A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27459/2007/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KÖZBESZERZÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) 341. §] Bírók: Huszárné dr. Oláh Éva, Losonczy Erzsébet, Rothermel Erika

Fővárosi Ítélőtábla

4.Kf.27.459/2007/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Bűrös és Társa Ügyvédi Iroda (.....) által képviselt ..... felperesnek a ..... jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság ..... ítélete ellen az alperes által 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése, valamint a felperes által a másodfokú eljárás során 3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes számítástechnikai eszközök és szoftverek beszerzése tárgyában közbeszerzési eljárást folytatott le. A részajánlatot elbíráló 120 db. PC munkaállomás beszerzésére vonatkozó döntése ellen az ..... ajánlattevő (a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyre észrevételét írásban a beszerzés lebonyolítója a ..... Kereskedelmi Kft. terjesztette elő személyesen, aki jelen volt a döntőbizottsági eljárásban a ..... megtartott tárgyaláson is. A jogi képviseleti jogosultságát nem igazolta, míg a tárgyaláson jelenlévő ..... ügyvéd a lebonyolító észrevételében foglaltakat a felperes nyilatkozataként tartotta fenn, majd tárgyalás megtartását követően csatolta a meghatalmazását a felperes jogi képviseletére és a megbízási szerződését. A megbízási szerződés értelmében a felperes jogi képviseletére 80.000 Ft/óra + 20% ÁFA munkadíjat tartozik fizetni, de összesen 80.000 Ft + ÁFA összegű költség (ügyvédi munkadíj) megtérítésére tartott igényt a Közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 341.§-ának (7) bekezdése alapján.

Az alperes a ..... számú határozatával a jogorvoslati kérelmet elutasította, és a Kbt. 341.§-ának (7) bekezdése alapján kötelezte a kérelmezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.000 Ft eljárási költséget, ezt meghaladóan felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Az igazgatási szolgáltatási díj viselése kérdésében a határozat rendelkezést nem tartalmaz, csupán az indokolási részéből állapítható meg, hogy annak viselésére a kérelmezőt kötelezte. Határozatának az eljárási költségre vonatkozó rendelkezését azzal indokolta, hogy a becsatolt megbízási szerződés az ügyvédi munkadíjról szabad megállapodás tárgya, amely az ügyvéd és az ügyfél között irányadó. Ennek teljes összegét a jogorvoslati eljárásban nem lehet áthárítani az alaptalan jogorvoslati kérelmet benyújtó személyre, és az is nyilvánvaló, hogy az ajánlatkérő sem viselheti ezt az eljárási költséget teljes egészében, ezért 20.000 Ft+20% ÁFA, azaz 24.000 Ft munkadíjra mérsékelte figyelembe véve, hogy az ajánlatkérő nevében a jogi képviselő beadványt nem készített, csak a tárgyaláson vett részt. A jogorvoslati eljárás során kifejtett tevékenységét, a felkészülésre és a tárgyaláson való részvételét úgy értékelte, hogy a megállapított összeg elegendő.

A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát csak a költség vonatkozásában kérte. Álláspontja szerint az alperes a Kbt. 341.§-ának (7) bekezdése alapján az indokolatlanul magas ügyvédi munkadíj mérséklésére jogosult, ezért elsődlegesen az ügyvédi munkadíj indokolatlan magas voltát kellett volna alátámasztania. Jogszabályellenesnek vélte a határozat indokolásában kifejtetteket, mely szerint az ügyvédi munkadíj teljes összege nem hárítható át az alaptalan jogorvoslati kérelmet benyújtó félre, ugyanis a jogszabály éppen ennek ellenkezőjét tekinti alapfeltételnek. Az ügyvédi iroda az általa általánosan alkalmazott óradíj alsó határát képező óránként nettó 30.000 Ft-ból kiindulva, 3 órát el nem érő időfordítást vélelmezve határozta meg az ügyvédi munkadíjat. A jogorvoslati kérelemre vonatkozó ajánlatkérői észrevételt teljes egészében az ügyvédi iroda, mint az eljárást bonyolító Kft. általános és közbeszerzési eljárásban a jogi képviseletet ellátó ügyvédi iroda készítette el, amint azt a felperes és az iroda között létrejött és az alperes rendelkezésére álló megbízási szerződés is tartalmazza, csak annak benyújtása történt a bonyolító cég által. Ezt követte a tárgyalásra történő felkészülés, az ajánlatkérő és a bonyolító képviselőjével történő konzultáció lefolytatása, majd a tárgyaláson történő részvétel. A tárgyalás mintegy két órát vett igénybe, az ügyvédi irodának a képviselet ellátásával kapcsolatban folytatott tényleges tevékenysége meghaladta a négy órát. E körben az alperes semmilyen vizsgálatot nem folytatott le, így határozata nem tényadatokon alapul. A jogorvoslati kérelemben megjelölt ügyvédi munkadíj mértékét megalapozottnak, a ténylegesen végzett tevékenységgel összhangban állónak tartotta, arra külön is utalva, hogy az ügyvédi munkadíj meghatározásának alapjául szolgáló óradíj nem minősíthető a piacon általánosan alkalmazott és a piaci szereplők által elfogadott felső kategóriába tartozónak.

Az alperes érdemi nyilatkozatában fenntartotta a határozatában kifejtett indokolását.

Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson kívül meghozott ítéletében az alperes határozatát részben megváltoztatta, a felperesnek fizetendő eljárási költség összegét 50.000 Ft+20% ÁFA, összesen 60.000 Ft összegre emelte fel. Megállapította, hogy az eljárás során le nem rótt 16.500 Ft kereseti illeték összegének a felét a magyar állam köteles viselni az alperesre eső rész vonatkozásában, míg a felperesi rész vonatkozásában a felperest kötelezte 8.250 Ft kereseti illeték megfizetésére. Megállapította, hogy ezt meghaladóan a felek minden költséget saját maguk viselnek. Ítéletének indokolásában a Kbt. 341.§-ának (7) bekezdésére alapozva osztotta a felperesi álláspontot a tekintetben, hogy nincs olyan jogszabály és az alperes sem jelölt meg olyan jogszabályhelyet, amely alapján ne lehetne áthárítani az eljárási költség teljes összegét a vesztes félre. A Kbt. 341.§-ának (7) bekezdése szerint a vesztes félre csak azt az összeget nem lehet áthárítani, amely indokolatlanul magas. Helytálló ugyan az az alperesi hivatkozás, hogy nincs olyan rendelkezés, amely meghatározná mi minősül indokolatlan magas eljárási költségnek, azonban a bíróság álláspontja szerint ehhez nem szolgálhatnak támpontul a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendeletben foglaltak, hiszen az abban foglalt rendelkezések csak a bírósági eljárásban érvényesek, és még ott is csak akkor, ha nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri. Az alperes által meghivatkozott jogszabály is a megbízásban foglalt összeget tekinti elsődlegesnek. A bíróság megítélése szerint nem a hivatkozott IM. rendelet szerint kell megítélni, hogy mi minősül indokolatlan magas eljárási költségnek, hanem a "piaci" árakat és az elvégzett munkát kell figyelembe venni annak mérlegelésekor. Az elvégzett munka vonatkozásában az alperesi álláspontot osztotta, azaz csak a nem egészen két órás (1 óra 40 perc) tárgyalási részvételt tekinti bizonyíthatónak. A közigazgatási iratok közöttt elfekvő észrevételen a lebonyolító pecsétje és aláírása található, azon ügyvédi iroda nem szerepel. Az igazolhatóan elvégzett jogi munkával a rendelkező részben foglalt összeget tartotta arányban állónak tekintettel arra is, hogy nem ritka az ennél jóval magasabb óradíj sem. Jó példa erre, hogy a jelen ügyben kötött megbízási szerződésben is lényegesen magasabb összeg van feltüntetve (80.000 Ft/óra+ÁFA).