BH 2012.4.97 A Vbt. 8. § (1) bekezdése alapján hozott permegszüntető jogerős végzés ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek [1994. évi LXXI. tv. 8. §, Pp. 270. § (3) bek.].

A jogerős végzésben megállapított, a Legfelsőbb Bíróság által az alábbiak szerint pontosított tényállás a következő:

P. R. egyéni vállalkozóként és az alperes kft. 2000. január 15-én ügyfélszolgálati tanácsadói szerződést kötöttek. A szerződés "MBI Ügyfélszolgálati Tanácsadó jogállása" megnevezésű II. pontja b) alpontjában meghatározták, hogy a Tanácsadó tevékenységét gazdaságilag teljesen független formában egyéni vállalkozóként végzi. Megállapodtak abban, hogy a felek közötti jogviták elbírálására a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság rendelkezik illetékességgel. A bírósági eljárás nyelve magyar és német, az alkalmazandó jog a magyar jog. A tanácsadó jogosult a magyar jog szerint betéti társaságot alapítani, "amennyiben az ide vonatkozó külön feltételeket aláírásával elfogadva az MBI részére azt visszajuttatja."

2000. október 1-jén P. P.-né egyéni vállalkozóként és az alperes kft. kötöttek biztosítási és befektetési tanácsadói szerződést. A szerződés 2.1. pontjában az "MBI Tanácsadó jogállása" b) pontjában meghatározták, hogy a Tanácsadó tevékenységét gazdaságilag teljesen független formában egyéni vállalkozóként végzi. A szerződés 6. pontjában a közöttük felmerülő viták elbírálására a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságot jelölték meg, az eljárás nyelvének a magyart és a németet, míg alkalmazandó jognak a magyart határozták meg. A szerződés 6. pontjának második bekezdése szintén megengedte betéti társaság alapítását az MBI Tanácsadó P. P.-né számára, ugyanolyan feltétellel, mint P. R. esetén.

2002. március 29-én kelt társasági szerződéssel P. R. és P. P.-né beltagok egy kültaggal létrehozták a felperes P. Bróker Szolgáltató Betéti Társaságot. A beltagok vállalkozói igazolványukat visszaadták és a társaság megalapítását az alperesnek bejelentették, a P. R.-val, illetve P. P.-néval kötött Ügyfélszolgálati Tanácsadói, illetve MBI Tanácsadói szerződéseket írásban nem módosították, és az alperes a felperessel írásban nem kötött új szerződést. P. R. és P. P.-né továbbfolytatták a 2000. január 15-én illetve október 1-jén kötött szerződésekben meghatározott tevékenységüket azzal, hogy a jutalékot közvetítői tevékenységük alapján az alperes a felperes részére fizette meg.

Az alperes 2003. április 30-án azonnali hatállyal felmondta P. R.-nak címezve a 2000. január 15-én, illetve P. P.-nénak címezve a 2000. október 1-jén létrejött szerződéseket.

A felperes keresetében 6 702 643 Ft tőke, ennek kamatai és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését a 2000. január 15-én és 2000. október 1-jén kötött szerződésekre alapította arra hivatkozva, hogy 2002. április 1-jétől 2003. április 30-ig terjedő időben az alperes a felperesnek járó jutalékot nem fizette meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Azzal védekezett elsődlegesen, hogy a 2000. január 15-én és 2000. október 1-jén kötött szerződésből eredő igények - az alávetési nyilatkozatok alapján - csak a választottbíróság előtt érvényesíthetők. A szerződéseket P. R.-val és P. P.-néval kötötte, a felperessel szerződéskötésre nem került sor. Vitatta, hogy egyáltalán jogviszonyban állna vele. Az alperes gyakorlatában szokásos megoldás volt, ha ügynökei gazdasági társaságot hoztak létre, a számlázások és a kifizetések a társaságon keresztül történtek. Ez azonban nem érintette az ügynöki szerződéseket, így a választott­bírósági kikötést sem.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 6 521 210 Ft tőkét és ennek 2002. október 20-tól a kifizetési járó törvényes mértékű kamatát, valamint 808 509 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azzal, hogy P. R. és P. P.-né a vállalkozói igazolványát visszaadta, az általuk 2000. január 15-én és október 1-jén kötött szerződések megszűntek, s a felperes és az alperes között ráutaló magatartással jött létre szerződés a megszűnt szerződésekben kikötött tevékenységre. Ennek a szerződésnek azonban már nem vált részévé a választottbírósági kikötés a jogszabályban megkívánt írásbeli alak hiánya miatt. Ebből következően a megbízási szerződés megszűnése miatt a felek között az elszámolást lefolytatta, s ennek eredményeként kötelezte az alperest fizetésre.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést. A peres bíróság hatáskörének megállapítását nem sérelmezte, az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben vitatta. Megismételt eljárás keretében új szakértő kirendelését kérte.

A másodfokú bíróság az ítéletet teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Arra a következtetésre jutott, hogy a 2000. január 15-én és október 1-jén kötött szerződések érvényességére nem hatott ki az, hogy P. R. és P. P.-né a vállalkozói igazolványát 2002 márciusában visszaadta. Ezt követően ugyanazt a tevékenységet ugyanazok a személyek egy betéti társaság beltagjaiként folytatták tovább, amely szervezeti keretek között annak vállalkozói engedély hiányában sem volt jogi akadálya. Ezért a felek között fennmaradt, és a későbbi jogviták elbírálása során is irányadónak kell tekinteni a 2000. január 15-én és október 1-jén kötött szerződésekben rögzített választottbírósági alávetési nyilatkozatot.