3091/2013. (IV. 19.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.090/2012/6. számú végzése, és Gfv.VII.30.090/2012/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszukban kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.090/2012/6. számú végzését, valamint Gfv.VII.30.090/2012/7. számú végzését, a Fővárosi Ítélőtábla által hozott 15.Fpkf.43.469/2011/3. számú végzésre kiható hatállyal az Alkotmánybíróság semmisítse meg, és az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság 29.Fpkh.01-09-000196/15. számú végzésének megfelelő döntést hozzon, illetve azt nyilvánítsa jogerősnek és az ügyben alkalmazandónak. Amennyiben erre nincs mód, az Alkotmánybíróság kötelezze a Fővárosi Ítélőtáblát új határozat hozatalára.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az egyik magánszemély indítványozó egy kft. tagjaként éveken keresztül tagi kölcsönt nyújtott a társaságnak. Utóbb ennek a tagi kölcsönnek egy részét egy másik magánszemélyre (a másik indítványozóra) engedményezte. A kft.-vel szemben időközben felszámolási eljárást kezdeményeztek, melynek során azonban az engedményes hitelezői igényét a felszámoló nem vette nyilvántartásba, többek között arra hivatkozással, hogy mivel a tagi kölcsönszerződéseket mind a hitelezői, mind pedig az adósi oldalon ugyanazon személy írta alá, azok semmisek.

[3] Az elsőfokú bíróság a hitelezői igényt megalapozottnak találta, és kötelezte a felszámolót a hitelezői igény határidőn túl bejelentett követelésként való nyilvántartásba vételére. A felszámoló által képviselt adós fellebbezése folytán azonban a másodfokon eljáró bíróság az első fokú végzést megváltoztatta, és a hitelező igényét elutasította azzal, hogy a tagi kölcsönszerződéseket az adós gazdálkodó szervezet taggyűlése nem hagyta jóvá, azok tehát érvényesen nem jöttek létre, ebből pedig következik, hogy az engedményes hitelező tagi kölcsön visszafizetésére vonatkozó követelésének nincs jogalapja.

[4] Az indítványozók állítása szerint a Kúria fentebb megjelölt végzései sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, valamint a XVIII. cikk - helyesen XXVIII. cikk - (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot.

[5] Az Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadásának törvényi feltételeit.

[6] Az Abtv. 30. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Kúria Gfv.VII.30.090/2012/6. sorszámú végzését 2012. november 13-án kézbesítették, a Gfv.VII. 30.090/2012/7. sorszámú végzése 2012. október 30-án kelt, ellenük az alkotmányjogi panaszt a Fővárosi Törvényszéken 2012. december 11-én - tehát határidőn belül - terjesztették elő.

[7] Az indítványozók jogi képviselő útján terjesztették elő alkotmányjogi panaszukat, a szabályszerű meghatalmazást csatolva. Ezzel az Abtv. 51. § (2) bekezdésében rögzített formai követelménynek eleget tettek.

[8] Az indítványozók megjelölték az Abtv. 27. §-át mint az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezést, valamint az Alaptörvény több szakaszát, amelyek tekintetében álláspontjuk szerint az alaptörvény-ellenesség fennáll. Indítványukban egyértelműen feltüntették, hogy mely bírósági végzések tekintetében kérik az alkotmánybírósági eljárás lefolytatását. Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek tehát megfelel.

[9] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[10] Jelen ügyben az indítványozók a bírósági végzéseket azért kifogásolták, mert szerintük a bíróságok nem megfelelően értékelték a tagi kölcsön nyújtásának tényét, illetve annak engedményezését, és ennek eredményeként a hitelezői igény érvényesítésének lehetőségét. Ezen túlmenően azt is sérelmesnek tartották, hogy a rendkívüli perorvoslat keretében előterjesztett kérelmet elutasító, a jogutódlás tárgyában hozott végzés ellen nem volt biztosítva jogorvoslat.

[11] A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az indítványozók a bírósági végzések vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérték, hanem azt kívánták elérni, hogy a tényállás megállapítása, valamint a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság, és a kölcsönt a hitelezői igény alapjául elismerje. E körben a jogutódlás tárgyában hozott végzés elleni jogorvoslat hiányának sérelmezése is csak arra irányult, hogy a kölcsön összegének bármilyen jogcímen történő hitelezői igényként való nyilvántartásba vétele megvalósuljon. E kérdés - a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan - az ügyérdemi elbírálására nem volt kihatással.

[12] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve az alapjogi sérelmet orvosolja.

[13] Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2013. április 2.

Dr. Holló András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/60/2013.