthető, mert az alkalmazott megoldás műszakilag megfelelő volt. Erre figyelemmel nem állapítható meg a műszaki ellenőrzésre vonatkozó szerződés megszegése és a kártérítési felelősség sem. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal az üzemeltetői mulasztás hatását, és figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes az üzemanyag-felhasználás mennyiségének ellenőrzését elmulasztva kellő időben nem ismerte fel a szivárgást. Ha ugyanis a felperes kellő gondossággal járt volna el, már korábban észlelhette volna a szivárgást, és a kár számottevően kisebb lett volna. A felperes a csatlakozó fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával az alperesek marasztalását kérte teljes kereseti kérelme tekintetében. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperest mint üzemeltetőt a kár bekövetkezésében vétkes közrehatás terheli. A lefejtővezeték elzárása tekintetében a szakértő ellentmondásos véleményt terjesztett elő, így nincs bizonyítva a felperes mulasztása. A zárócsap kezelését illetően a felperes a kezelési utasításban tájékoztatást nem kapott, a műszaki előírások szerint pedig a vezeték elzárása nem kötelező, hanem csak ajánlott követelmény. Nincs alapja tehát a kereset részbeni elutasításának, az alperesek a teljes kárt kötelesek megtéríteni.

Az I. r. alperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés alapos.