EH 2000.190 I. A Be. 11. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság a nyilvánosságot a tárgyalásról vagy annak egy részéről - indokolt határozattal - csak az államtitok vagy szolgálati titok megőrzése végett, illetőleg erkölcsi okból zárhatja ki.

Nem alapozza meg a nyilvánosság erkölcsi okból történő kizárását önmagában az a tény, hogy a vádlott és a sértett között homoszexuális kapcsolat állt fenn, mert az azonos neműek között párkapcsolat előfordulása társadalmilag már tudomásul vett tény, amely - éppen ezért - a bírósági eljárásban sem pozitív, sem negatív diszkriminációt nem eredményezhet.

Eljárási szabálysértés (a tárgyalás nyilvánosságának alapelvét sérti), ha a bíróság általában a "magánszféra oltalmára" hivatkozással rendel el zárt tárgyalást, az említett okra figyelemmel.

II. A tárgyalás hat hónapon belüli megismétlése a tanács összetételének megváltozása miatt a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével történik. Az ismertetés értelemszerűen magában foglalja a megelőző tárgyalás minden lényeges eseményének - így a vád tartalmának - ismertetését is. E törvényi rendelkezés nem kívánja meg, hogy a korábbi tárgyalás megismétlésekor az ügyész a vádat szóban ismételten adja elő. Ezért nem eljárási szabálysértés, ha bíróság a Be. 197. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak szerint jár el és a jegyzőkönyvből a Be. 115. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint az eljárási cselekmények menete és megtartása a szükséges részletességgel megállapítható. [Be. 11. § (1)-(2) bek., 197. § (2)-(3) bek.]

Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 7 évi börtönre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Egyidejűleg elrendelte a vele szemben korábban kiszabott 1 évi és 3 hónapi - négy évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását. A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az elvált családi állapotú nő vádlott és az ügy sértettje között homoszexuális kapcsolat állt fenn. Ennek során több esetben került sor közöttük nézeteltérésre, sőt tettlegességre is. A tettlegességek során mindig a vádlott volt erőfölényben és a tőle fiatalabb életkorú sértett volt az, aki ilyen esetekben sérüléseket szenvedett. A vádlott 1995 májusában más nővel is leszbikus kapcsolatot létesített, de nem szakított a sértettel sem. 1997. június 19-én a vádlott, a sértett és a vádlott újabb barátnője egy szórakozóhelyen találkoztak és valamennyien italoztak. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a vádlott nem jelentett be szakítást újabb barátnőjével, amely ok miatt közte és a sértett között a villamosmegállóban nézeteltérés és lökdösődés alakult ki. Eközben a vádlott a sértettet 3-4 m távolságból a 30-40 km/óra sebességgel közeledő villamos elé lökte.

A sértett több bordájának törését, ágyéki csigolyatörést és számos zúzódásos, roncsolódásos sérüléseket szenvedett. Közvetetten életveszélyes állapotba került, amelyet a szakszerű kórházi ellátás szűntetett meg. A sértett a 2. és 3. ágyéki csigolya jobboldali harántnyúlványának törése, valamint bal combjának roncsolódása miatt 30 fokos térdizületi mozgáskorlátozottságot és gerince fizikai terhelhetőségének csökkenését szenvedte el, amelyek maradandó fogyatékosságot eredményeztek. Munkaképesség csökkenése 67%-os.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, valamint a vádlott kényszergyógyításának elrendelése érdekében fellebbezett.

A legfőbb ügyész átiratában és képviselője a fellebbezési tárgyaláson az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését fenntartotta, a büntetés lényeges súlyosítását és a vádlott kényszergyógyításának elrendelését indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 236. § (1) bekezdésében írt felülbírálati jogkörénél fogva megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntető eljárási szabályokat megtartotta, de egyetlen eljárási szabályt vétett, amikor a Be. 11. § (2) bekezdésére hivatkozással zárt tárgyalást rendelt el.

A Be. 11. § (2) bekezdése szerint a bíróság a nyilvánosságot a tárgyalásról vagy annak egy részéről - indokolt határozattal - kizárhatja, ha ez államtitok, vagy szolgálati titok megőrzése végett, illetőleg erkölcsi okból szükséges.

A Legfelsőbb Bíróság a zárt tárgyalás elrendelésének előfeltételeit megvizsgálta, és azt állapította meg, hogy a vádlott és a sértett kapcsolatának jellege még önmagában nem elégséges az erkölcsi okból történt nyilvánosság kizárásához. A magánszféra részleteit érintő tények nyilvánosságra kerülése ugyanis még nem alapozza meg zárt tárgyalás elrendelését erkölcsi okból.

A Be. 11. §-ának (2) bekezdése értelmében erre csak akkor kerülhet sor, ha az ügyben előre láthatóan az általános erkölcsi felfogásra károsan ható, az erkölcsi szabályokkal ellentétes magatartás, viselkedés kerülne a nyilvánosság elé, ami sérthetné a közerkölcsöt, vagy az ügyben szereplő felek jó hírét.

Az adott ügyben ezek a körülmények nem álltak fenn, önmagában az, hogy a vádlott és a sértett között homoszexuális kapcsolat állt fenn, nem ok a zárt tárgyalás elrendelésére, mert az azonos neműek közötti párkapcsolat előfordulása társadalmilag már tudomásul vett tény, amely - éppen ezért - bírósági eljárásban sem pozitív, sem negatív diszkriminációt nem eredményezhet.

A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 11. § (2) bekezdését, amikor törvényes ok nélkül a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta.

A védő a fellebbezésében további eljárási szabálysértésre hivatkozott, mely szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 250. § III. pontjában foglaltakat, amikor törvényes vád hiányában járt el. Álláspontja szerint ugyanis amikor a tárgyalás hat hónapon belüli megismétlését rendelte el: a harmadik (1999. február 18. napján) és a negyedik (1999. július 14. napján tartott) tárgyaláson az ügyész nem ismertette a vádat, így a bíróság tagjai sem ismerhették azt meg, s ennek folytán az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában folytatta le az eljárást.

Kifogásolta továbbá a védő, hogy a bírósági eljárás nem felelt meg az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében foglaltaknak, az igazságos, valamint az 1993. évi XXXI. törvényben megfogalmazott tisztességes (fair) eljárás szabályainak, ugyanis az ülnököknek az eljáró hivatásos bíróval azonos jogai vannak. Minthogy a tanács tagjaiban történt változás következtében részleteiben nem ismerhették meg az ülnökök az előterjesztett vádat, így az elsőfokú bíróság abszolút eljárási szabályt sértett.

A védő jogi érvelése téves.

Mindenek előtt abból kell kiindulni, hogy a Fővárosi Főügyészség törvényes vádat emelt, a vádirat kézbesítésére szabályosan került sor, a vádiratot mind a bíróság tagjai, mind a vádlott kellő időben és részletességgel megismerhették.

A Be. 197. §-ának (2) és (3) bekezdése pedig nem rendelkezik arról, hogy a tanács összetételében történt változás esetén a tárgyalás hat hónapon belül történő megismétlése során az ügyésznek a vádat újból ismertetnie kellene. Minthogy a Be. 197. §-a (2) és (3) bekezdésének megfelelően az elsőfokú bíróság a tárgyalást az előző tárgyalás anyagának ismertetésével kezdte meg, az értelemszerűen magában foglalta a megelőző tárgyalás minden eseményének - így a vád előadásának - ismertetését is.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jegyzőkönyv a Be. 115. §-ának (3) bekezdése szerint az eljárási cselekmények menetét és megtartását a szükséges részletességgel tartalmazza és ebből egyértelműen kiderül, hogy az elsőfokú bíróság mindkét esetben a tárgyalást az előző tárgyalás anyagának ismertetésével kezdte meg, így eljárási szabálysértés nem valósult meg.

A tisztességes (fair) eljárás védői kritikája minden alapot nélkülöz. A büntetőeljárásban a tisztességes eljárás követelménye a Be. garanciális szabályainak - különösen a felek perrendszerű joggyakorlásának - hatóságok részéről történő biztosításával valósul meg, s ez az adott esetben megtörtént.

Az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett, s a védelem ellátásához fűződő jogok nem csorbultak és a vádlott jogai is maradéktalanul érvényesültek.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a lefolytatott eljárás során a Be. 250. §-ának III. pontjában írt eljárási szabálysértés nem történt, így az elsőfokú bíróság ítéletének ez okból történő hatályon kívül helyezése szóba sem kerülhetett. (Legf. Bír. Bf. III. 1865/1999. sz.)