BH 2007.12.411 A nagykorú gyermek tartásra való érdemtelensége a különélő szülővel való kapcsolattartástól kellő indok nélkül elzárkózó, passzív magatartással is megvalósulhat [Csjt. 60. §].

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségét az 1986. május 8-án született K. utónevű gyermeke tekintetében 2004. augusztus 1-jétől kezdődően megszüntette.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a bíróság a 2000. október 27-én jogerős ítéletével a korábbi elhelyezést megváltoztatta, a felek 1986. május 8-án született Katalin utónevű gyermekét az édesanyjánál, tehát jelen per alperesénél helyezte el és a felperest tartásdíj fizetésére kötelezte. A felek gyermeke 2004. május 8-án nagykorúvá vált, 2004 szeptemberétől nappali tagozaton egyetemi tanulmányokat folytat.

A felek gyermeke a felperestől 1996. óta fokozatosan eltávolodott, részben ez vezetett a gyermekelhelyezés megváltoztatásához is. A felperes és K. között a kapcsolat szinte teljesen megszűnt, a felperes ugyan igyekezett kapcsolattartási jogával élni, azt kikényszeríteni, azonban törekvései nem vezettek eredményre. Ebben a gyermek nagykorúvá válása sem jelentett érdemi változást, a gyermek egyáltalán nem keresi a kapcsolatot édesapjával, illetve a felperes közeledési kísérleteit elutasítja. A felperes nem kapott meghívást gyermeke ballagására és a felperest a 18. születésnapján is csak úgy sikerült felköszönteni, hogy egy virágcsokrot hagyott az alperesi ingatlanon. A gyermek eltávolodásában nagymértékben közrehatott édesanyjának magatartása, az, hogy gyermekét a felperes ellen nevelte.

A felperes nagykorú gyermeke érdemtelenségére történő hivatkozással kérte tartási kötelezettségének megszüntetését, ugyanis álláspontja szerint nincs elfogadható indok arra, hogy az immár két és fél éve nagykorú gyermeke nem hajlandó vele szóba állni, kapcsolatot kialakítani.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a tartásdíj az utolsó kapcsolati láncszem a felperes és gyermeke között.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a gyermek már közel két és fél éve nagykorú, elegendő idő állt tehát rendelkezésre ahhoz, hogy korábbi elutasító magatartásán változtasson, erre azonban nem került sor. Rámutatott arra is, hogy a családi kapcsolat felbomlása nem indok a különélő szülő teljes elutasítására és ellentétes a társadalmilag elvárható gyermeki magatartással. A nagykorú gyermektől elvárható, hogy azzal a szülőjével, akitől nagykorúsága idején tartásdíjat igényel, megfelelő családi kapcsolatot tartson fenn. Az a körülmény, hogy a gyermek a szülők közötti viták során az édesanyjával azonosult, nem teszi menthetővé, hogy az édesapjával nem hajlandó szóba állni, őt csak "genetikai apjának" nevezi, akihez semmifajta érzés, érzelem nem fűzi. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a K. utónevű gyermek a tartásra érdemtelen, ugyanis az érdemtelenség nemcsak cselekvésben, tevőleges magatartásban nyilvánulhat meg, hanem passzív viselkedésben is, nevezetesen abban, hogy K. a felperes közeledését, kapcsolatfelvételi kísérleteit folyamatosan elutasítja.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet súlyosan sérti a már nagykorú, de továbbtanuló gyermeknek a tartáshoz való törvényben biztosított jogát. Iratellenes a másodfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy a gyermek nagykorúságát követően nem közeledett a felpereshez, illetve annak közeledését elutasította és a felperes kapcsolatfelvételi kísérletei elől folyamatosan elzárkózott. A kapcsolat megromlásában a felperes magatartása is közrejátszott, aki korábban a kapcsolattartást hivatalos eljárásokkal, hatósági kényszerrel próbálta elérni. Nem várható el a gyermektől, hogy a nagykorúsága betöltését követően "egycsapásra" megváltoztassa a magatartását, keresse a kapcsolatot a felperessel, tevőlegesen pedig nem tanúsított olyan magatartást, ami az érdemtelenséget megalapozná. A másodfokú bíróság a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetésével az utolsó szálat is elvágta az apa és gyermeke között.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős határozat hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.