A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20206/2022/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.] Bírók: Csóka István, Istenes Attila, Lente Sándor

A határozat elvi tartalma:

1. Az állam mint tulajdonos a rendszerváltást megelőző állami tulajdon dominanciájára tekintettel polgári jogi felelősséggel tartozik a tulajdonában lévő ingatlanon, az ingatlan kezelője által folytatott, nyilvánvaló környezetszennyező tevékenységgel okozott kárért, ha ezt a környezetszennyező tevékenységet mulasztásával eltűrte akkor, amikor már egyértelmű jogszabályi rendelkezések voltak hatályban. Az állam felelőssége szükségtelen zavarással okozott kár jogcímén is vizsgálható.

2. A légszennyező és a munkavállalók egészségét veszélyeztető tevékenységnek az állam mint tulajdonos részéről történő eltűrésével releváns jogi oksági kapcsolatban áll minden egészségkárosodás, amit a környezetszennyező tevékenység okozott akár a munkavállalóknak, akár a lakókörnyezetben élőknek. Az a tévedés, hogy a környezetszennyezés csak a munkavállalók egészségére lehet veszélyes, a lakókörnyezetben élőkére viszont nem, a szennyezésért felelőssé tehető tulajdonos kockázata.

3. Az állam az egészségkárosító légszennyezéssel megvalósított szükségtelen zavarással okozott kár megtérítése iránti perben kimentheti magát a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy tulajdonosként úgy járt el az egészséget károsító tevékenység megszüntetése érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kimentés szempontjából a tulajdonostól elvárható ismereteket és cselekvési lehetőségeket kell értékelni. Eredménytelen a kimentés, ha a veszélyes anyag feldolgozásával foglalkozó állami vállalat környezetszennyező tevékenységének, a veszélyes anyag légtérbe, illetve az üzemen kívül kerülésének megszüntetése érdekében az állam semmilyen hatékony tulajdonosi intézkedést nem bizonyít.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.206/2022/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Igyártó Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe., ügyintéző: dr. Igyártó Gyöngyi ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe.) felperesnek, dr. Papp Sándor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2022. február 25. napján meghozott 38.P.21.115/2019/84. számú ítélete ellen az alperes részéről 86. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 889.000 (nyolcszáznyolcvankilencezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint néhai személy1, a felperes jogelődje, dátum1-án született település6en. 1980-ban település1ra költözött és a cím1 szám alatti ingatlanban élt. Gyermekkorát település1n töltötte, 1996-ban költözött település3re. Gyermekkorában sokat tartózkodott a település2, helyrajzi szám2ú és a település1 helyrajzi szám1 helyrajzi számú ingatlanokon (perbeli ingatlanokon) működő azbesztcement gyár melletti játszótéren és a zagyvíz elvezetésére használt patak mellett. A gyár 1971-től kezdődően állított elő azbesztcement ipari termékeket.

[2] A perbeli ingatlan tulajdonosa az alperes volt 1996. június 24-ig, az ingatlanon az azbeszt cementgyárat működtető állami vállalatnak 1995. december 31-ig kezelői joga állt fenn.

[3] A felperes jogelődjének a tüdejébe a gyárból származó kiporzással azbesztszálak kerültek, aminek következtében évtizedekkel később mesothelioma (mellhártya daganat) alakult ki nála. Betegségének tünetei 2013 novemberében mutatkoztak, a folyamatos gyógykezelések ellenére 2016. június 8-án elhunyt.

[4] Az azbesztcementgyártás során a csőgyártás és a lemezgyártás lényegében hasonló módon üzemelt 1971. és 2003., illetve a lemezüzem tekintetében 1981. és 1992. között, a következők szerint: A gyár területére iparvágányon zsákos formában érkezett az azbeszt, amelyet évekig élő erővel rakodtak le, majd ezt követően az azbesztet a gyárudvaron álló, oldalról nyitott tároló helyiségben tárolták, ahonnan az üzem épületébe szállítókasban vitték be targoncával és daruval az azbesztes zsákokat. Az üzemcsarnok mind a szállítás során, mind a nyári meleg időszakban több esetben nyitva állt. A gyártósor zártsága kezdetben kevésbé volt biztosított, de az 1980-as évek közepétől egyre zártabbá tették folyamatos fejlesztésekkel. 1985-ig a kiporzási pontokon mért értékek meghaladták a határértéket, ezt követően a technikai határérték alatti mennyiségeket mértek. Az azbesztes zsákokat úgy nyitották meg egészen 1992. februárjáig, az automatikus zárt zsákbontó rendszer üzembe helyezéséig, hogy éles késsel felvágták, majd azt követően annak tartalmát beöntötték az adagoló garatba. Ezen a ponton helyi porelszívó berendezés is működött, amely azonban nem volt folyamatos és hatékony az elszívó rendszer 1992. évi rekonstrukciójáig. Az azbeszt felhasználás kezdetén a foszlatás szárazon történt, amely a határértékeket rendszeresen meghaladó mértékű kiporzással járt. 1985. és 1995. között pontosan nem megállapítható időponttól kezdődően a foszlatás során vízzel keverték az azbesztet. A gyártást követően a megszilárdult csöveket az összeilleszthetőség kedvéért méretre vágták, végüket esztergálták, e műveleteknél azbesztcementforgács és por képződött, melynek könnyű frakcióját részben az itt telepített elszívó berendezés elszívta, részben a munkatéri levegőt szennyezte. A végtermék csöveket portalanítást követően forgalmazták, e portalanítást nagy valószínűséggel kinn az udvaron végezték.

[5] A cementgyártás technológiája elsősorban porterhelést jelentett a környezet számára, a porleválasztásra zsákos portalanítókat használtak. A portalanító rendszerek emissziója többnyire határérték feletti volt, a porterhelés 1971-től folyamatosan fennállt, a gyártási folyamatok optimalizálása révén azonban a nyolcvanas évek végétől csökkent. Az azbesztről a fenti időszakban ismert volt annak egészségkárosító jellege és az, hogy ez a károsító jelleg az azbeszt belégzésével indul meg.

[6] A felperes a keresetében 50.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. IV. törvény (régi Ptk.) 100. §-a és a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a szomszédjogi szabályok megsértésére, másodlagosan a régi Ptk. 345. §-a alapján a veszélyes üzemi felelősség szabályaira, harmadlagosan pedig a régi Ptk. 350. § (1) bekezdése szerinti megbízotti felelősség szabályaira alapította. Hivatkozott továbbá a régi Ptk. 76. §-ára is.

[7] Keresetének alapjaként azt adta elő, hogy az alperes felelős az azbeszt cementgyár kiporzása miatt kialakult, felperes jogelődjének halálához vezető megbetegedésért. Álláspontja szerint a perbeli esetben a felperes jogelődjének az egészsége azért károsodott, mert az alperes mint tulajdonos az cég4 gyár létezésével, lakókörnyezetbe telepítésével, működtetésével szükségtelenül zavarta a lakókörnyezetben élőket. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperes mint az ingatlan és az azbesztet felhasználó állami vállalat tulajdonosa a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felelős a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató vállalat által okozott károkért. Harmadlagosan hivatkozott a megbízott igénybevételéért fennálló felelősség szabályaira.