A Pécsi Ítélőtábla Pf.20549/2011/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 345. §, 355. §] Bírók: Döme Attila, Hrubi Adrienn, Lábady Tamás

Pécsi Ítélőtábla

Pf.I.20.549/2011/6. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Farkas Sándor ügyvéd és a P.M. hozzátartozó által képviselt I.rendű felperes neve (címe) felperesnek - a Szecskay Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság 2011. július 14. napján kelt 5.P.21.860/2007/89. számú ítélete ellen a felperes által 93. és az alperes által 94. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Mellőzi az alperesnek elsőfokú eljárási illetékben való marasztalását, és a felperest terhelő, államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 900.000 (kilencszázezer) forintra felemeli.

Mellőzi az alperesnek 172.120 (százhetvenkettőezer-százhúsz) forint állam által előlegezett költségben való marasztalását, és a felperest terhelő, a Z Törvényszék felhívására fizetendő állam által előlegezett költség összegét 782.340 (hétszáznyolcvankettőezer-háromszáznegyven) forintra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 500.000 (ötszázezer) forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 900.000 (kilencszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 610.000 (hatszáztízezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993. augusztus 11. napján A-ban, az édesapja által vezetett személygépkocsi utasaként közlekedési balesetet szenvedett. A baleset okozója a korábban II. rendű alperesként perbe állított M.D. o állampolgár volt, aki az alperessel állt kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéses kapcsolatban.

A baleset következtében a felperes a II. nyakcsigolya nyúlványának törését, nyakcsigolyapillér elfordulását, agyrázkódást, horzsolást, jobb hangszalagideg részleges sérülését szenvedte el. A nyakcsigolyatörés következtében a nyakcsigolyapillér életveszélyes instabilitása következett be, ezért a nyakcsigolya törését 1993. augusztus 19-én beépített lemezekkel rögzítették.

A balesetet követően A-ban elvégzett orvosszakértői vizsgálat megállapította, hogy a baleset következménye az erős mozgáskorlátozottság, kezdődő degeneratív elváltozás a IV-V. csigolya között, hangképzési zavarok, hangelváltozás. Keresőképességének csökkenését 6 hónapig 100%-ban, 1 évig 50%-ban, 2 évig 30%-ban határozta meg. Rögzítette a szakértő, hogy az elkövetkező években sporttevékenységet a felperes kis mértékben folytathat, közepes és nehéz munkát nem végezhet, ilyen foglalkozást nem választhat. A jobb hangszalag idegbénulása következtében énekelni nem tud, szabadidős tevékenységében is korlátozza a nyakán lévő seb, nősülési képessége is korlátozott. Állapotában csak akkor következik be javulás, ha a lemezt kiveszik és a csigolyatömböt feloldják.

A balesetet követően a felperes az alperes felé a kárigényét bejelentette, közöttük egyezségi tárgyalások kezdődtek, amelyek 2008. márciusáig (helyesen 1998. márciusáig) elhúzódtak. Az alperes a felperes részére 400.000 ATS - akkori árfolyamon számítva 6.000.000 forint - kártérítést fizetett meg és megtérítette a balesettel összefüggésben felmerült vagyoni kárát. A felek között nem született olyan megállapodás, hogy az összeg átutalása teljes és végleges kártérítés címén történt volna, de 1998. március 11-én az alperes a felperes további kárigényét véglegesen elutasította.

1997. június 3. napján a H Gyógyfürdő Kórházban rögzítették, hogy a C.II. csigolya törésének műtéti rögzítése óta a felperes állandó nyaki fájdalomról, jobb kéz zsibbadásáról panaszkodik. A fájdalom enyhítése miatt gyógykezelésre szorul, állapotában érdemi javulás nem várható.

1997. július 24-én a Z Kórház Reumatológiai Szakrendelésén azt rögzítették, hogy a felperes jobb karja, lába, jobb öregujja zsibbad, aludni nyaki fájdalmai miatt nem tud, fájdalmai csak bizonyos fejhelyzetekben csökkennek, amelyre fizikoterápiai kezelést és pszichés problémáira pszichiátriai vizsgálatot javasoltak.

1998. január 26-án dr. Sz.T. igazságügyi orvosszakértő a felperes vizsgálata után megállapította a folyamatosan fennálló nyaki panaszokat, a felperes jobb felső végtajga szorítóerejének gyengülését, a jobboldali bicepszreflex rendellenességét és a pszichés szorongást, depressziós személyiségtorzulás fennállását. Megállapította, hogy az elváltozások rögzültek, érdemi javulás nem várható. A rendszeres reumatológiai, fizikoterápiás és pszichés gyógykezelés elmaradása esetén állapotromlás várható.

1997. augusztus 25. napján a F.Á. által adott pszichológiai szakvélemény a pszichés elváltozásokat az igazságügyi orvosszakértői véleménynek megfelelően írta le.

A felperes erekciós problémái 1996. év elején kezdődtek, ezt követő évben dr. T.A. p klinikáján 4 alkalommal kapott kezelést.

Az alperes a fenti egészségügyi körülmények ismeretében utasította el a 400.000 ATS-t meghaladó felperesi vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényt.

A felperes 2001. évben osztrák ügyvédet keresett meg a további kártérítési igényének érvényesítése érdekében, végül azonban pert nem indított.

A felperes az alpereshez 2005. július 19. napján kelt levelében érvényesített újabb kárigényt állapotromlásra hivatkozással, amelyet az alperes 2005. december 29. napján kelt levelével a követelés elévülése és a megállapítási kereset hiánya miatt utasított el.

2006-ban a felperes dr. J.A. igazságügyi szakértőtől kért magánszakvéleményt állapotromlása tényének igazolására. A szakvélemény rögzítette a felperes testi és lelki egészségromlását. A szakvélemény szerint a felperes fizikai teherbíró képessége jelentősen csökkent, maradandó egészségromlás, a balesetből eredő pszichés egészségromlás és személyiségromlás következett be. A szakvélemény ismeretében 2006. szeptemberében terjesztette elő a felperes a magyar bíróság előtt a keresetét az alperes ellen.

A perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény a felperes állapotromlását 2009. júniusát követően igazolta vissza. E szerint az állapotromlást az 1998-as állapothoz képest a nyakcsigolya stabilitását biztosító fémlemez darabokra törése okozta, amely ezt a gerincszakaszt instabillá tette. A lemezkivétel a törés ellenére veszélyes beavatkozás, a műtéti terület megbolygatása nem ajánlott. Emellett rögzítette a szakvélemény az V-VI. nyakcsigolyánál az előrehaladott degeneratív elváltozás kialakulását, a nyak bizonyos fokú kényszertartását és gerincferdülés kialakulását. Megállapított a jövőt illetően, hogy a közlekedési balesettel kapcsolatba hozható állapotrosszabbodás a nyaki gerinc elfajulásos jellegű folyamatának a függvénye. A felperesnek indokolt a fizikoterápiás kezelés, illetőleg az állandó tornáztatás. Számára a napi gerinctorna, masszázs alkalmazása a fájdalmakat elviselhetővé teszi, pszichoterápia részére 3-4 havonta indokolt.