A Fővárosi Ítélőtábla Bf.237/2012/8. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 77. §, 137. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 117. §, 155. §, 184. §, 351. §, 352. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf. 237/2012/8.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. évi március hó 13. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

v é g z é s t :

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fejér Megyei Bíróság 2011. december hó 5. napján kelt 6.B.229/2011/14. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a Bj. 340/2011. szám alatt kezelt 11./ tétel alatti fehér sál elkobzását, valamint a 1-6-ig, 8-11-ig, 16./ és 18./ tétel alatti tárgyak megsemmisítését mellőzi.

A sál lefoglalását megszünteti és azt az előző bűnjelekkel együtt őrzés végett a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Bűnügyi Osztály részére 070002/2011. bü. számra hivatkozással kiadni rendeli.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fejér Megyei Bíróság 2011. december hó 5. napján kihirdetett 6.B.229/2011/14. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében (Btk.166. § (1) bekezdése) és ezért tizenkét év börtönbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt.

Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség teljes összegének viselésére kötelezte a vádlottat.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsősorban felmentésért, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében, harmadsorban enyhítésért.

A védő a bejelentett fellebbezését a nyilvános ülésen fenntartotta.

Fellebbezésének részletes írásbeli indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen fogadta el törvényes bizonyítékul a gyanúsított beismerő vallomását, mivel a terhelt kihallgatására védője távollétében, a védő előzetes, megfelelő időben történt értesítése nélkül került sor. Kifogásolta, hogy a jegyzőkönyvekből nem tűnik ki a kihallgatás befejezésének időpontja, amivel kapcsolatban a dátum szándékos kitörlésére utaló feltételezésének adott hangot. Sérelmezte továbbá, hogy a kihallgatást végző 1. sz. tanúkénti kihallgatására tett indítványát az elsőfokú bíróság indokolás nélkül utasította el. Azzal érvelt, hogy a törvényszék nem vizsgálta kellő alapossággal a beismerő vallomás részleteit és azt kritika nélkül elfogadva tévesen állapította meg a halál időpontját, nem adott magyarázatot a védekezési sérülések hiányára, nem zárta ki a baleset vagy ismeretlen személy általi elkövetés lehetőségét, továbbá figyelmen kívül hagyta a vádlottról adott pszichológus szakértői véleményt.

Perbeszédében arra hivatkozott, hogy másnak is volt kulcsa a lakáshoz és ittas állapotban a sértett többször nyitva hagyta az ajtót, amit a szomszédok is láttak, így a cselekményt bárki elkövethette. Hangsúlyozta, hogy a vádlottnak semmilyen indítéka nem volt a bűncselekmény elkövetésére, hiszen ugyanabban a lakásban éltek és megélhetését is édesanyja biztosította. A sértett alkoholizálásán kívül nem volt konfliktusuk egymással. Mivel a sértettnél védekezésre utaló nyomok nem voltak, életszerűtlen a tényállás, felmerül, hogy a sértett azért nem védekezett, mert a fojtogatás nem akarata ellenére, hanem szexuális alkalmi kapcsolat során történt.

A kifejtettek miatt a tényállást felderítetlennek ítélte, emiatt bizonyítási indítványt terjesztett elő az elkövetési eszközön található biológiai maradványok vizsgálatára igazságügyi szakértő vélemény beszerzése iránt, továbbá szexuál-pszichológus szakértő kirendelését a sértett megszokottól eltérő szexuális életvitelére, annak alátámasztására, hogy alkalmi partnerrel végzett fojtogatós szexuális tevékenység következménye lehetett a sértett fulladásos halála.

Elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Harmadlagos indítványa a kiszabott büntetés enyhítésére irányult, amelyet a vádlott büntetlen előéletére, személyiségére alapított, továbbá arra, hogy cselekményét csak robbanásszerű erős felindulásban követhette el, vitatva, hogy nyomatékos súlyosítóként lenne értékelhető, hogy a vádlott cselekményét édesanyja sérelmére követte el, mivel mély indulatot csak közeli hozzátartozó képes kiváltani.

A vádlott felszólalni nem kívánt, az utolsó szó jogán sem nyilatkozott.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 701/2011/5. számú átiratában - reflektálva a védői érvelésre, - egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a nyomozati eljárásban a védő késedelmes értesítése olyan relatív eljárási szabálysértés, amely nem zárja ki a beismerő vallomást a bizonyítékok köréből, különös figyelemmel arra, hogy a vádlottat kihallgatása előtt jogaira részletesen és pontosan kioktatták, majd vallomásait védője jelenlétében is változtatás nélkül fenntartotta. A védő sem kifogásolta, hogy az említett két kihallgatáson nem lehetett jelen, ekként sem a vádlott, sem a védő jogainak lényeges korlátozása nem állapítható meg.

A törvényszék az eljárási szabályok betartásával, hiánytalanul lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, amelyből okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, felmentésére nem kerülhet sor. A terhelt cselekményének minősítése megfelel az anyagi jogi szabályoknak, s a vele szemben alkalmazott joghátrány kellően szolgálja a büntetés célját, annak lényeges enyhítése nem indokolt.

A határozat egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért az elsőfokú ítélet helyben-hagyására tett indítványt. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni.

A perorvoslatok alaptalanok.

A Fővárosi Ítélőtábla a bejelentett fellebbezés alapján felülbírálta a Fejér Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást.

Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta. A tárgyaláson kihallgatott személyeket a szükséges figyelmeztetésekben részesítette, a figyelmeztetésre adott válaszukat rögzítette. A sértett tanúnak, a vádlott nagynénjének 2011. december hó 5-i kihallgatásakor (14./ sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 11. oldala) azonban tévesen biztosított mentességi jogot, mivel nevezett a terheltnek nem a Btk. 137.§ 6./ pontjában felsorolt hozzátartozója. Ennek azonban két okból sincs jelentősége: egyrészt mert a tanú tárgyalási kihallgatására 2011. november hó 8. napján (11./ sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 14. oldala) már sor került, amikor is a vallomástétel akadályaira vonatkozó kioktatás kifogástalan volt, másrészt mert a tanú nem kívánta megtagadni a vallomástételt.

Az elsőfokú bíróság határozatában nem adta indokát a bizonyítási indítvány elutasításának. Figyelemmel azonban arra, hogy a másodfokú nyilvános ülésen a védő bizonyítási indítványát ismét előterjesztve kezdeményezte tárgyalás tartását, az indokolási kötelezettség elmulasztásának következménye nem volt.